Szamos, 1914. június (46. évfolyam, 124-145. szám)
1914-06-21 / 139. szám
} m ■**. - XLVI. évfolyam. ÉMM Szatmár, 1914. 139. szám. IHI Sit V! ts Az uj közkórház építéséhez. Az uj közkórház építésére benyújtott ajánlatokat csütörtökön bontotta fel a városi tanács. Az ajánlatok nagy tömege mindenesetre kedvező jelenség, ami arra a feltevésre jogosít, hogy ezt a nagyarányú építkezést sikerülni fog az előirányzott költség keretei közt és a kivánalmaknak megfelelően végrehajtani. Ma természetesen még nem lehet az ajánlatokból a kiviteli költséget megállapítani. Legfeljebb csak azt lehet kikalkulálni, hogy az építkezés költsége egy millió korona körül fog mozogni. A pályázat eredménye azonban a műszaki és számvevőségi átszámítás után csakhamar nyilvánvaló lesz és akkor mindenki meg tudja, mibe fog kerülni az uj közkórház. De nem is arról van most szó, hogy futja-e a költség, vagy sem, hiszen ha valamivel túl is kell menni az előirányzaton, az sem lesz végzetes szerencsétlenség. Az sem fontos, hogy kinek ítélik oda a vállalatot. Meg vagyunk róla győződve, hogy akárki kapja meg, olyan müvet fog felállítani, ami becsületére válik. Fődolog az, hogy már itt tartunk a pályázatok elbírálásánál, amit csak egy lépés választ el a munka megkezdésétől. Ennél a jelentős mozzanatnál azután érdemes megállani egy szóra. De nem azért, hogy a hatalmas lendületbe jött építési ügyet a maga utján csak egy tétova gondolattal is megállítsuk, hanem azért, hogy egy pillantást vessünk e nagy mü jelentőségére és léte- sülésének körülményeire. Tudjuk azt, hogy a befektetés kerek összegben egy millió és háromszázezer koronában volt előirányozva. Ebből az összegből az építkezésre egy millió koronát, a fölszerelésre kétszázezer koronát, forgó tőkére pedig, ami egy ilyen köz- intézménynél szintén elengedhetetlenül szükséges, százezer koronát szántak. Hogy mit jelent a mai viszonyok közt egy ilyen arányú építkezés végrehajtása, azt bővebben magyarázni felesleges. Elég csak annyit mondani, hogy ennek a nagy befektetésnek közel nyolcvan százaléka itt marad a városban. Tehát már ez maga is nyomatékosan esik a mérlegre. De gondoljunk mármost arra, hogy századok evolúciója kellett hozzá, mig Szatmárnémetiben, Magyarország északkeleti részének ebben a nem éppen •nagy városában, amely jelentőségében annyira sem tudott emelkedni, hogy saját vármegyéjének közigazgatási középpontja legyen, egy 300 ágyra berendezett modern közkórház épüljön. Micsoda humanitárius és egészségügyi, kihatásai lesznek ennek az intézménynek. Bizonyára ez sem szorul magyarázatra. Szatmárnémeti városát közvetlenül érdekli továbbá az a figyelemreméltó emelkedés is, amit a közkórház a város közgazdasági életében elő fog idézni. Elképzelhető ugyanis, hogy háromszáz betegnek ápolásához, élelmezéséhez, gyógyszerekkel való ellátásához minő berendezkedés kell. Az orvosi, műszaki, ápoló c~ gazdasági személyzet itt költi el jövedelmét. A köxkórház szükségleteinek legnagyobb részét a helyi piacon szerzik be. A helyben nem kapható cikkek beszerzése, valamint a közkórház soknem ü szükségleteinek ellátása állandó alkalmat fog szolgáltatni a vállalkozásra. Egyszóval az uj közkórház még ilyen vonatkozásban is többet jelent, mint a város bármelyik más közintézménye. És most lássuk a közkórház építésének pénzügyi oldalát Már említettük, hogy az építkezéshez és az uj közkórház üzembehelyezé- hez egymillió háromszázezer korona befektetés szükséges. Erre az állam 500.000 korona segélyt nyújt készpénzben, azonkívül évenkini 20.000 koronát utal az ápolási költségekre. Ez is megfelel a mai viszonyok közt 300.000 korona tőkének. Ez végre olyan ajándék, amelyhez foghatót a város az államtól még nem kapott soha. Ezt kevésre becsülni nem lehet. Most tehát, sőt éppen most, amidőn az építkezés megkezdéséhez értünk, rut hálátlanság lenne' el nem ismerni a kormány jóindulatát és azoknak az érdemeit, akik ennek a monumentális műnek f«1 állítását hathatós állami támogatás kieszközlésével lehetővé tették. Nem bizaatizmus ez, hanem becsületbeli kötelesség. ’ Úgyis sokat vetették a hatóság szemére, hogy nem elég eréllyel kezelte a közkórház-épitós ügyét. Most végre tisztázódott és igazolódott a hatóság álláspontja is. A közönség ha valamit nagyon akar, könnyen elfeledkezik arról, hogy amit akar, az tulajdonképpen nem az ő feladata, és azzal sem törődik, hogy a nagyon óhajtott intézmény elviselhetetlen terheket ró reá. A hatóság azonban kezdettől fogva tisztában volt azzal, hogy a nyilvános betegápolás elsősorban állami feladat, aminek a fedezetére az országos betegápolási adó szolgál, és tisztában volt azzal is, hogy a közkórház városi költségen való felépítése meghaladja a közönség teherbíró képességét. Ezért a hatóság és mindenekelőtt a polgármester nem szűnt meg inszisztálni a kormánynál mindaddig, mig végre sikerült az állami segítséget kieszközölni. De az is bizonyos, hogy a kormányelnök személyes közbelépése nélkül sohasem kaptuk volna meg az állami segélynek ily nagy összegét. így áll tehát a dolog. És hozzátehetjük nyugodt lélekkel, hogy mindazok, akik ennek a nehéz kérdésnek a megoldásában részt vettek, nemcsak a jelenkor, hanem a késő utódok hálájára is érdemeket szereztek. Hol van a záróra szabályrendeletünk. (!) Kevés szatmári halandó tudja, hogy elbitangolt a „Szamos“ dédelgetett kedvence, a záróra szabályrendelet. Tilos ösvényre tévedt szegényke és most belebódult a hivatalos útvesztők rengetegébe. Egy-két beavatott és felettébb érdekelt hallott már a statutumocska sorsáról. Mi is érdeklődtünk iránta és hogy mindent megtudhassunk e nyomaveszett Junius VASÁRNAP K. Ján. sz. E j 11 « nagy választékú cipőraktárát ajánljuk a t. vevőlj| || ijjmOn közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb eipőraktára. Az előrehaladott idény miatt leszállított árban kerülnek eladásra valódi chewreaux és boxbőrből készült legújabb divatu úri, női és gyermek lábbeliek. W A valódi AMERIKAI KING QUELITI cipők kizárólagos raktára. Lapunk mai száma ÍO oldal.
