Szamos, 1914. július (46. évfolyam, 147-173. szám)

1914-07-04 / 150. szám

(1914 Julio* 4. 150. «ám)

SZAMOS

3. oldal

loncoltak el. írást nein is adtak nekik, élőszóval tudatták a kiutasítást. A mai nap folyamán még legalább ugyanennyi diákot visznek ki a határra.

Vilmos császár meglátogatja a királyt.

Budapest, jul. 3.

Ma délben jelentették, hogy Vilmos császár tudattá Ferencz József őfelségével, hogy a közel jövőben meg akarja látogatni. A látogatás valószínűleg Isehlben lesz még juhűs elején.

Az uj trónörökös.

Károly. Ferenc József jelleme és élete.

Szatmár, jul. 3.

Ferenc Ferdinánd halála után unokaöccse Károly Ferenc főherceg lett a trón örököse, miután már eddig is a prezumptiv trónörökösi cimet viselte.

A magyar éz osztrák trón várományosa most töltötte, be huszonhetedik életévét. Károly Ferenc a most meggyilkolt Ferenc Ferdinánd testvérének, az 1906-ban elhunyt Ottó főherceg és Mária Jozefa szász királyi hercegnő elsőszülótt fia. 1887 augusztus 17-én született Persenbeugban.

Huszonnégy éves korában vette feleségül a szeretetreméltó Zita pármai hercegnőt, akit a szerény hercegi családból fényes polcra emelt ; Ausztria- Magyarország első főhercegnőjének magasságába, az első európai udvar első hölgyévé. A főheroegi párnak egy fia van.

A tóherceg környezete, amely egyéniségére és személyére befolyást gyakorolt, már régen tisztában volt azzal, hogy Károly Ferenc József választása olyan lesz, amely a születése, szive és jelleme igényeinek teljesen megfelel. Ezt a főherceget ugyanis nemcsak a rangjának megfelelő konvencionális nevelésben részesítették, hanem megengedték, hogy mindazzal foglalkozzék, amihez a vonzalom vezette.

Természetének szerencsés kifejlődését elsősorban az a gondosság segítette elő, amellyel fejedelmi atyja két fiat, Károlyt és Miksát nevelte 3 amelyért a főherceg gyermeki szeretettel és lovagias tisztelettel hálás is szülőjének. Amikor az 1889. évi események Károly Lajos főherceget és családját közelebb hozták a trónhoz, Károly főherceg alig volt még két esztendős és még sok időbe került, amíg a szépen működő anyai felügyelet a király által megszabott nevelési tervezettel összhangba jutott. Károly főherceg, valamint öccse, Miksa főherceg, bizonyos tantárgyakból a bécsi Schotten-gimnáziumban vizsgázott. A jövőre való előkészítés munkája azonban csak akkor kezdődött, amikor Károly főherceg már ifjúvá serdült és mint hadnagy s az arany gyapjú legfiatalabb lovagja lakott a prágai kastélyban, mennyiben a legkiválóbb német és cseh jogtudósok bevezették a legfontosabb jogi tanulmányokba. A főhercegi kastély elhagyásával a főherceg környezete is megváltozott. Eddigelé Wallis György gróf és Mattenoloit báró voltak a főherceg nevelői. Wallis gróf, aki most az osztrák császári testőrség- ben mint tábornok szolgál, nagymüvelt- ségü, régi osztrák nemesi családból származó férfiú, akinek nyugodt, megfontolt természete nagy befolyással volt a főhercegre. Mattenoloit báró kapitány pompás katona és elsősorban katona, Wallis gróf készítette elő a prágai tartózkodást és neki köszönhető, hogy a főherceg tanulmányainak terveit egy előkelő, szellemes és praktikos gondol- kozásu közigazgatási tisztviselő készítette el.

A főherceg olyan szorgalommal és munkakedvvel, olyan kötelességtudással feküdt neki a tanulásnak, hogy nagy

teherként sulyosodott volna a tananyag a főhercegre, ha ennek elsajátítását ritka emlékező tehetsége és gyors felfogási képessége nem könnyíti meg. A Habsburgok emlékezőtehetsége különben is legendás és Károly főhercegnek olyan nagy adag jutott ebből az adományból, mint családja legtöbb tagjának. De más- külömben is szokatlanul pontosan őrizte meg emlékezetében a főherceg tanuló éveinek tananyagát, ennek részleteit, a tanuló évek eseményeit és benyomásait. Talán hozzájárult ehhez a szász dinasztiából származó anyjának szellemi tehetsége, amely örökségül jutott a főhercegnek. A szász uralkodó család egyik női tagja ugyanis, Matild hercegnő, hires volt műveltségéről és kimeríthetetlen tudásáról. A polgári tudományok elsajátítása szinte kötelességévé lett a főhercegnek. De emellett nem hanyagolta el katonai tanulmányait sem. Anélkül, hogy katonai egyoldalúságról beszélhetnénk, a fiatal főherceg szinte romantikus hajlandósággal csüggött katonai pályáján. Károly főherceg lelkes tisztelője királyi nagybátyjának. Egyszer utón volt ő egy ausztriai tartományban, jelen volt egy idegen uralkodó fogadtatásánál Környezetének ezeket mondta a fogadtatással kapcsolatban:

— Minden nagyon szép volt, de ha őfelsége megérkezik, ha a mi nép- himnuszunkat játszák s ha a mi zászlóinkat hajtják meg — az mégis egészen más.

A király, a himnusz, a monarchia lobogói hatnak a fiatal főhercegre, ezektől van elragadtatva és mindenki, aki ilyen hazafiasán lelkesedik a környezetében, a barátja, a bajtársa, akitől társadalmi különbség nem választja el s akinek megfakult szolgálati órdemkeresztje épen olyan becses előtte, mint az ő aranygyapja.

(Én szeretem őt.)

Egy amulettet húzott ki óvatosan sötét- szinü blúza alól. Ezüst láncon viselte. Egy lovastisztet ábrázolt, akinek kék szeme volt és buzavirágszinü atillája. Piros szájához vonta — amely olyan volt most, mint egy széttépett, harmatvert virág — és csókolta a képet, eszelősen, lázas elragadtatással.

— Je ne veux pás l’oublier — nyöszörögte.

(Nem is akarom soha elfelejteni.)

A többi nevetett, kacagott és évődött vele. Nem érdemes férfit szeretni, — mondottál! — mert az mind romlott és hitvány s nem érdemlik meg, hogy egy gyengéd női szív lázba essen és megremegjen érettük. Lám ez is. Megcsalta és faképnél hagyta Apollóniát, egy zülött asszony miatt. A gyalázatos !

így beszéltek az ismeretlen leányok, kelepelve és elnyelve a szavak végét, mint a menekülő és vihartól kergetett madarak. Nem vették észre, hogy- ott ülök a pad szélén, de igy is csak töredezett s elcsukló hangok jutottak el a fülemhez.

— Nem akarom elfelejteni — ismételgette Apollónia s zokogva hajtotta le arany- szőke fejét a korlátra.

Egy siró leány, akinek könye a sötét tengerbe omlik. Istenem, ennél szebben nem láttam még sohasem megeszményesiteni a bánatot.

*

De vihar támadt hirtelen. A szél táncolva perdült végig a hullámokon. Arcomba eső permetezett. A kötelek s a láncok nyögtek és csikorogtak a födélzeten.

Lesiettem a kabinomba.

A hét leány fönmaradt, egymáshoz bújva, a kísértetiesen sóhajtozó éjféli szélben.

Hajnalra elenyhült a vihar, lágyan rin- gatódzott a hajó az álmodozó vizen, amely világoszöld volt most és tiszta, mint a szerelem isteni leányának az uszálya. Elmerengve néztem. Néhány delfin bukkant föl a babok- hól s vidám szökkenéssel kergették hajóinka , néhány kilométeren keresztül. A remény és a szerencse hírnökei.

A hét leány is ébren volt már rége: . Arcukon nyoma sem volt már az éjszakai levertségnek. Vidáman énekeltek és nevetgéltek. A szép Apollónia arca is kiderült egészen.

— Les hommes sont odieux — mondotta az egyik leány.

(A férfiak mind gyűlöletesek.)

— Ils sont odieux — felölte rá helyeselve Apollónia is.

Fölállott. Csak most láttam, hogy milyen szép s mennyire kívánatos az alakja. Vad féltékenységgel tapadt bimbózó keblére az illatos selyemblúz. Mosolygott. Letépte nyakáról az ezüstláneot, — amit egész éjszaka oly féltékenyen őrzött — s mintha csak a tenger isteni leányának kívánna áldozatot hozni, bedobta a tengerbe az annyiszor összecsókolt képet.

— Hogy elfelejtsem! — kiáltott föl pirosra gyűlt arccal.

A többi lelkesülten tapsolt hozzá.

Ámulva néztem a jelenetet.

De piros felhők gyultak ki a légben, — mint öt rózsás parányi ujj nyoma — ez a hajnal. Távolról egy görög sziget körvonala kéklett az elvesző ragyogásban. Tündérszép, babérlombos sziget, ahol egykor talán Sappho énekelt, ahol magányos görög leányok éltek régen, akik egymás ajkáról tépték a mézet s elhagyott nereide-sereg gyanánt kergetődtek a rózsaillatos réteken.

Görög sziget mellett futott el a hajónk s a hajnali szélben hét leányalak egymáshoz simult és összefonódott szerelmesen.

OUsl árba« ajánl}* magas fütftrtfKB kocka szenét kályha és gőzeke fűtéshez, akna, rostált akna, dió szenét kazántüzeléshez, dara szenét 3 osz- tályozásban téglagyártáshoz. ■ — Képviselőnk: Szatmár városára

SZUBDUK, Szolnok Doboka megye — HEIT EH MÓRITZ fakereskedő Szatmár, Szamospart. —

Szunduki kőszénbánya r.-t