Szamos, 1914. július (46. évfolyam, 147-173. szám)
1914-07-18 / 162. szám
■ POLITIAI NAPILAP ■ ^3SS^!BiuuaBBauiiH««i«iiiMHiiii«iiiiii|lllliaiiiiiiiMaaii(ciiMiiiiiimiiiiiimiM Rakéu k. paraszt, akinek most is nagyobb annál, hogy a külpolitika jobbra vagy balradülését figyelje, csodálkozva hallja, hogy a szomszéd ország fővárosában három rakéta jelre akarták megrendezni állitó- lag azt a vérfürdőt, amelybe az egész Szerbiának okvetlenül bele kellett volna fulladnia. A józan magyar paraszt, aki most az éltető búza suhogását hallgatja s az élesre fent kasza nyomán a dűlő búzát köti kévékbe, hihetetlenül csóválja a fejét ezeknek a híreknek a hallatára és ezt mondja : — Nem igaz, ha százszor mondják is, hogy Szerbia népe vérengzést akar. Szerbiában éppen úgy most érett meg a gabona, melynek gyökerét még a nemrégi háborúk vére öntözte. A A szerb parasztnak nem lehet más gondja most, mint a magyar parasztnak : a gabona learatása és betakarítás Bolond beszéd, hogy a szerb paraszt borjúra vágyik, vérbosszúra. A szerb paraszt arra vágyik, hogy minél több szemet csépelhessen ki a gabonából, amelyet örül, ha békén learathat. Mert kit akarhat megbosszulni ? A testvéreit, akikről tudja, hogy kövér földeket bírnak ebben az országban. A szerb parasztnak ugyan eregethetik a rakétákat, az meg nem mozdul a kaszája mellől, ; amelynek most kkal fontosabb dolga van. Az élettel n dolga, mert a szerb paraszt is csak ni akar. * És a rakát ? Mert a rakáték dol- j gát is csak el 11 intézni. És a bombákét. melyek aszerajevói utcán robbantak és két orágot döntöttek gyászba A rakáték bombák dolga úgy látszik teljesen csőcselék számlájára kerül. A csőelékre, mely Belgrád utcáin nagyobb apparátussal dolgozik és nagyobb zajj; mint Európa nyugatibb és kulturiafb városaiban. Ez a csőcselék az, auly mindenütt háborút ordít és az első ágyuszéra mindenütt visszabujik a csórnák mélyeire, amelyeknek bűzösen gőzölgő gyomra felvetette. A rakáték foyénél most úgy látszik, hogy Szebország politikájának irányításában nagobb szerepet visz a csőcselék, mint i kultúráljam okban a megszokott. Ezt megcáfoii bizonyárn kötelessége a szomszdos kormánynak. De ebbe belekeverni a szerb parasztot! Ugyan kérem. Hisen aratás van. Sajnos. Euróia felett ma a bal- ( káni csőcselék az nr. A fejetetejére ál- j litott helyzetben, abban az eszeveszett kavarodásban, meyet a belgrádi állítólagos bombák elődéztek, még mielőtt tel akarták volna robbantani, nincs is szükség egyébbre, minthogy az alvilági tömegből kiváljon egyetlen egy figura és bombát vessen — például - az osztrák-magyar követségre. Mi következnék azután, ha ilyesmi történnék ? Giesl báró követ megmondotta: rögtöni beavatkozásra kerülne a sor. Innen a Száván száz és százezer szurony villanna, sortüzek dördülnének és északon és délen osztrák-magyar ezredek tűznének ki randevút szláv ezredeknek. Mindez most annak kérdése, hogy vájjon egy kótyagos fejű szerbnek nem jut-e eszébe olyasmit cselekedni, amiről rémeseket álmodik a belgrádi osztrákmagyar kolónia. Ugytetszik, lázrohamtól remeg meg manapság az emberiség teste és — mintegy önkívületi állapotban — olyan kockázatoktól teszik függővé milliók boldogságát, amelyre középkori zsoldos se tette volna fel rabolt aranyait. holdbéli tábornok nyilatkozata. Eáy előkelő politikus a pesti Hírlap támadásáról. A „Pesti Hírlap“ gróf Tisza István miniszterelnök ellen támadást intéz, amelyről azt állítja, hogy magas katonai körökből származik. Ezek az állítólagos magas katonai körök nincsenek megelégedve a miniszterelnök legutóbbi válaszával, amelyet Szmrecsányi külpolitikai interpellációjára adott. A munkapárt egyik előkelő tagja erre a sajátszerü támadásra a következőképpen nyilatkozott fővárosi munkatársunk előtt: Az ellenzék teljes fejvesztettségére és fogalomzavarára mutat, hogy a kisebbségnek egyik vezető orgánuma ilyen nyilatkozatok A magyar kisebb gondja t Julius SZOMBAT Kamill hv. Irodalom. Irta: Colette Villy. — Keresztanyám? — Mit csinálsz, keresztanyám? Mesét az újság számára? Szomorút? — Ah! Azért sietsz, mert megkéstél egy kicsit ? Kénytelen vagy arra a napra beszállítani, amelyikre kívánták? Mint a gyermekek a feladatot? Mit szólnának hozzá, ha nem készülnél el vele ? __ ? — Na és azok az urak, akik az újságnál elbírálják a dolgozatodat ? . — Hogy nem fizetnének neked ? Ez már baj lenne. Nálam is igy van, de mama nekem csak két sout ad egy kompozícióért. Azt mondja, hogy elég ennyi is. Nahát, legyél szorgalmas. Mutasd csak a lapodat! Még csak ennyit írtál rá? De hiszen akkor sohase készülsz el vele! __ ! — Mit, hogy nincs tárgyad ? A francia történethez neked nem adnak egy térképet, Minden ruha uj lesz tisztítás ás festés által mint nekünk az iskolában? Milyen szerencsés vagy. — Én is szeretném, ha a mademoiselle megengedné, hogy azt írjam, amit tetszik. Ah, Úristen, ha én irónő lehetnék! __ . . . ? —- Hogy mit csinálnék? Százezer millió dolgot Írnék és meséket a gyerekeknek. — Igen, tudom, hogy már sok mese van, de sok nem ér egy fabatkát sem. Vájjon milyen könyvet kapott karácsonyra? — Tudod, hogy minket nagyon butáknak tartanak a szülők? Mikor már egy katalógusban azt látom: ifjúsági iratok! — igy szólok önmagamhoz : Megint egy pár nagy ember, aki azon igyekezett, hogy a mi számunkra írjon valamit! — Én igazán nem értem, mért vesznek fel bizonyos hangot a nagy emberek, ha velünk akarnak beszélni. Hiszen mi se Írunk az ő számukra semmit, miért nem hagynak nekünk békét ők is? * * ’ — Persze, hogy igazam van! Én nekem mindig igazam van. Azt akarom, hogy ha egy könyv arra való, hogy tanuljak belőle, hát legyen is mit tanulni belőle. Ha pedig egy könyv arra való, hogy mulattasson, akkor mulattasson is. Nem szeretem a keverékeket. Az utóbbi évek összes könyveiben mindig megjelent egy ur egy automobilon, s mindig volt egy jótékony magyarázó benne, aki a fülünkbe súgta szép csendesen a mechanika legújabb vívmányait. Az idén okvetlenül egy merész avatikus fog leszállani a felhőkből minden könyvben, de a levegő meghódításáról fog beszélni ... és a dicsőséges halottakról, akik az utat egyengették . . Tudod, minden elbeszélésben megharagszom, mert a mesét félbeszakítja egy-egy ilyen elmélkedés s ott érzem a felnőtt embert benne, aki leckéztet. Hiába mondja papa: Kell, hogy egy gyermek megértse, amit olvas ... Én ezt nevetségesnek találom . . . __ ? — Igen, nevetségesnek, mert a felnőtt embereknek sohasem jut eszükbe, hogy ők is voltak gyermekek. Én nagyón szeretek minden olyant, amit nem értek meg egészen. Szeretem a szép szavakat, amelyeknek kellemes a hangjuk s amiket nem használ az Hájtájer Pál ruhafesto és gőzmosó = gyárában = Szatmár. Lapunk mai száma 6 oldal,
