Szamos, 1914. július (46. évfolyam, 147-173. szám)

1914-07-14 / 158. szám

0914 julius 14. 158. S2ám) SZAMOS 3. oldal. Egész szívvel osztozunk Felségednek és házának gyászában és kérjük, hogy rész­vétünk nyilvánítását fogadja kegyesen. Minden reménységünkkel az örök irgal­masság forrásához fordulunk. Rendületlen a hitünk és erős a bizalmunk, bogy a Mindenható Isten ezt a csapást is jóra for- • ditja és Felségedet birodalma felvirágzására és népei boldogulására sokáig megtartja. Miniszteri leiratok. A villamos mű fejlesztése. A belügyminisztérium nem hagyta jóvá a városi villamos mii fejlesztésépek terveze­tét. Különösen az ellen tett észrevételt, hogy a terv szerint részben egyenáram, részben váltóáram volt előirányozva. A miniszter mű­szaki szempontból a két rendszert összeegyez­tethetetlennek tartja. Nem vette figyelembe ugyanis azt, hogy a kizárólagos váltóáram­rendszerre való áttérés esetén igen nagy ér­tékű gépberendezések válnak hasznavehetet­lenekké. A miniszter leirata különben nem vonja maga után a fejlesztés elejtését, épen azért a közgyűlés újabb előkészítés végett visszaadta az ügyet a városi tanácsnak. A felső kereskedelmi iskola segélye. A belügyminiszter a felső kereskedelmi iskola építése ellen is észrevételeket tett. A közgyűlés t. i. az építkezést megfelelő állami segélytől tette függővé, melyet a szakminisz­térium nem engedélyezett. A közgyűlés azon­ban úgy találta, hogy e kérdés körül bizonyos félreértések forognak fenn, amennyiban erre az iskolára nem számított többre, mint 16,000 korona évi állami segélyre. Ez pedig megvan az iskola részére éngedélyezett 10,000 kor. és az iparos tanonciskola önálló elhelyezése esetére engedélyezett 6,000 korona segélyben, A polgári iskola segélyezése ettől független ésjaz iránt külön tárgyalás van folyamatban. Elhatározta tehát a közgyűlés, hogy fölir a kormányhoz a különben már folyamatban levő építkezés jóváhagyása iránt. Indítvány. Az izr. hitfelekezet városi segélyének felemelése. Reiter Jakab és társai indítványt adtak be az izr. felekezet városi segélyének fel­emelése iránt. A közgyűlés az ügyet előké­szítés végett visszaadta a tanácsnak. Igazán keveset mondtam, amikor kétszáz fo­rintot mondottam. A grófnő izgatottan állott fel székéből és töprengve szorította a lorgont ajkához. Azután szilárdan szólott: — Estére meglesz a kétszáz forint. És most hagyjon magamra ... De miért is nem mondta mindjárt, hogy piknikről van szó? A fiatal báró kezet csókolt és melan- kólikusan távozott a szobából. Csak a hosszú és alacsony folyosó túlsó végén kezdett bele eey vig ütemü induló fütyülésébe. A grófnő pedig ugyanakkor az inasnak csengetett. — János, hívja fel rögtön Rozsda urat. Csak válságos időben szokta Zsánt Já­nosnak nevezni és a válságos idő most el­következett. Rozsda ur udvari kovács volt és azonkívül hihetetlen sokoldalú mindenegyéb. Be volt avatva a legkényesebb „udvari“ tit­kokba és az előkelő hivatás boldog tudatá­ban szokta végezni a diszkrét megbízásokat. Jutalma ezért időnkint egy-egy nyájasan le­ereszkedő kézszoritás volt s ez ép oly bol­doggá tette Rozsda urat, mint amilyen nehe­zére esett a grófnőnek. Ah, mikor a Viktor Károly főherceg udvarában nyújtotta csókra a kezét, akkor bizonyára nem gondolt arra, Választás. A főpénztárnoki és ellenőri állás betöltése. A főpénztárnoki állásra a közgyűlés egyhangú felkiáltással Fürst Viktor ellenőrt választotta meg. Az ily módon megüresedett ellenőri állásra pedig 7 pályázó közül sza­vazattöbbséggel Kovács János banktisztviselőt választottá meg. Miklóssy püspök válasza. A hajdudorogi püspökség székhelyének Szatmárnémetiben való felállítása tárgyában hozott közgyűlési határozatra Miklóssy István püspök válaszában közölte a város közönsé­gével, hogy őszinte örömére szolgál a város elhatározása, sajnálatára azonban már befe­jezett tény előtt állott, midőn a város hatá­rozatát vette. A közgyűlés a választ tudomá­sul vette. Kultúrmérnöki hivatalt Szatmárnak. Vajay Károly dr. kir. tan., polgármester előterjesztést tett a közgyűlésnek, hogy Írjon föl egy kultúrmérnöki hivatalnak Szatmár- Németiben való fellitása iránt, mivel újabban tervbevették a kulturmérnökségek szaporítá­sát. A kérdés most különösképen nyert jelen­tőségében a Tisza-Szamosközi ármentesitő és belvizszabályozó társulat megalakulása által, mivel a debreceni kultúrmérnöki hivatal sze­mélyzetének több mint felét eddig is Szatmár vármegye és Szatmár város kötötte le. A köz­gyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta. Kertségek megalakulása. Ez is szatmári különlegesség. A város külső határának egyes részei úgynevezett kertségeket alkotnak, amelyek emberemléke­zet óta fennállanak és belsőügyeiket bizonyos autonóm hatáskörben intézik. De ezek a kert­ségek a mezőrendőri törvény értelmében szabályszerűen megalakulva nem voltak. Mint­hogy azonban jogaik érvényesitéséhez a tör­vény külső formákat kíván, alapszabályaikat megalakitptták és jóváhagyás végett a városi közgyűléshez beterjesztették. A közgyűlés ezúttal a latorszegi, fövényesi, vargacserei, csernátszegi és kistáj ti kertségek szabályren­deleteit hagyta jóvá. hogy valaha a Rozsda ur kormos kezét fog kelleni hálatelten szorongatnia. Rozsda ur hajlongva belépett és a grófnő ezúttal már messziről nyújtott a kezét. — Rozsda ur, kétszáz forintról van szó. A kovács visszahökkent. — Hü! Kétszáz forint! Honnan lehet annyi pénzt szerezni manapság! Aratás előtt! — Értse meg, Rozsda ur, a kétszáz forint kell. Rozsda ur előtt éppen nem volt újság az a kijelentés, hogy kétszáz forint kell. Eb­ben ő soha égy pillanatig sem kételkedett. Kelleni mindig kell, de lenni, vajmi rit­kán van. — És mikorára kell az, méltóságos asszony ? — Ma estére. Ha máskép nem megy, mondja meg a Zélig zsidónak, hogy adom az almát azon az áron, ahogy kérte. — Mit ? Az almát ? Inkább nyava .. .-— Rozsda ur, ön néha megfeledkezik ar­ról, hogy hol van! —- Kezét csókolom, bocsánatot kérek, de elönt a méreg, ha arról az emberről van szó. Képzelje méltóságos asszonyom, még válogatva akarná. Mintha bizony a férgese nem ott termett volna. Az uj építészmérnöki állás betöltésének elhalasztása. Az újonnan szervezett építészmérnöki állás betöltését a közgyűlés egyelőre elhalasztotta tekintettel arra, hogy a meghirdétett pályázat eredménytelen volt és mert a vízmű és csa­tornázás építésének tényleges megkezdéséig Kovács István vizmüigazgató önként vállal­kozott a város fonosabb építkezéseinek veze­tésére. Ehezképest a közgyűlés meg is bízta vizmüigazgatót a közkórház építésénél szük­séges művezetési teendők ellátásával, annyi­val is inkább, mert az építkezés fontosabb részét épen a higiénikus felszerelések és gé­pészeti berendezések teszik ki, melyek a vizmüigazgatónak, mint gépészmérnöknek, szakjába vágnak. Műgyalogjárdák készítése. A közgyűlés elfogadta a folyó évben végrehajtandó inügyalogjárdakészités munká­latok programját. A munkálatok csak a leg­szükségesebbekre szorítkoznak, tekintettel a kedvezőtlen pénzügyi viszonyokra. Nagyobb arányú gyalogjárda készítés csak a külterü­leten van tervbevéve és pedig az Ujmajorban a pálfálvai-utig, a zsadányi-uton pedig a méntelepig. Szabályrendelet kihirdetés. A közgyűlés kihirdette a hatósági bizo­nyítványok kiállításáért fizetendő dijakról al­kotott. felsőbbhelyen jóváhagyott szabályren­deletet. A szabályrendelet a kihirdetéssel nyomban hatályba lépett. Szakbizottsági javalatok. A közgyűlés változatlanul elfogadta a szakbizottságod javaslatait úgy, amint azokról e hó 11-iki számunkban hirt adtunk. Egyébb ügyek. , Ezután a közgyűlés két hatósági átira­tot tárgyalt és kihirdette özv. Lebovics Sá- muelné bábaoklevelét. — Hát adom válogatva. Értse meg, hogy a pénz sürgősen kell. De még Így sem ment valami könnyen. A méltóságos asszony felhúzza ujjatlan kez- tyüjét és a magtárban egész addig alkudozott, veszekedett Zélig zsidóval, amig ötven forintra megegyezett vele. — És most, Rozsda uram, honnan szed­jünk még százötven forintot? A kovács megvakarja fejebubját. — De honnan ám ! — Mit gondol, Weiszszal nem lehetne valamit kezdeni? ! —• Ad is az! A fogát kihúzatná egy forintért. A grófné kutatva nézett szét a szobá­ban, semmit sem talált, ami megnyugtatta volna. De amint merengő szemei a festői gondatlanságban bővelkedő parkba tévedtek, megrázkódott. — Rozsda ur! Eladjuk a szarvast! Rozsda ur elszörnyedt a meglepetésről. Mert tudnivaló, hogy a szarvas volt a leg­szebb ékessége és nevezetessége a Révy park­nak. Még fiók-korában fogták erdőcsőszök és azóta itt nevelődött a parkban, egy tágas karámban. Az egész falu népe odajárt vasár­nap délutánonként szarvast nézni. Az uj és vegytisztítás. Saját készítésű kék- -------- festő kartonok kaphatók js« Lu kácsovitsS v^domb-u"

Next

/
Oldalképek
Tartalom