Szamos, 1914. augusztus (46. évfolyam, 174-202. szám)

1914-08-09 / 181. szám

(1914 aogusztüs 9. 181. s2om) SZAMOS 3. oldal Felesküdtek háziezredünk katonái. Ünnepi délelőtt a Deák-téren. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, aug. 8. Ha békés időben talán kicsit langyos, hivatalos frázisnak hangzik is sokak számára a katonaság és polgárság közti jóviszony emlegetése: ilyenkor, a háborús bonyodal­mak nehéz óráiban, amikor a készenlét és harci tűz minden lelket tisztábbra, neme­sebbre éget: kétszeres vagy talán százszoros erővel bizonyosodik be, hogy a katonaság és polgárság között nincsen semmi korlát, hogy a lelkesedés őszinte lángja fölperzselő erővel lobog át a lelkeken, ha katonáinkról van szó. Az ötös bakákat — időről-időre válta­kozó tisztjeikkel és legényeikkel, de az ez­red változatlanul azonos nobilis szellemével — megszoktuk már éppen úgy Szatmár fiai­nak tekinteni, mint a város többi polgárait. Természetes, hogy ez a népszerűség csak tulfeszült, fokozódott a mostani lázas na­pokban, amig ma délelőtt, amikor az 5. gyalogezred összes: eperjesi, és kis- szebeni zászlóaljai is együttvoltak, olyan ele­mentáris erővel nyilvánult meg az ezred es­kütételénél, hogy ez a katonai ünnep Szat­már polgárságának is igazi ünnepévé vált. * Sajnáljuk, hogy lapunknak szűkre kényszeritett terjedelme nem engedi, hogy az ünnepség minden szépségét, nagyszerűségét felölelő részletességgel referáljunk az eskü­tételről, de igy is igyekezni fogunk annak mozzanataiból minél többet megörökiteni. * Mint a Szamos már megírta, az 5. gyalogezrednek a háborús időkben szokásos újabb eskütételét ma reggel 9 órára tűzte ki Frauenberger Lőrinc ezredes, az ötösök ez­redparancsnoka. Korán reggel valóságos népvándorlás indult meg a Deák-térre, amelynek négy­szögében impozáns, hatalmas látványosságot nyújtott a katonai rendben álló 3500 főnyi legénység. A Deák-tér emeletes házainak ablakait, erkélyeit megtöltötte a város hölgyközönsége, a polgárság más része hatalmas gyűrűben vette körül a felállított katonaságot, de ju­tott nézőközönség nemcsak a kath. székes- egyház tornyának erkélyeire, hanem az eme­letes paloták tetejére is. A város vezetősége Csaba Adorján fő­ispán vezetésével a székesegyház előtti té­ren, a katonasággal szemben foglalt helyet. Az ezred legénysége felekezetek sze­rinti csoportokban volt felállítva. A róm. katholikusok a székesegyház előtt, a refor­mátusok ezektől jobbra, a gör. katholikusok a Pannónia előtt, az izraeliták pedig a Vár­domb-utca felőli oldalon állottak. Minden csapat előtt sátor az illető fe­lekezet papja részére. * Tisztek jönnek-mennek, jelentéseket tesznek, Frauenberger ezredes, helyőrségpa­rancsnok délceg, idegesen toporzékoló pari­páját katonásan megülve fogadja a jelentése­ket .. . megkezdődik a szertartás. Megindul az ezred zászlója. Rudját ke­ményen markolja meg egy fiatal zászlós, arca megfeszül, az elszántság döbbeneté látszik minden vonásán: a zászlót — örök hadi erény — nem szabad élve kiadni a kézből. A zászlótartó mellett halad a zászlós tiszt, aki életével kell, hogy védje a zászlót és a hordozóját. Övék ma a főhely az egész ünnepség­ben: a szent zászlóé. Megindul a zászló. A zenekar kiséri az ezred kincsét, becsületét, amint körülhordják az ezred előtt mindnégy fronton. Feszes tisz­telgés, a szentséget megillető hódolat fogadja mindenütt, ahol elviszik. * A tér közepén felállított emelvényen megharsan az ezredkürtös trombitája: kez­dődik az egyházi ünnepély. Mise, ima, áldás, ünnepi beszédek. A reformátusokhoz Bélteky Lajos lel­kész szól. Csengő hangja betölti a teret. Férfiasán, bátorítóan, lelkesítőén beszél a katonákhoz. Duszik Lajos az evangélikus legénység szivének érzékeny húrjait rezegted meg. Dr. Jordán Sándor főrabbi az izraelita katonákhoz intéz szivreható beszédet, amely­nek nyomán hangos zokogás szakad fel a civil közönség leikéből. Benkő Jézsef kanonok a székesegyház előtti pódiumra áll s onnan beszél a katho- likus vallásu vitézekhez. Megindító volt, amint a teljes papi ornátusban beszélő korosabb lelkész keményen, katonásan buzdítja egyen­ruhás testvéreinket. Férfiasán komoly, kato­nás volt minden szava, dicséretére vált volna a legkeményebb katonának is. Bakács érsek, Kapisztrán János jutott az eszünkbe. A gör. katholikus katonákhoz Demján Titusz, majd dr. Barbul Illés Károly ügyvéd intéztek lelkesítő szavakat. Ha helyünk engedné, mint örökbecsű szavakat minden beszédet szeretnénk meg­örökiteni e tudósításban. . Egy mondatot azonban leszögeztünk itt. Demján Titusz beszédéből fordította le ré­szünkre egyik hallgatója : — Inkább a csatatéren hulljon el a vére mindenkinek, mintsem azzal a váddal lelkében térjen vissza, hogy a harcot nem vivta meg hűséggel, becsületesen. * Ismét felharsan az ezredkürtös trombi­tája : az egyházi szertartásnak vége. A katonák tisztjeik harsány komman­dójára frontot csinálnak a Deák-tér közepe felé.2 Csárdásán táncoló lován a középre lovagol Frauenberger ezredes és amig lova forog, hogy lovasa minden mondatát a tér négy sarka felé osztja el ideges mozgásával, felhangzik az ezredes kemény szava: Soldaten ! Rövid, de határozott az ezredesi szó. Háborúba indulunk. Hűség . . . vitézség . . . haza . . . király ! Azután Helvey Albert őrnagy, a szat­mári tisztikarnak a polgárság előtt is leg­kedveltebb tagja lovagol elő és magyarul beszél katonáihoz. Beezédjében körül-belül ugyanazokat mondja, mint az ezredes, de az ő magyar beszédjét könnyebben sikerült feljegyeznünk: — Katonák! Szüléink és a hozzánk- tartozók jelenlétében egy szent esküt fogunk ma tenni Isten szent színe előtt, a hűség esküjét Uralkodónknak, az esküt, hogy drága hazánkat és a hozzánktartozókat meg fogjuk védeni. Mindannyian testestül-lelkestül katonák vagyunk! Férfias bátorsággal és legyőzhetet­len erővel fogunk nemzeteket megfenyíteni, mert gyilkosság és ravaszság által meggya­lázni merészelték hőn szeretett Uralkodónkat és drága hazánkat. Ezek után csak egy „előre1 létezik reánk nézve, egy „előre“ melynek jutalma a győzelem lesz ádáz ellenségeink felett. Erős akaratunkkal, bátorságunkkal meg­fogjuk mutatni az egész világnak, hogy méltó fiai vagyunk ezeréves szeretett hazánknak s hogy hős tetteinkkel, Isten segítségével még egy másik babérkoszorúval fogjuk ékesíteni ezredünk zászlaját. Katonák! ügy ismeri a haditörténet Szatmár- és Szabolcsvármegye fiait, az „ötö­söket“, hogy eskütöket az utolsó lehelletig híven beszokták tartani s igy forrón szeretett legfelsőbb Hadurunk és drága hazánk, bízza­tok bennünk, Nekte hozzuk a győzelmet! Végül Pacala Aurél százados határozott gesztusok kíséretében tolmácsolja románul ugyanazokat, amit előtte felebbvalói németül és magyarul elmondtak. Beszéde végén a katonaság ajkáról lel­kesen, szívből hangzik fel az egetverő ma­gyar kiáltás: Éljen a király ! * Soldaten schwöret! A középen a tisztek előtt németül, a gör. katholikusok előtt románul, a többi csapatok előtt magyarul felolvassák az eskümintát. Háromezerötszáz ajakról egy­szerre morajlik az eskü. Volt ebben a zugó morajban valami puskapor szagu, valami szivet elszoritó . . . amint a tompán zugó áradat betöltötte a teret, mintha messziről menydörgés szólna mintha távolból ágyuk bömbölnének. * A székesegyház nagyharangjának méla kongása zug belé a zenekar hangjaiba, amint felharsan a Gotterhalte. A zászlót meghajtják, az ezred tiszteleg. Nyomban utánna a Hymnus hangjai hallatszanak. A tisztek sapkához emelt kéz­zel, a zászlótartó meghajtott zászlóval, a legénység feszes haptákban tiszteleg a ma­gyar himnusznak is. Zum Gebet! Kappe ab! Ezer meg ezer harcias lélek alázattal és reménykedéssel borul le az Ur színe előtt. A katonazenekar ájtatos melódiája el­fojthatatlan zokogással beszél a legdrágább emberi érzésekről. Mintha ezer meg ezer anya, feleség, testvér, gyermek aggódó, fáj­dalmas, reszkető, minden reményt Istenbe vető bizodalma szólalna meg a rézkürtök hangjában: Isten segíts, magyarok Istene! * Az eskü után a Szatmári Jótékony Nő­egyesület megkoszorúzta a zászlót. Jékey Károlyné alelnöknő e szavakkal illesztette föl a széles aranyszalagos virágfüzért a zászlóra : — Magyarország Nagyasszonya és Pát- rónája segítse és vezesse diadalra ! * Ezután dr. Vajay Károly kir. tan., Szatmár város polgármestere áll a pódiumra. Amint elegáns alakja kiemelkedik a körülötte álló ezred soraiból, amint hatá­rozott hangú beszédjét halljuk, büszkén te­kintünk rá: a mi polgármesterünk. Lelkes, hangulatos, szép volt a polgár- mester beszéde. Üdvözölte a város falai kö­zött az ezredet, lelkesítette őket, akiket el­Modern ruha festés és vegytisztítás. Saját készítésű kék­festő kartonok kaphatók Lukáesovitsülí Äl*

Next

/
Oldalképek
Tartalom