Szamos, 1914. augusztus (46. évfolyam, 174-202. szám)
1914-08-14 / 185. szám
2. Oldal. SZ A M 0 S (1914 augusztus '4. .85 szám.) ragaszok utján az illető vidéken szokásos nyelven közhírré tétessék. Az orosz harctérről* Bpest, aug. 14., éjjeli 1 óra. (A miniszterelnöki sajtóiroda jelentése.) Hivatalos jelentés szerint az északkeleti harctéren egy zászlóaljunk több szotyna kozákból álló csapatot — melynek több gépfegyvere és 12 ágyúja volt — visszavert olyannyira, hogy az ellenség megfutamodva vonult vissza a harctérről. Ezenfelül több kisebb orosz osztály, melyek megkísérelték a határon való áttörést, csapataink közeledtére visszavonultak. A szerb harctérről. „Kívánatos titoktartás.“ Budapest, aug. 14., éjjel 2 óra. A miniszterelnöki sajtóirodától kapjuk a következő jelentést: A délkeleti eseményekről — a még kívánatos titoktartás okából — konkrét adatok ma sem bocsáthatók nyilvánosságra. Ez a rövid jelentés a sorok között el- ösmeri, hogy a szerb harctéren történtek már jelentős események, amelyeket azonban — bizonyára felsőbb taktikai okokból — titkolnak. Nem csalódunk, ha azt hisszük, hogy a titoktartás már nem fog soká tartani s pár nap múltán tisztaképet kapunk a déli harctér eddigi eseményeiről. Az orosz fővezér aspirációi. Bériin, aug. 14., éjjel 3 óra. A „Deutsche Tageszeitung“ szerint az orosz seregek fővezére azért pártolta a háborút, mert azt remélte, hogy a harcból győztesen visszatérve, trónra jut. Románia mozgógiíág elöíS. Berlin, aug. 14., éjjeli 3 óra. A Nacionalzeitung jelentése szerint Romániában küszöbön áll a mozgósítás. Á minisztertanács elhatározta, hogy nem harcol a hármasszövetség ellen. Belgiumban agyonlőtt németek. Bpest, aug. 14., éjjel 3 óra. A „Kölnische Zeitung“ jelentése szerint Brüsselben nyolcadikán kémkedés ürügye alatt agyonlőttek tiz németet, köztük Ahrenberg Prosper herceget. Véres orosz mozgósítás. Lemberg, aug. 14., éjjel 3 óra Sosnoviceben a mozgósítás elrendelésekor nyegyvenezer bányamunkás megtagadta a bevonulást. A zendülők összetűztek a kozákokkal. A véres összeütközés a kozákok visszavonulásával vógződött. A munkások felrobbantották a villamostelepet. Kiflrileííék Póláí. Bpest, aug. 14., éjjel 3 óra. A pólai kikötőre nézve kimondták a hadiállapotot. Bóléit kiürítették, a lakosságot eltávolították a városból. „Sz egyiket meg Mijük,- a njásikat odaadjuk.“ A 12. IjonVéd gyalogezred, esküje. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, aug. 13. ... Az egyiket megsiratjuk, — a másikat odaadjuk . . . Ezzel az idézettel búcsúzott el a szatmári 12. honvéd gyalogezredtől dr. Vajay Károly kir. tan., városunk polgár- mestere az ezred eskütételé alkalmából, — utalván arra, hogy csak a napokban vett búcsút Szatmár városa az ötödik gyalogezredtől és nem sokára üt az óra, amikor a haza érdeke hadba szólítja katonaságunk másik részét: a tizenketteseket is. Ma, hogy a tizenkettes honvédek — mintegy 4000 ember — felsorakoztak a Deáktéren, hogy felesküdjenek a királynak, a hazának, megismétlődtek azok a megható, gyönyörű jelenetek, amelyeknek tanúi voltunk az elmúlt szombaton, az ötösök eskütétele alkalmával. Amint végignéztünk a rendeken, csupa ösmerős arcot láttunk. A tisztikar minden tagja ösmerőse, jóbarátja, rokona a szatmári társadalomnak. Itt élnek közöttünk, velünk együtt és éppen úgy hozzátartoznak ennek a városnak társas életéhez, mint minden más polgára a városnak. Szeretjük őket, ragaszkodunk hozzájuk és most, hogy az eskütétel közelebb hozott bennünket ahhoz az órához, melyben búcsút kell vennünk tőlük, most a szeretet kiváltotta belőlünk ennek a ragaszkodásnak, testvériségnek együttérzését is. A mai eskütételnek éppen úgy hatalmas közönsége volt, mint a szombatinak. A katonaság elhelyezkedett a Deák-téren, a négyszöget hatalmas népgyürü fogta körül és Tanárky Béla ezredes, dandárparancsnok megérkeztével megkezdődik az aktus. A katonák felállanak felekezetek szerint, megkezdődnek az egyházi