Szamos, 1914. június (46. évfolyam, 124-145. szám)

1914-06-21 / 139. szám

} m ■**. - ­XLVI. évfolyam. ÉMM Szatmár, 1914. 139. szám. IHI Sit V! ts Az uj közkórház építéséhez. Az uj közkórház építésére benyúj­tott ajánlatokat csütörtökön bontotta fel a városi tanács. Az ajánlatok nagy tömege mindenesetre kedvező jelenség, ami arra a feltevésre jogo­sít, hogy ezt a nagy­arányú építkezést sike­rülni fog az előirányzott költség keretei közt és a kivánalmaknak megfelelően végrehajtani. Ma természetesen még nem lehet az ajánlatokból a kiviteli költséget meg­állapítani. Legfeljebb csak azt lehet ki­kalkulálni, hogy az építkezés költsége egy millió korona körül fog mozogni. A pályázat eredménye azonban a műszaki és számvevőségi átszámítás után csakhamar nyilvánvaló lesz és ak­kor mindenki meg tudja, mibe fog ke­rülni az uj közkórház. De nem is arról van most szó, hogy futja-e a költség, vagy sem, hi­szen ha valamivel túl is kell menni az előirányzaton, az sem lesz végzetes sze­rencsétlenség. Az sem fontos, hogy kinek ítélik oda a vállalatot. Meg vagyunk róla győ­ződve, hogy akárki kapja meg, olyan müvet fog felállítani, ami becsületére válik. Fődolog az, hogy már itt tartunk a pályázatok elbírálásánál, amit csak egy lépés választ el a munka megkez­désétől. Ennél a jelentős mozzanatnál az­után érdemes megállani egy szóra. De nem azért, hogy a hatalmas lendületbe jött építési ügyet a maga utján csak egy tétova gondolattal is megállítsuk, hanem azért, hogy egy pillantást ves­sünk e nagy mü jelentőségére és léte- sülésének körülményeire. Tudjuk azt, hogy a befektetés kerek összegben egy millió és háromszázezer koronában volt előirányozva. Ebből az összegből az építkezésre egy millió ko­ronát, a fölszerelésre kétszázezer koronát, forgó tőkére pedig, ami egy ilyen köz- intézménynél szintén elengedhetetlenül szükséges, százezer koronát szántak. Hogy mit jelent a mai viszonyok közt egy ilyen arányú építkezés végre­hajtása, azt bővebben magyarázni feles­leges. Elég csak annyit mondani, hogy ennek a nagy befektetésnek közel nyolc­van százaléka itt marad a városban. Tehát már ez maga is nyomatéko­san esik a mérlegre. De gondoljunk mármost arra, hogy századok evolúciója kellett hozzá, mig Szatmárnémetiben, Magyarország észak­keleti részének ebben a nem éppen •nagy városában, amely jelentőségében annyira sem tudott emelkedni, hogy saját vármegyéjének közigazgatási közép­pontja legyen, egy 300 ágyra berende­zett modern közkórház épüljön. Micsoda humanitárius és egészségügyi, kihatásai lesznek ennek az intézménynek. Bizo­nyára ez sem szorul magyarázatra. Szatmárnémeti városát közvetlenül érdekli továbbá az a figyelemreméltó emelkedés is, amit a közkórház a város közgazdasági életében elő fog idézni. Elképzelhető ugyanis, hogy háromszáz betegnek ápolásához, élelmezéséhez, gyógyszerekkel való ellátásához minő berendezkedés kell. Az orvosi, műszaki, ápoló c~ gazdasági személyzet itt költi el jövedelmét. A köxkórház szükségle­teinek legnagyobb részét a helyi piacon szerzik be. A helyben nem kapható cikkek beszerzése, valamint a közkórház soknem ü szükségleteinek ellátása állandó alkalmat fog szolgáltatni a vállalko­zásra. Egyszóval az uj közkórház még ilyen vonatkozásban is többet jelent, mint a város bármelyik más közintéz­ménye. És most lássuk a közkórház épí­tésének pénzügyi oldalát Már említettük, hogy az építkezés­hez és az uj közkórház üzembehelyezé- hez egymillió háromszázezer korona be­fektetés szükséges. Erre az állam 500.000 korona segélyt nyújt készpénz­ben, azonkívül évenkini 20.000 koronát utal az ápolási költségekre. Ez is meg­felel a mai viszonyok közt 300.000 ko­rona tőkének. Ez végre olyan ajándék, amelyhez foghatót a város az államtól még nem kapott soha. Ezt kevésre becsülni nem lehet. Most tehát, sőt éppen most, ami­dőn az építkezés megkezdéséhez értünk, rut hálátlanság lenne' el nem ismerni a kormány jóindulatát és azoknak az ér­demeit, akik ennek a monumentális mű­nek f«1 állítását hathatós állami támoga­tás kieszközlésével lehetővé tették. Nem bizaatizmus ez, hanem becsü­letbeli kötelesség. ’ Úgyis sokat vetették a hatóság szemére, hogy nem elég eréllyel ke­zelte a közkórház-épitós ügyét. Most végre tisztázódott és igazolódott a ható­ság álláspontja is. A közönség ha valamit nagyon akar, könnyen elfeledkezik arról, hogy amit akar, az tulajdonképpen nem az ő feladata, és azzal sem törődik, hogy a nagyon óhajtott intézmény elviselhetet­len terheket ró reá. A hatóság azonban kezdettől fogva tisztában volt azzal, hogy a nyilvános betegápolás elsősorban állami feladat, aminek a fedezetére az országos betegápolási adó szolgál, és tisztában volt azzal is, hogy a közkórház városi költségen való felépítése meghaladja a közönség teherbíró képességét. Ezért a hatóság és mindenekelőtt a polgármes­ter nem szűnt meg inszisztálni a kor­mánynál mindaddig, mig végre sikerült az állami segítséget kieszközölni. De az is bizonyos, hogy a kor­mányelnök személyes közbelépése nél­kül sohasem kaptuk volna meg az ál­lami segélynek ily nagy összegét. így áll tehát a dolog. És hozzátehetjük nyugodt lélekkel, hogy mindazok, akik ennek a nehéz kérdésnek a megoldásában részt vettek, nemcsak a jelenkor, hanem a késő utó­dok hálájára is érdemeket szereztek. Hol van a záróra szabályrendeletünk. (!) Kevés szatmári halandó tudja, hogy elbitangolt a „Szamos“ dédelgetett kedvence, a záróra szabályrendelet. Ti­los ösvényre tévedt szegényke és most belebódult a hivatalos útvesztők renge­tegébe. Egy-két beavatott és felettébb ér­dekelt hallott már a statutumocska sor­sáról. Mi is érdeklődtünk iránta és hogy mindent megtudhassunk e nyomaveszett Junius VASÁRNAP K. Ján. sz. E j 11 « nagy választékú cipőraktárát ajánljuk a t. vevő­lj| || ijjmOn közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb eipőraktára. Az előrehaladott idény miatt leszállított árban kerülnek eladásra valódi chewreaux és boxbőrből készült legújabb divatu úri, női és gyermek lábbeliek. W A valódi AMERIKAI KING QUELITI cipők kizárólagos raktára. Lapunk mai száma ÍO oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom