Szamos, 1914. augusztus (46. évfolyam, 174-202. szám)
1914-08-31 / 202. szám
2-ik oldal. (1914. aug. 31. 202. szám ) Beszélselés a sfcfilteM. — A Szamos eredeti tudósítása. — Eddig mintegy 160 sebesült érkezett Szatmárra az orosz harctérről. A sebesültek között egy sincs, akinek életveszélyes lenne a sebe. Kardvágás, lőtt seb és egy némelyiken az orosz dárdák okozta szakította seb. — A sebesültek mindnyájan jó- kedvüek. nincsenek elgyengülve, mindösz- sze egy van, amelyiknek egy kevés láza van és mind kivétel nélkül visszavágynak a harctérre. Szerkesztőségünknek alkalma volt a sebesültek egy részével beszélni. Sok, nagyon sok érdekes, lelkesítő dolgot mondtak el a magyar fiuk. E beszélgetésünkből közlünk részleteket. $ * Egy huszárkáplár, Torontálmegyébe, Törökbecsére való magyar liu, akinek a jobb keze lejét lőtte át egy ellenséges go- lyó, a következő érdekes csatározást mesélte el: — Czernocitztól Skáta felé mentünk egy hadtesttel. A brigád megállóit az orosz határon és mi egy századdal előre mentünk előőrsnek. Éppen egy domboldalra értünk, a honnan már megpillantottuk az ellenséges kozákokat, mikor utóiért bennünket a parancs, hogy brigádunk visszavonulván, mi is forduljunk vissza. A kapitányunk erre azt kérdezte tölünk : — Fiuk, itt van az ellenség előttünk. Akartok visszavonulni. Azt feleltük a kapitány urnák: — Kapitány ur kérem, mindössze négyszerannyi az ellenség, mint mi vagyunk, már csak nem megyünk vissza, hogy meg ne verekedjünk velük! A kapitány ur erre mars-marsban levezetett bennünket a domboldalról 109 mé ternyire az ellenséggel szemben a lapályra, ahol a lovaink takarásban lehettek. Leszóltunk a lóról, 160 lóval negyven embert ott hagytunk, hogy a lovainkat biztonságos helyre vigyék, kardunkat letettük és a kapitányunk előre lépve, revolveréből megkezdte a tüzelést a kozákok felé. — Azok visszalöttek. A kapitány lábat horzsolta egy golyó, egy másik a hasának irányozva talált, de a kapitány távcsövéről lepattant. Egészen 25 lépésnyi közelségpe mentünk az ellenséghez, folyton tüzeltünk, a kozákok tele ott maradt. Ekkor a megmaradtak lovas — atakkot intéztek ellenünk, mire mi visszahúzódtunk a kukoricásból és attól 25 lépésnyire feállva rajvonalban, tüzelésre készen vártuk a kozákokat. Jöttek is. Amint apró lovaikkal egyenként bukdácsoltak elő a kukoricásból, egyenként szedtük le őket a lóról. A kozákok alig használhatták legyve- vereiket, mert amig mi ötöt lövünk, ők csak egyet tudnak lőni, mert minden lövés után tölteniök kell. A csatározás végén egyetlenegy kozák sem maradi, A mi századunk négy század kozákot semmisített meg. Közülünk 15-en sebesültek meg, de egy sem súlyosan, úgy hogy mind a saját lován ment vissza a táborba, — Volt egy foglyunk is. Amig ugyanis mi a sérüléseinket kötözgettük, észrevettük, hogy egy orosz civil jár az elesett kozákok között. Fosztogatta az ebadta a saját testvéreit! Megfogtuk és hajtottuk a lovaink előtt. Mikor már második éjszaka baktatott a lovaink előtt, mi lepihentünk egy foiyó partján, inkább csak a lovainknak támaszkodva szundikáltuk', megszökött tőlünk a nyavalyás. £ * * Megnyugtató, jóleső érzést kelt az emberben, hogy milyen lekicsinyléssel beszélnek az orosz katonákról. — Nem háború a magyar huszárnak orosz kozákkal verekedni, mondja az egyik. Kukoricatörés az nekünk. Egy huszár öt kozákkal ér tel és ezért van, hogy a kozák csak addig tartja^ magát, amig számbeli SZAMOS. túlsúllyal bírja. Amit számbelileg vészit, j azt az orosz katona nem fogja pótolni sem ; vitézséggel, sem lelkesedéssel. = Lovaik gyengék és rosszak, le j vannak strapáivá, de viszont nagyszerűen j engedelmeskednek, A kozák maga csak nagy csapatokban mer harcba bocsátkozni. ; Ha" egyenlő számban van az ellenséggel, akkor gyáva. A fegyverük régimódi és egyet lehet vele egyszerre lőni, mig mi ötöt lövünk A kardja — bár rettentően éles'— viszont nagyön vékony. A kardjuknak nincs kosara. Ezért a kozák keze feje teljesen védtelen és ha közel jutottunk hozzájuk, a kezelőjük megsebesitésével könnyen harcképtelenné tudtuk tenni őket. A mi nehéz huszárkardjainkkal könnyen ki tudtuk verni az ő könnyű kardjukat a kezükből. — Egy veszedelmes fegyverük volt az oroszoknak: a lándzsa. Egy két méter hosszú hegyes szerszám, amit a hónuk alatt viselnek s onnan vetik előre. Mikor a lándzsa talál, akkor visszarántják s a végén levő horog szakítja, amit ér. Van egy pár sérülésünk tőle. De ez a fegyvere is csak volt fegyver addig, amig el nem szedtünk töltik egy párat. Mióta ösmérjük a lándzsát azóta nem félünk tőle. Rájöttünk ugyanis, hogy a belseje üres. Biztosan kilopták a bélését a generálisok. Az anyaga hitvány, a magyar huszár kardjától törik, hajlik s egy vágással hasznavehetetlenné tudjuk tenni. — Most. hogy már ösmérjük, micsoda haszontalan néppel van dolgunk, most van csak kedvünk igazán visszamenni és aprítani őket. * ' * A huszárnév onnan ragadt a huszárra, hogy egy halálának mindig húsz az ára . . . — Ez ii gyermekkori iskolavers jutott az eszembe, mikor arról beszéltek a huszárok, hogy hogyan hull az orosz. — Sok halottja van a mi sebesülteinknek, mondja az őrmester, de az oroszok közt. Nekem például egy srapnell darab sértette meg az ujjamat.'—A doktor urak azt mondják, hogy le is kell vágni. Nem sajnálom ezt a kis sérülést, mert nem ingyenbe ment. Sok kozák maradt ott ezért. Ha a huszárkard beszélni tudna, el sem hinnék a hősködését. Nem volt olyan ütközetünk, hogy legalább kétszer annyi orosz halott ne maradt volna, mint amennyi miközülünk csak megsebesült Nem adtuk olcsón a vérünket. Azt mordja meg nekem, őrmesterem — kérdeztem tőle, — hogy mikor verekedés közben látja, hogy egy-egy bajtársa, jó pajtása elhull mellette, nem csappan e meg á harci kedve a katonának? — Eleshetne ott az édes apám is, uram, az sem állítana meg. Annál jobban, annál dühösebben dolgozunk. Nincs ott idő gondolkozni, meg asszonyoskodni. Még az sem jutott eszembe soha, hogy a saját életemről van szó. Csak vágni, ülni, lőni, pusztítani a muszkát, ez visz bennünket. Egy rezervista káplárnak a csákóján két hatalmas vágás van. Elkérem tőle a csákót. Kutya éles kard volt, amelyik átvágta, mert a csákó felső részén keresztül húzott vaspántot is elmetszette. A csákó belül csupa véres. A vágások érték a káplár lejét is, csak csontig mentek. — jobbról védekeztem, meséli a káp lár, mert négy kozák jutott rám jobbról. E közben egy kozákörmester balról kétszer keresztül vágott a csákómon Ereztem, hogy a vér elönti a fejemet, de megma raütam a lovon. Balíelé fordultam és még idejében felfogtam az őrmester két ujabo vágását. Harmadszorra már nem volt ideje vágni. Ott maradt a kutya. Nézem, forgatom a sapkát. — Megvenném magától ezt a sapkát. Rám néz, kicsinylöleg mosolyog. — Adok érte száz koronát. — Nem tudom, ki legyen az ur, de azt tudom, hogy nem lehet az urnák anv- nyi vagyona, amennyiért én azt odaadjam. Nem azért kértem én azt el az ezredesemtől, hogy eladóvá tegyem. A vármegye központi segolyzö bizottsága ma délelőtt 11 órakor a főispán ur elnöklete alatt a vármegye székhazában ülést tart. — Rontlufet a papírpénzzel uzsoráskodók és azt visszautas:iák ellen. A m. kir. pénzügyminiszter ur 1914. aug. 16-án 3256 —P. M sz. a. kelt körrendeletével utasította a pénzügyigazgatóságokat, hogy haladéktalanul intézkedjenek azon kimérési és kis- mértékbeni elárusitási engedélyek elvonása iránt, a melyeknek birtokosaival szemben egyes konkrét esetekben megállapittatik, hogy a papírpénzt vagy egyáltalán nem, vagy csak értékén alul fogadják el, s ez által annak forgalmát, a közgazdasági élet kárára - indokolatlanul megnehezítik, másrészt a népet bűnös célzattal tévedésbe ejtve, megkárosítják. — Hátramaradt családtagok kötelesek a gazdaságban dolgozni. Köztudomású, hogy a mozgósítás folytán bevonult gazdasági cselédek és a gazda között a jogviszony, minden további lépés nélkül megszűnik. A gazda a hátramaradott családtagokat törvényszerűen elküldheti. Ennek dacára a gazdák nagyreszc a természeti jog és emberségesség szempontjából továbbra megtartja a bevonult cselédek családjait és egészben vagy részben kiadják a járandóságukat. ami azonban részükről csak jótétemény, de nem kötelesség, ahogyan azt némely hátramyradt családtag képzeli. Arról értesülünk ugyanis, hogy egyes bevonult kselédek családtagjai a gazda kötelességének tekinti, hogy az segélyezze őket minden ellenszolgáltatás nélkül. Vagyis a gazdának a munkálatok körül segíteni nem akarnak. Figyelmeztetünk és felkérünk mindenkit, adja tudtára az ilyen retinens hátramaradottaknak, hogy a gazda a családnak semmi néven nevezendő ellátást kiszolgáltatni nem köteles s amennyiben mégis a visszamaradt családnak a cseléd illetményeit egészben vagy részben jószántából továbbra is kiszolgáltatja, megkövetelheti azt, hogy a család munkaképes tagjai gazdaságában munkára kiálljának. A cseléd családja tehát, ha az államsegélyen túl a gazda támogatását is biztosítani akarja, ezért a gazdának munkaerejét rendelkezésére kell bocsátania. A szerkesztésért fehlős: DÉNES SÄ 03 1 Dr. RATiUySZ.CV V3 VC2£ Szatmárnémeti. Nagykároly. Á nagykárttfyi szerkesztőség telefonja: 56. Kiadja a „SZABADSAJTÓ RT.“ Szatmárnémeti. SZERKESZTŐ! ÜZENET. Köszönjük szives szavait. Egyetértünk abban, hogy politizálni most nem szabad. Ki is emeltük a cikkben, hogy politizálni most hűn volna, s aki értelmesen átolvasta, beláthatta, hogy abban nincs is politizálás Hogy némely uraknak sajog a foguk, csak természetes, mert fáj nekik, hogy mi vagyunk igazolva, nem ők Az pedig megszokott légy vérük, hogy »ostobát« kiabálnak, mert nem világosították még fel e némelyeket, hogy éppen a hosszufillü race rikoltozza szét a világba az ő áruló csa takiáitásait Egyébként teljes nyugalommal bízhatunk Főtisztelendő uram, győzni fogunk. Rikkancsok állandó keresetei nyer- hetnek a „Szamos" eladásával. Jelentkezzenek délelőtt a Róth-nyomdánál. Nyomatott Rótll könyvnyomdájában Nagykárolyban.