szertartások, papok kenetes hangja keresztezi egymást a levegőben. A róm. katholikusokhoz Ben kő József plébános szól, mig a gör. katholikusokhoz Hubán Gyula esperes románul és Gőnczy Antal szentszéki ülnök, esperes magyarul buzdították fegyverben álló híveiket hazafiságra, bátorságra, vitézségre. A református vallásu katonákhoz Boros Jenő, a szatmári egyház aranyszáju lelkésze tartott frappáns, katonásan lelkesítő beszédet. Nem a meghatottság könnyen elérzékenyitő hangján szólott Boros Jenő a katonákhoz, hanem a háborús idő lelkesítő, kemény és bátor szózata hangzott ajkairól. Nemcsak a katonák, de a polgárság szivében is a haza- fiság lelkesedő érzését keltette fel magyaros beszédje. Duszik Lajos az ág. ev. katonák elé Rákóczi, Bercsényi, Bem apó szellemét idézte példaképpen. Dr. Jordán Sándor főrabbi beszédének hazafias akkordjai sokáig élni fognak a körötte felállított izraelita valásu katonaság lelkében. Az egyházi szertartások végeztével a Deák-tér közepén gyülekezett az ezred tisztikara, akikhez Tanárky ezredes intézett beszédet. Röviden, tömören, pattogó magyarsággal beszélt a dandárparancsnok. Hatalmas, délceg paripáján ülve, katonás gesztusaival, kemény kiejtésevei: mintha egy ércbeöntött, szilárd lovasszobor elevenedett volna meg, hogy lelkesítő szózatot intézzen a 12. gyalogezred tisztjeihez. Beszédét a következőkben sikerült feljegyeznünk : Uraim ! Az eskü szentségét, a melyet most megujitandók lesznek, nem szükséges Önöknek bővebben fejtegetnem. Magyarokkal, férfiakkal és ti sztekkel állok szemben, kiknél a vitézség, a hazafiasság és engedelmesség magától értetődő dolog. Egy dolog van csak, amire önöket ez ünnepélyes pillanatban figyelmeztetnem kell s ez azon fontos szerep, amely önökre a közel jövőben vár. Uraim! Jelenleg a haza, a nemzet sorsa a mi kardunk élén nyugszik. Ezen dicső, de felelősségteljes szerep kell, hogy a legnagyobb mértékben felemelje és megacélozza lelkeinket. Legyen minden tiszt áthatva azon tudattól, hogy e háborúban való működése, bármily szükkörü legyen is az, és vonatkozzék az a háború alatt bármely ténykedésre. a haza sorsára döntő befolyással lesz, mert az eredmény : a győzelem, számtalan apró tényező összetételéből jön létre. Uraim! Mi a közel jövőben történelmet, századokra kiható történelmet vagyunk hivatva csinálni. A mi vitézségünktől, a mi tudásunktól, a mi munkánktól függ e kritikus pillanatban hazánk jövendő sorsának alakulása: oly feladat, mely kell hogy bennünket erőink legvégsőig való f okozására, kötelességünk leghívebb teljesítésére, minden viszontagságnak örömmel való tűrésére, minden veszéllyel való dacolásra és a legteljesebb halálmegvetésre ösztönözzön és lelkesítsen. Ezt várja tőlünk a király, ezt várja tőlünk a haza, ezzel tartozunk dicső elődeink emlékének, ezzel hazánk jövő nemzedékének. ^ Ezután a tiszték lehúzták jobbkezükről a keztyüt és harsány hangon mondták az ezredes után az eskü szövegét. Ezután a legénységhez fordult Tanárky ezredes. Egyszerűen, frázisok nélkül, a magyar katonaság nyelvén beszélt hozzájuk. Az ezred legénysége feszült figyelemmel hallgatta ezredese szavát, ajkukról nem egyszer kitört egy harsány „éljen“, egy magyaros „abeug“ és mikor az ezredes arról beszélt, hogy az ellenség javainkra tör, egy szálas szakaszvezető belekiált a sor széléről a dandárparancsnok beszédébe, hogy: — Nem engedjük! Az ezredesnek a legénységhez intézett beszédét a következőkben jegyeztük fel: Honvédek ! Az elbizakodott Szerbia, élén egy királygyill osok által támogatott, azok játszó- labdájává sülyedt uralkodóval, ellenünk ádáz gyűlölettel eltelve, évek óta vesztünkre tör, lázitja délszláv tartományainkat, orgyilkosokat bérel fel el1 énünk és elérkezettnek látta az időt, hogy reánk támadva országunk egy részét tőlünk elrabolja. Sokáig türtük Szerbiának ezen nép- jogellenes gálád eljárását, de betelt a poés vegy tiszti tás. Saját készitéett kékfestő kartonok kaphatók LukáCSOVÍtS^i Várdomb-tT.
