Szamos, 1914. június (46. évfolyam, 124-145. szám)
1914-06-04 / 125. szám
« ?3iS3&33BHnaaaaB8asats*si 125. szám. XLVI. évfolyam. ■■aaaaBBi Szatmár, 1914. POLITIKAI NAPILAP Kimpánék hngz koronája, (!) Kimpán László lopott Maga is beismerte: lopott. Nem annyira úri passzióból, mint muszájból próbálkozott szegény e tisztességtelen és nehéz iparágon. Egy esztendőt kapott érte, egy esztendőre fordították rá a kulcsot, mert lopott és nem azért, mert lopnia muszájt. Kimpán László hat gyermeke, beteges anyjukja most elvonszolta nyomorúsága látható plezurjait a szatmári törvényszék igazságot osztó palotájának hangosan kopogó folyosóira. Ide csoszogott be a nagykendőbe burkolt göthös asszony, ide tipegtek be a hat rongyos, éhes pulyák, hogy segítsenek rajtuk, hogy ne hagyják őket menthetetlenül éhen veszni, hogy legyen már valahogy, mert ahogyan most sápitoz- nak a kéklő égbolt alatt, igy sehogyan sincsen. A részvét, a sajnálat (a tudósok úgy tartják: a nyomorúságtól való félelem) hatályosan észre vette Kimpánék lerongyoltságát és hosszú, hivatalos kálváriajárás után a járási szolgabirói hivatal kiutalt e magas protekcióra hót személynek — húsz koronát. Húsz korona nagy pénz. Súlyos érték akár csengő aranyban, akár garantált papírban. Csupán egy a baj : miért most kapják Kimpánék a száraz kenyér húsz koronáját, miért csak most ? Miért kellett először elvánszorogniok a szatmári törvényszék sajnálat folyosójára, miért kellett nyonjoruságuk hangos sebeit előbb a részvét fórumán megmutogat- niok ? Hiszen mig a városba vánszorogtak, keresztül vonultak Hirip községen is. Hiripen pedig nem volt titok Kimpánék végtelen nyomorúsága, Hiripen tudta mindenki a szerencsétlen család szerencsétlen sorsát. Tudta : a biró, a jegyző, a pap, a képviselőtestület, csak a szegény-alap, amelynek csengő koronáit az adózó polgárok keserves fillérjeiből kuporgatják össze, csak a szegény-alap volt süket, vak és érzéktelen. A községi törvény parancsa kötelességévé teszi minden Hiripnek a maga nyomorultjai szerény ellátását és Kim- pánéknak, dacára ennek, éhesen, nyomorultan, rongyosan, szenvedőn be kellett „yonulniok“ Szatmárra. És eszünkbe jutnak a szatmári Kimpánék is, eszünkbe ötlenek azok az elhagyatott és nyomorgó családok, kiket a családfő hibája, félrelépése keserves keménységgel sújt. Ezek mit csinálnak vájjon, ezek hogy nyomorognak- miképpen szenvednek, hány gyermekkel, meddig bírják, mikor vonulnak fel a részvét szomorú, kétségbeejtő domb, jára ? A börtön, a szabadságvesztés nem büntethet hetediziglen és a Patronage hivatása torkollik ehhez a szomorú kérdéshez. A Patronage érdeklődhetne az elítéltek családjainak anyagi helyzete iránt, vagy legalább is a törvényszék, ha úgy találja, hivatalos formában értesíthetné ezt az igazán humánus és derék munkát végző intézményt egy-egy Kimpán-család előttünk kifejlett tragikumáról. Mert a szegény-alapok és a Patronage egyesületek segedelme közepette nem szabad elveszni a jóttevésnek és nem szabad megtörténni olyan és a szemérmes szegények titkolódzása folytán még olyanabb tragédiáknak, mint amilyen most Kimpán Lászlóékat érte. A bűnös bűnhődjön, de hogy a bűnös bűnéért hat rajkó és egy göthös asszony, ha nem elég élelmes, ha a szégyenérzete nem engedi a részvét fórumára felvonulni, éhen haljon, a hu- j manizmus századában megbocsáthatatlan j brutalitás. Hírek a városházáról. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, junius 3. A központi választmány ülése. A központi választmány kedden délután dr. Vajay Károly kir. tanácsos, polgármester elnöklete alatt ülést tartott, amelyen a választmány megjelent tagjai letelték az esküt. Ezután a választmány megalakította az összeíró küldöttséget, amelynek rendes tagjai: Ferencz Ágoston, Litteciky Endre és Papp Zoltán lettek; póttag Pethő György. Az összeíró küldöttség elnökéül Ferencz Ágoston városi tanácsosi, helyettes elnökéül dr. Papp Zoltánt választották meg. A központi választmány az összeíró munkálatokra vonatkozólag elrendelte az 1914. évre vonatkozólag még a régi törvény szerint megállapított választók jegyzékének összeírását. A választóknak az uj törvény szerinti összeírását csak későbben fogja végezni az összeíró küldöttség, amikor az erre vonatkozó miniszteri utasítás megérkezik. A központi választmány e célból feliratot intéz a belügyminiszterhez, hogy az összeírásokra és a felszólalásokra vonatkozó terminusokat kivételesen állapítsa meg, mivel a törvényes terminusok már elmúltak. Végül javaslatot tesz a központi választmány a tanácsnak, hogy Korányi János halálával megüresedett tagsági helyet titkos szavazással töltse be. A népfürdői bizottság ülése. A népfürdői ad hoc bizottság dr. Vajay Károly kir. tanácsos, polgármester eluöklésével szintén ülést tartott. A bizottság tárgyalás alá vette a bemutatott terveket, amelyeket azonban nem talált kivitelre alkalmasnak. A bizottság dr. Papp Zoltánt, mint az ügy előadóját, Tan- kóczi Gyula főkapitányt ós a mérnöki hivatal egyik tagját, mint műszaki közeget, kiküldi, hogy a Szamos partján a kijelölt területét tekintsék meg és állapítsák meg, hogy Hz adott területen mennyi minimális költséggel lehetne egy olyan népfürdőt létesíteni, ahol a szegényebb néposztály a célnak megfelelően olcsón ós tömegesen fürödhessen. Ezenkívül szintén a polgármester 8inöklésóvei ülést tartott a vasúti bizottság, amelyen a vasúttársaságok egyesülését tárgyalták és a Szatmár—Erdőd-i helyi érdekű vasútnál észlelt rendellenes állapotok megszüntstését vitatták meg. Az első kérdésben a bizottság javaslatot tett a közgyűlésnek, hogy Írjon fel a kereskedelmi miniszterhez és sürgesse meg a bikszádi vasút pályájának megerősítését, a vonatok menetsebességének fokozását és a személyszállítás s áruforgalom elkülönítését, a Szamos hídjának megerősítését, mert ezek iránt a közgyűlés már három év előtt feliratilag fordult a miniszterhez s amely kérdések elintézése nélkül a város nem tehet eleget ezen feltételekhez kötött ígéreteinek, A polgármester közölte a bizottsággal, hogy dr. Weisz Sándor bizottsági tag interpellációja ügyében több Ízben érintkezésbe lépett a debreczeni üzletvezetősóg- gel, amely a legmesszebbmenő intézkedések megtételét megígérte. Az interpelláció a városon ker-szüi vezető kisvasút mozdony mizériáiról szólt, nevezetesen, hogy a mozdonyok füsttel borítják be az utcákat, ós szikrákat bocsátanak magukból, amely előbbi közegészség)', utóbbi tűzvédelmi szempontból aggályos. A debreczeni üzletvezetőség ez idő szerint is a mozdo nyokat füsíemésztővel látja el és elrendelte, hogy a mozdonyokat kokszszal füt- sék s ezután is hajlandó a mizériákat más formában is megszüntetni. A bizottság a polgármester szavait megnyugvással vette tudomásul. Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által Hájtájer Pál ruhafesio és gozmoső gyárában Szatmár. US' Lapunk mai száma 6 oldal. Junius 4 CSÜTÖRTÖK Kvirin pk. i
