Szamos, 1914. szeptember (46. évfolyam, 203-232. szám)
1914-09-06 / 208. szám
szeptember 6 208 szám) 3. CfQst. A szatmári ötösök Kraszniknál Földényi százados nótás bikái. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, szept. 5. Gyújtó, lelkesítő örömhírt hozott ma Szatmárra a távíró. Elhozta a hírét annak, hogy a Boroevics Szvetozár kassai hadtest- parancsnok vezérlete alatt álló sereg elvágta az összeköttetést a Lemberg előtt álló és a Bug és Visztula között megszorult orosz csapatok között. A lelkesedést valósággal mámorossá tette az a tudat, hogy ebben a győzedelmes csatában ott harcoltak a szatmári 5. és 12. gyalogezredek is, a szatmári fiuk, a mi derék, vitéz fiaink is. Ugyanakkor sikerült megtudnunk, hogy a szatmári ötös bakáknak nem ez volt az első dicsőséges fegyvertényük. Már jóval előbb részt vettek és fényes világtörténelmi diadalt arattak a kraszniki ütközetben is. Alkalmunk volt ugyanis az 5. gyalogezred egyik önkéntes káplárjával beszélni, aki a polgári életben segédjegyző Abauj- Szirmán s aki a kraszniki ütközetben egy könnyebb természetű lőtt sebet kapott a kezén. Az önkéntes, aki egyelőre Szatmáron volt ápolás alatt, elmondta, hogy a szatmári 5. gyalogezred résztvett a kraszniki győzedelmes háborúban. — A kraszniki ütközetet végigküzdöttük vitézül. Négy napon át voltunk tűzben korán reggeltől sötét estig, amig az oroszt megvertük. Első összetűzésünk nagyon nehéz terepen volt az orosz tüzérséggel: ott, ahol ők az éles lőgyakorlataikat szokták tartani. Erős fedezeteik, lövészárkaik voltak itt, a terephez is hozzá voltak szokva s ez nagy előnyt biztosított számukra. De sikerült őket mégis megvernünk. Mikor már nagyon szorultak, sapkáikat rátették a fedezékekre, hogy azt higyjük: ott vannak, ők maguk a gépfegyverekkel együtt a fára másztak s onnan lövöldöztek. Jól irányzott lövéseink szép sorjában leszedték őket a fáról. — Igen sok oroszt elejtettünk, sőt 500 foglyot is fogtunk. Az orosz ugyanis csak addig katona, amig messziről folyik a harc. Amint szuronyrohamra kerül a sor, a muszka nem is védekezik. Eldobja puskáját és térden- állva feltartja a kezét annak a jeléül, hogy megadja magát. — A mieink közül nagyon kevés esett el, inkább csak könnyebb sebesültjeink voltak lőtt sebekkel. Mióta itt vagyok, elképpedve hallok koholt halálhíreket olyan 5. gyalogezredbeli katonákról, akiknek semmi bajuk sem történt. Van egy nótás csapatunk is. Föl- dényi százados vezeti őket. A százados ur mindig dalolva viszi rohamra fiait. Ő vezeti a harci dalárdát, a legények vele énekelnek és egyik-másik még akkor is fújja, mikor megsebesül. Aki nem hallotta, az nem tudja elképzelni sem, hogy micsoda lelkesítő, i felséges zene az, mikor a magyar baka dalol ; és a puskák ropogása adja hozzá a kíséretet. ! — A hangulat kitűnő, legénységünk j kedvvel verekszik, különösen jókedvvel megy i szuronyrohamra, mely előtt az oroszok j — mintegy vezényszóra — megadják ma- j gukat. — Hallom, hogy a városban rossz híreket terjesztenek. Erre igazán nincs ok. Csak SZAMOS mi tudjuk igazán, akik ott jártunk a harctéren, hogy a mi hadseregünk fölényesen le fogja győzni a muszkát az egész vonalon. Tábori hálózsák, fejpárna, Thermos- palack, evő- és ivó készletek, poharak, ösz- szerakhatd gyorsfcrralók RAGÁLYINÁL. Páristól Debreczenig Egy magyar leány kálváriája. — A Szamos eredeti tudósításai. — Szatmár, szept. 5. Egy fölöttébb érdekes levél került a kezünkbe, amelyet egy debreceni leány irt egyik szatmári barátnőjének. A két leány közvetlen a háború kitörését megelőző időkben együtt tartózkodott a francia fővárosban, ahonnan a szatmári hamarább hazajött, mint barátnője, aki Debrecen mellett egy tanyán lakik. Az utóbbi nőt még Párisban találták a háborús készülődések és 15 nap kellett hozzá, amig francia földről Debrecenbe érkezett. Megéékezve az alábbi levelet irta barátnőjének párisi szenvedéseiről és arról a kálváriáról, amelyen 15 napos ut alatt keresztülment. „Itt vagyok Magyarországon, írja a levél. 15 napi küzdelmes ut után Debrecenbe érkeztem, Julius 25-én kaptuk az első hirt Párisban a háborús készülődésekről, akkor még nem hittük, hogy hat nap múlva már nem lehet elhagyni francia országot. Augusztus 1-én hirdették ki Párisban az általános mozgósítást s aki az ezt megelőző 48 órán belül el nem hagyta Párisi, az a katonai hatóság rendelkezései alá vettetett és a mozgósítás heted k és tizennegyedik napján Franciaországnak olyan távoleső részébe szállították, amely a keleti és északi határtól 300 kilométer távolságra van. Én Alenconba mentem, onnan 11-én elindultam Lionba, ahova három nap múlva érkeztem meg.“ —■ Nem tudom leírni, hogy milyen nehéz napokat éltem Párisban julius 25-től augusztus 8-ig. Párisban nem lehetett az utcán járni, mert az idegeneket bántalmazta a csőcselék. Sok házat leromboltak, ahol németek laktak. A nagy boulevarde okon nem lehetett járni, annyi volt a háború ellen tüntető tömeg. — Az intelligencia már jóelőre tudta, hogy a németek megverik őket. — Páristól Genüg hat napon át utaztam részeg francia katonák között, igen sokszor a „40 ló, 6 emberu jelzésű waggonban. Az auvergnei hegyek között és a Lome folyó partján és a többi ilyen helyeken estétől reggelig vártam részeg olasz és spanyol kubikusok között a szabad ég alatt, amig a vonat megérkezett. Hetvenkét órás utakat tettem meg anélkül, hogy egy percig is tudtam volna aludni. Napokig nem ettem mást, mint csokoládét és limonádét ittam. Ha mindent le akarnék írni, nagyon sok időre lenne szükségem. Majd valamikor a könyvemből mindent megtudnak, amit erről az utamról lehet Írni. — Debreczenbe, augusztus 22-én érkeztem meg.“ Ezeket írja keserves útjáról az illető kisasszony, akinek a levele bizonyítja, hogy a Páris fejetlenségéről érkező hírek egyáltalán nem túlzottak. MHMBf S nag? háború apróbb eseményei jobban érdeklik ma a közönséget, mint akármilyen más fontos eseménye a normális életnek Megszűnt most minden más, a világ legnagyobb háborújának eseményei foglalják le maguknak a köz érdeklődését. És mi kénytelenek lévén a közhangulathoz alkalmazkodni — szintén félreteszünk minden más eseményt, nem létezik most a mi részünkre sem ■ miféle érdekes théma, örülünk, ha azoknak a dolgoknak helyet tudunk szorítani a lapban, amelyek a hábo • ruval összefüggésben vannak. A háború felé fordul most a világ lelkének minden melege, minden rokonszenve, aggodalma, öröme,^ rettegése, reménysége, izgalma, bánata, sőt fel felcsillanó humora is. Mert meg kell adni, hogy ha izgalommal várjuk is a híreket, különösen azokat, melyek Lemberg felől érkeznek, a humorát sohasem veszti el a mi közönségünk, amely fanatikus és nem is alaptalan bittel, bizodahm- mai néz a magyar seregek döntő győ zelmei elé. A nagy izgalomban, amely most fogva tartja az egész világot, sikerült feljegyeznünk ennek a humornak apró gyöngyeiből nehányat, * Szamosszeg neve is bekerült a háborús hírek közé. Olyan ember keverte bele, aki igen melegen érdeklődik a háború eseményei iránt dacára annak, hogy az események színhelyeivel egyáltalában nincsen tisztában. Áll az utcán és magyarázza Áuffenberg és Dunkl győzelmeit, a melyeket Szamosszeg környékén arattak. A hallgatóság eltűnődik rajta, hogy az idei gyenge aratás milyen kivételes szépen sikerült Szamosszegen, ahol győzelmet aratnak és csak nagy sokára derült ki, hogy a derék magyar Zamoscét nevezte el Számos- szegnek. * A múlt héten elment az osztrák- magyar hadüzenet Belgiumnak is. A legjobb időben, mert mire odaér az üzenet, Belgium már nem Belgium többé, mert Németország teljesen lefordította németre. Nagyon valószínű, hogy a hadüzenetet rövidesen vissza is kézbesíti a posta ezzel a szokásos cédulával: Címzett meghalt. Decedé. * nem csalj fest, hamsa TISZTIT 15-ii. 21.
