Szamos, 1914. június (46. évfolyam, 124-145. szám)

1914-06-04 / 125. szám

« ?3iS3&33BHnaaaaB8asats*si 125. szám. XLVI. évfolyam. ■■aaaaBBi Szatmár, 1914. POLITIKAI NAPILAP Kimpánék hngz koronája, (!) Kimpán László lopott Maga is beismerte: lopott. Nem annyira úri passzióból, mint mu­szájból próbálkozott sze­gény e tisztességtelen és nehéz iparágon. Egy esztendőt kapott érte, egy esztendőre fordítot­ták rá a kulcsot, mert lopott és nem azért, mert lopnia muszájt. Kimpán László hat gyermeke, be­teges anyjukja most elvonszolta nyomo­rúsága látható plezurjait a szatmári tör­vényszék igazságot osztó palotájának hangosan kopogó folyosóira. Ide cso­szogott be a nagykendőbe burkolt göt­hös asszony, ide tipegtek be a hat ron­gyos, éhes pulyák, hogy segítsenek rajtuk, hogy ne hagyják őket menthe­tetlenül éhen veszni, hogy legyen már valahogy, mert ahogyan most sápitoz- nak a kéklő égbolt alatt, igy sehogyan sincsen. A részvét, a sajnálat (a tudósok úgy tartják: a nyomorúságtól való fé­lelem) hatályosan észre vette Kimpánék lerongyoltságát és hosszú, hivatalos kál­váriajárás után a járási szolgabirói hi­vatal kiutalt e magas protekcióra hót személynek — húsz koronát. Húsz korona nagy pénz. Súlyos érték akár csengő aranyban, akár ga­rantált papírban. Csupán egy a baj : miért most kapják Kimpánék a száraz kenyér húsz koronáját, miért csak most ? Miért kel­lett először elvánszorogniok a szatmári törvényszék sajnálat folyosójára, miért kellett nyonjoruságuk hangos sebeit előbb a részvét fórumán megmutogat- niok ? Hiszen mig a városba vánszorog­tak, keresztül vonultak Hirip községen is. Hiripen pedig nem volt titok Kim­pánék végtelen nyomorúsága, Hiripen tudta mindenki a szerencsétlen család szerencsétlen sorsát. Tudta : a biró, a jegyző, a pap, a képviselőtestület, csak a szegény-alap, amelynek csengő koro­náit az adózó polgárok keserves fillér­jeiből kuporgatják össze, csak a sze­gény-alap volt süket, vak és érzéktelen. A községi törvény parancsa kötelessé­gévé teszi minden Hiripnek a maga nyomorultjai szerény ellátását és Kim- pánéknak, dacára ennek, éhesen, nyo­morultan, rongyosan, szenvedőn be kel­lett „yonulniok“ Szatmárra. És eszünkbe jutnak a szatmári Kimpánék is, eszünkbe ötlenek azok az elhagyatott és nyomorgó családok, kiket a családfő hibája, félrelépése keserves keménységgel sújt. Ezek mit csinál­nak vájjon, ezek hogy nyomorognak- miképpen szenvednek, hány gyermek­kel, meddig bírják, mikor vonulnak fel a részvét szomorú, kétségbeejtő domb, jára ? A börtön, a szabadságvesztés nem büntethet hetediziglen és a Patronage hivatása torkollik ehhez a szomorú kér­déshez. A Patronage érdeklődhetne az el­ítéltek családjainak anyagi helyzete iránt, vagy legalább is a törvényszék, ha úgy találja, hivatalos formában ér­tesíthetné ezt az igazán humánus és derék munkát végző intézményt egy-egy Kimpán-család előttünk kifejlett tragiku­máról. Mert a szegény-alapok és a Patro­nage egyesületek segedelme közepette nem szabad elveszni a jóttevésnek és nem szabad megtörténni olyan és a szemérmes szegények titkolódzása foly­tán még olyanabb tragédiáknak, mint amilyen most Kimpán Lászlóékat érte. A bűnös bűnhődjön, de hogy a bűnös bűnéért hat rajkó és egy göthös asszony, ha nem elég élelmes, ha a szégyenérzete nem engedi a részvét fórumára felvonulni, éhen haljon, a hu- j manizmus századában megbocsáthatatlan j brutalitás. Hírek a városházáról. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, junius 3. A központi választmány ülése. A központi választmány kedden dél­után dr. Vajay Károly kir. tanácsos, pol­gármester elnöklete alatt ülést tartott, amelyen a választmány megjelent tagjai letelték az esküt. Ezután a választmány megalakította az összeíró küldöttséget, amelynek rendes tagjai: Ferencz Ágoston, Litteciky Endre és Papp Zoltán lettek; póttag Pethő György. Az összeíró küldött­ség elnökéül Ferencz Ágoston városi ta­nácsosi, helyettes elnökéül dr. Papp Zol­tánt választották meg. A központi választ­mány az összeíró munkálatokra vonatko­zólag elrendelte az 1914. évre vonatkozó­lag még a régi törvény szerint megálla­pított választók jegyzékének összeírását. A választóknak az uj törvény szerinti összeírását csak későbben fogja végezni az összeíró küldöttség, amikor az erre vonat­kozó miniszteri utasítás megérkezik. A központi választmány e célból feliratot intéz a belügyminiszterhez, hogy az össze­írásokra és a felszólalásokra vonatkozó terminusokat kivételesen állapítsa meg, mivel a törvényes terminusok már elmúl­tak. Végül javaslatot tesz a központi vá­lasztmány a tanácsnak, hogy Korányi János halálával megüresedett tagsági he­lyet titkos szavazással töltse be. A népfürdői bizottság ülése. A népfürdői ad hoc bizottság dr. Vajay Károly kir. tanácsos, polgármester eluöklésével szintén ülést tartott. A bizott­ság tárgyalás alá vette a bemutatott ter­veket, amelyeket azonban nem talált ki­vitelre alkalmasnak. A bizottság dr. Papp Zoltánt, mint az ügy előadóját, Tan- kóczi Gyula főkapitányt ós a mérnöki hivatal egyik tagját, mint műszaki köze­get, kiküldi, hogy a Szamos partján a kijelölt területét tekintsék meg és állapít­sák meg, hogy Hz adott területen mennyi minimális költséggel lehetne egy olyan népfürdőt létesíteni, ahol a szegényebb néposztály a célnak megfelelően olcsón ós tömegesen fürödhessen. Ezenkívül szintén a polgármester 8inöklésóvei ülést tartott a vasúti bizottság, amelyen a vasúttársaságok egyesülését tárgyalták és a Szatmár—Erdőd-i helyi érdekű vasútnál észlelt rendellenes álla­potok megszüntstését vitatták meg. Az első kérdésben a bizottság javaslatot tett a közgyűlésnek, hogy Írjon fel a keres­kedelmi miniszterhez és sürgesse meg a bikszádi vasút pályájának megerősítését, a vonatok menetsebességének fokozását és a személyszállítás s áruforgalom elkülöníté­sét, a Szamos hídjának megerősítését, mert ezek iránt a közgyűlés már három év előtt feliratilag fordult a miniszterhez s amely kérdések elintézése nélkül a vá­ros nem tehet eleget ezen feltételekhez kötött ígéreteinek, A polgármester közölte a bizottság­gal, hogy dr. Weisz Sándor bizottsági tag interpellációja ügyében több Ízben érint­kezésbe lépett a debreczeni üzletvezetősóg- gel, amely a legmesszebbmenő intézkedé­sek megtételét megígérte. Az interpelláció a városon ker-szüi vezető kisvasút moz­dony mizériáiról szólt, nevezetesen, hogy a mozdonyok füsttel borítják be az utcá­kat, ós szikrákat bocsátanak magukból, amely előbbi közegészség)', utóbbi tűzvé­delmi szempontból aggályos. A debreczeni üzletvezetőség ez idő szerint is a mozdo ­nyokat füsíemésztővel látja el és elren­delte, hogy a mozdonyokat kokszszal füt- sék s ezután is hajlandó a mizériákat más formában is megszüntetni. A bizott­ság a polgármester szavait megnyugvással vette tudomásul. Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által Hájtájer Pál ruhafesio és gozmoső gyárában Szatmár. US' Lapunk mai száma 6 oldal. Junius 4 CSÜTÖRTÖK Kvirin pk. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom