Szamos, 1914. május (46. évfolyam, 99-123. szám)
1914-05-13 / 108. szám
SZAMOS (1914 május 13. 108. száfrp Az ügyészség vezetője az uzsora ellen. Irtó hadjarat az uzsorások ellen. — A Szamos eredeti tudósítása. — 2. oldal. egyszerűbb és világosabb, mintha az igaz- ságos arány helye t a számarányt vette volna fel a szövegbe. Az evang. egyház ilyen igazán nagy segély mellett mégis szegény s valószínűleg az is marad. Miért ? Mert a kicsiny lélekszám mellett az egyház tagjainak leg nagyobbra fokozott megadóztatása s ezen felül a városi segély ilyen .aránytalan“ nagysága sem elég forrás az egyház szükségletének fedezésére. Hier liegt ... Mennél kevesebb valamely egyház lélekszáma, annál nagyobb teher nehezedik egy-egy adófizető tagjára, következóskép pen a kisebb lélekszámú egyházak eo ipso nagyobb arányú segélyezésre szorulnak. Tehát a segélyezés mérve s a lélekszám éppen nem egyenes, hanem fordított arányban áll egymással: mennél nagyobb a lélekszám, annál inkább megoszlik a teher s annál nagyobb a teherviselő képesség, következésképpen annál kisebb a segélyre szorulás kényszerűsége; de viszont mennél kisebb egy egyház lélek - száma, a gyülekezeti élet szerveinek — lelkésznek, énekvezetönek, szolgának — tartási kői ségei annál kevésbé oszolnak meg s egy-egy egyháztagra annál nagyobb teher jut. Ha igazságos arányt akarnak meg állapítani, nem a gyülekezet lélekszámát, hanem a gyülekezeti tagok megiethelését, — az egyház által fentartott kulturális és szociális intézményeket és — ami az első szempont — az egyház vagyoni viszonyait (!) kell mérlegre vetni. Micsoda más skála állana elő, ha pl. az egyes hitközségóket az egyházi adózási viszonyaik a tagok terhei szerint csoportosítanék ; valószínű, hogy a most legnagyobb segélyü evangélikus egyház valamennyi helyi egyházközség előtt ve zetne ... A lélekszám szerinti arány nem a törvény szelleméből érthető méltányos és igazságos arány. Valószínű, hogy a dúsan segélye zett evangélikus egyház minden se gélyt elengedne, csak volna itt vagy három—négy ezer evangélikus. Dixi. * Magunk részéről a félreértések elke rülése végett, csupán annyit kívánunk megjegyezni, hogy minapi cikkünkben, amikor a hitfelekezetek részére nyújtott városi segélyek nagyságáról megemlékez tünk, az evangélikus egyháznak adott lát szólag magas dotációt is közölve — a fenti cikkel egyérielmüleg — azonnal megjegyeztük, hogy ez az aránytalannak látszó dotáció igen érthető. Valódibrünniszövetek az 1914. évi tavaszi és nyári idényre Egy szelvény /I szelvény 7 kor. 3.10 m. hosszú 11 szelvény 10 kor. teljes férfiruhához (1 szelvény 15 kor. (kabát, nadrág, ás mellény) í szelvény 17 kor. elegendő, csak \ 1 szelvény 20 <or. Efry izelvényt fekete szalonruhához 20.— K-ert, szintúgy felöltőszövetet, turistalódent, selyemkaro- garnt, női kosztüm szöveteket stb. gyári árakon küld, mint megbízható és szolid cég mindenütt ismert posztógyári raktár Siegel-Imhof Brünn. Hintik Ingyen is bérmentve. Az elfinySk a melyeket a magánvevö élvez, ba •zdveteziikségletét közvetlen Siegel-Imho? cégnél, a gyári piacon rendeli meg, igen jelentékenyek. Szabott, legolcsóbb árak. Óriási választék. MintahQ, figyelmes kiszolgálás, még e legkisebb rendelésnél is, teljesen friss árúban Szatmár, május 12. Körül-belül két éve annak, hogy a szatmárnómetii kir. ügyészség vezetője, dr. Fabó Zoltán kir. ügyész rendeletet intézett az ügyészség kerületében működő pénzintézetekhez, amelyben figyelmeztette őket : óvakodjanak attól, hogy aránytalanul magas kamatot szedjenek, mert az ügyészség kérlelhetetlenül és kíméletlenül fog eljárni azokkal szemben, akik ellen uzsora miatt feljelentés fog beérkezni. A rendeletnek — úgy kell lenni — meg volt a hatása, mert a szatmári törvényszéken az elmúlt két válságos esztendő alatt, amikora legdrágább volt a pénz, egyetlen marasztaló Ítéletet sem hoztak uzsora miatt indított ügyben, kivéve a tartóiéi Népbank ügyét, amely ellen azonban még a krízis előtti időben indult meg az