Szamos, 1914. június (46. évfolyam, 124-145. szám)
1914-06-14 / 133. szám
sa Két malomkő. Azt olvassuk a Gazdaszövetségben, hogy a jövő évi választásokon diadalra kell vinni az agrárius zászlót, mert a földművelő és falusi nép érdekei ezer veszedelemnek vannak kitéve, mert könnyen lehet, hogy az agráriusok ellenségei kerülnek túlsúlyra és oly törvényeket hoznak, melyek az agráriusok érdekeit veszélyeztetik. Agrár többséget kell a parlamentbe küldeni, mondják ők teljes meggyőződéssel. Nyomban utána kezünkbe akad a Magyar Kereskedők Lapla, mely azt hangoztatja, hogy a mai Németországgal való kereskedelem-politikai viszonyok fen- tartása Magyarországra nagy kárral jár, de ebben a kérdésben a magyar agráriusok nem támogatják a magyar kereskedelmet, az agráriusoknak nem fáj a német export elvesztése, ők a védvámok folytán a gabona és marha árát itthon felsrófolhatják s nem vágynak a német- országi kivitelre. A gazdák az itthonfo- gyasztókkal beérik s nem kell nekik a német fogyasztó. Azért tehát a jövő évi választásoknak a kereskedelmi politika jegyében kell lefolyniok. Lám: igy fest a magyar gazdasági politika, ha egy negyedórában két különböző szaklapot olvasunk. Felmerül tehát az a kérdés, kinek van igaza? Azt hisz- szük, egyiknek sem és azt hisszük egyben, hogy mégis mindkettőnek. Az agráriusok és kereskedők egymás ellen törnek, holott egyformán van joguk a megélhetésre, a fejlődésre. Nincsen igazuk, hogyan is lehetne igazuk a merkatilistaknak, mikor az export kedvéért az agráriusok ellen törnek. És nincsen igazuk az agráriusoknak, mikor a magas gabona- és húsárak kedvéért vehemensen ellenzik a balkáni importot. Igazuk van a merkantilistáknak, mert ha a magyar iparnak és kereskedelemnek nincsen módja a külfölddel megfelelő összeköttetésbe lépni, mindaddig passziv a kereskedelmi mérlegünk és rajtunk keresztül hizik meg a külföldi kereskedelem. Igazuk van az agráriusoknak, mert ha minden akadály nélkül beengedjük a balkáni gabonát és a húst, akkor az amugyis tántorgó lépésekkel haladó magyar mezőgazdaság a tönkremenés veszélye előtt áll. E nagy igazságok és még nagyobb igazságtalanságok közepette, mint két Antheus áll egymással szemben a ma» gyár kereskedelem és a magyar mező- gazdaság és akit a harcban a másik a földre vetett, az megerősödve, uj érvekkel izmosodva ugrik talpra, hogy a maga érdekeiért tovább vivjon. Ez a két tábor két acéltengelyen járó malomkő gyanánt egyre koptatja Junius 14 VASÁRNAP Urn. eml. egymást s megőrli azt, ami közéjük kerül: a szegény magyar íogyasztóLözönséget, mely sem nem merkantilista, sem nem agrárius, hanem szegény és magyar, melynek akkor is vérzik a szive, ha rossz a termés és a gazda az alacsony árak miatt sir, mely azonban viszont elborong azon is, ha a kereskedőnek nincsen meg a megélhetése s a lapokban csődhirek egymást kergetik. Egyre őröl a két malomkő, de a garaton nem piros buzaszemek ömölnek be, hanem a védtelen magyar fogyasztók s ami alul kihull, az nem kenyérnek való fehér lisztpor, hanem vér és arany. Abban a malomban pedig, hol ez a két hatalmas malomkő megállás nélkül jár, a molnár: a végrehajtó. Földet a népnek! — A Szamos fővárosi tudósit ójának telefonjelentése. — Budapest, junius 18. Ez a függetlenségi párt legújabb jelszava, melyet Károlyi Mihály tegnap Cegléden proklamált. A könnyelműen odavetett jelszó azonban korántsem talál arra a lelkes fogadtatásra, melyre Károlyi és vezérkara bizonyára számított. A szociáldemokraták újságja ugyan büszkén hirdeti, hogy Károlyiók állás- foglalása a szociáldemokraták 10 éves munkájának eredménye és felette nagyra «H kacaj. — Irta: Leonid Andrejew. — Este fél hétkor még bizonyos voltam abban, hogy ő eljön és vidám valék, mint még soha. Felső kabátomnak egy gombja volt csak begombolva s igy szerterepült, mint vitorla a szélben. De én nem fáztam. Fejemet büszkén hátravetve, diáksapkámat szememre huzva, vakmerőén, büszkén néztem a mellettem elhaladó urakat. A nőkre kihívón és gyengéden tekintettem, ámbár négy nap óta szivemnek senkihez sincs köze, mint „O“ hozzá. De fiatal vagyok, életkedvvel, erővel teli nem bírok tehát közönyös lenni a nők iránt. Járásom gyors volt, merész, könnyű. Később, úgy negyed óra múlva, — mely nekem akkor örökidőnek tetszett — már nem voltam hetyke, kihívó kedvemben. Fázni kezdtem s felsökabátomon már két gomb volt begombolva. Megnéztem a nőket, most már csakis ezeket, de nem gyengéden, sem kihívóan, hanem utálattal. Ot kerestem, a többi miattam lehetett volna a pokolban is. Járásom bizonytalan volt, töprengő minden mozdulatom, kedvetlen lettem. Hét óra előtt öt perccel izzó forrósá- got éreztem. Három perccel utóbb kilelt a hideg. Mire fél kilenc lett, aggastyánnak éreztem magamat. Kabátomon minden gomb begombolva, felhajtotfam nyakamon a gallért és kékre fagyott orromra húztam sapkámat, ügy éreztem, hogy én vagyok a föld legszerencsétlenebb teremtése. És ennek ő volt az oka! Ő ! Miért nem jött? Nem engedték? Beteg? Meghalt? Dühös voltam. Káromkodtam. Félóra múlva forró grogg mellett iparkodtam felmelegedni és -— felejteni. A kávéház zsúfolt volt s asztalunkhoz mindenünnen zene hllattszott. Mintha az egész világ muzsikálta volna. — Fölöttünk Polosiwéknál bál van, — mondta az egyik asztaltársam. — Kik azok? — Jergeine Nikolajewna is ott van, — mondta a másik minden utógondolat nélkül, hiszen nem tudhatta, hogy épen ez a hölgy az, kire én fél kettétől fél kilencig várakoztam. — Signore! — kiáltottam fel vidáman. -— Ma karácsony van, ma illik, hogy mi is vidámak legyünk! Ma minden ember vidám ! — De hol? Hogyan? Kivel? — kiáltottak össze-vissza. — Vegyünk jelmezeket és menjünk el mindenhova, ahol vidám társaság van, — indítványoztam lelkesen. Félóra múlva összegyűjtöttük a környék minden unatkozó diákját és elhajtattunk az öreg fodrászhoz, aki egyszersmind jelmezkölcsönző is volt. — Egy spanyol grand jelmezét [szeretném, — mondtam dölyfösen. De az túlságosan nagy és bő volt nekem. Az öreg egymásután adta elő jelmezeit. Egyik sem illett nekem. Pajtásaim türelmetlenül zaklattak. Végre egy kínai jelmezben állapodtunk meg, mely csúf volt, kopott, szegényes és azt hiszem inkább nevetséges, mint jellemző. Álarcom azonban ritka volt a maga Rótti Simon nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb eipőraktára. Az előrehaladott idény miatt leszállított árban kerülnek eladásra valódi chewreaux és boxbőrből készült legújabb divatu úri, női és gyermek lábbeliek. A valódi AMERIKAI KING QUELITi eipők kizárólagos raktára. Lapunk mai száma 12 oldal.