eljárás. Nagy része volt ebben annak is’ hogy a legtöbb meguzsorázott adós nem mert panaszával a kir. ügyészséghez fordulni, mert ki volt téve annak, hogy akkor a bankok 15—20 százalék kamat helyett teljes visszafizetést fognak tőle követelni, amit még kevésbbé tudott volna teljesíteni, mint kamatfizetést. Volt ugyan nehány feljelentés, ezekben a kir. ügyészség vállalta is a vád képviseletét, a vádtanács azonban minden esetben megszüntette az eljárást a feljelentett bankok ellen, részben azzal az indokolással, hogy rendszerint olyan kicsiny összegek után szedték a magas kamatot, ahol az összegszerű differencia nem volt alkalmas arra, hogy az adós anyagi romlását idézze elő, részben pedig azzal, hogy figyelembe vették, miszerint a bankok is drágábban kapták a pénzt, mint normális időben. A nagyobb kölcsönöknél a bíróság akceptálta a 13 százalékig terjedő kamatot, a kisebb kölcsönöknél pedig arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezeknél egy pár fillér irásdij elegendő ahoz, hogy a kamatlábat a megengedettnél magasabbra emelje s igy — bár az ügyészség minden ilyen megszüntető határozat ellen jogorvoslattal élt és a felfolyamodást a főügyészség is magáévé tette — a debreceni Tábla is a vádtanács álláspontjára helyezkedett. Viszont igaz az is, hogy éppen a nagy kölcsönök voltak azok, amelyekben az uzsora miatt az adósok nem mertek panaszt tenri, mert ezeknél nem tudtak volna megfelelni a visszafizetési kötelezettségnek. Dr. Fabó Zoltán kir, ügyésznek most újból tudomására jutott, hogy az ügyészség kerületében tovább űzik az uzsorát, még pedig leginkább a magánuzsora harapózott el. A szatmári kir. ügyészség vezetőjéé az érdem, hogy amig minden hivatalos fórum — élén a minisztériumokkal — kutatja a kivándorlás okait és az adóban, a papi stólában keresi az okot, a kir. ügyész rátapintott a Kivándorlás elevenjére. A kir. ügyészséghez ugyanis seregestül érkeznek a kérvények, hogy a kivándorlók részére szükséges büntetlenség! bizonylatokat adjon ki. A tapasztalat pedig azt bizonyítja, hogy a kivándorlók legnagyobb része nem azért hagyja el az országot, mert sokallja az adót vagy a papi párbért, hanem azért, mert az uzsora karmai közé kerítette és lelketlenül kiforgatja kis vagyonkájából, földönfutóvá teszi s minthogy az egyébként is rósz esztendők megélhetési forrást nem nyújtanak, a szegény szatmári és ugocsai nép kénytelen az uzsora elől tengerentúlra menekülni, Dr. Fabó Zoltán kir. ügyész ismét rendeletet adott ki tehát az uzsora üldözése tárgyában. A rendelet főként a magánuzsora pusztításaira hívja fel a figyelmet, de érthetnek belőle azok a pénzintézetek is, amelyek a jelenlegi normális kamatláb mellett is túlteszik magukat a törvényes kamaton. Érdekes, hogy a rendeletben az ügyész a 8 százalékot „jelentékenyen felülhaladó, 12—13 százalék kamatot“ tartja üldözendőnek. Ennek okára rávilágít a rendeletnek pár sorral alább következő meghatározása, amelyben utal ra vagyoni romlás“ előidézésére. Ennek az a célja, hogy a bíróságot csak olyan panaszokkal keressék fel az érdekeltek, ahol komoly az uzsora vádja, ahol komoly vagyoni romlásról van szó s ezzel megkímélje a hatóságokat indokolatlan és kicsinyes panaszokkal való zaklatásoktól. A rendelet, amelyet alább közlünk, a kir. ügyészség vezetője meg- küldötte az összes községek elöljáróságainak, a főszolgabiráknak azzal, hogy hassanak oda, hogy a községi elöljáróságok a felhívásnak tegyenek eleget és ebbeli munkájukban az elöljáróságokat segítsék és ellenőrizzék, megküldte az összes rendőrfőkapitányi hivataloknak — kivéve Szatmár városát, ahol az uzsora nem hivatalból üldözendő, — az alispáni hivataloknak, a csendőr szárny- és szakaszparancsnokságoknak, valamint az összes járásbíróságoknak azzal, hogy az előttük folyó peres ügyeket kisérjék figyelemmel és ha valamelyikén uzsorát látnak, azt tegyék át a kir. ügyészséghez. Minden ruha nj lesz tisztítás és festés által Hájtájer Pál rnhafestő és gözmoső = gyárában = Szatmár.
