Szamos, 1914. május (46. évfolyam, 99-123. szám)
1914-05-03 / 100. szám
XLVI. évfolyam. ............................................................................ ít élet után. Irta: Ttr. Lénává István. A magyar ember nemtől ődömsógérel, de a magyar bíróság pártatlanságába vetett hittel néztünk itt sokan keresztül a kismaj- tényi zendülők monstre pőrén, melyet nem sike rült szenzációssá fújni éppen a magyar bíróság tárgyilagos és eléggé meg nem dicsérhető tapintatos eljárása miatt azoknak sem, akik pedig scenikailag fajuk legjavát felvonultatják mindig és mindenütt, ahol egy-egy pópát vagy dásztált, nem/eii martyrrá avathtnak. A mi martyrjainknak halált kellett halni a hazáért, — ezeknek az uraknak elég, ha egy főszolgabírót, meg. egy vikáriust hivatalos kötelességük teljesítésében utca gyerekek módjára megdobáltalak. Marosánból rögtön szent Muresanu lesz. És összeszalad minden számottevő ténye i zője az oláhságnak, hogy miféle dolog az, ha egy vikáriu-% akivel a püspöke rendelkezett s egy főszolgabíró, akit a főispánja rendelt ki melléje, — meg nem tagadták a hivatalos kötelességüket? Bemerószelték tenni szentségtörő Iá bukat abba a Kismajtényba, amely ezelőtt 30—40 évvel még maga sürgette a gör. katholibus magyar püspökséget, de a so vén magyarság piszkos impériuma alatt oda fejlődött, hogy lelkileg üdvözülni sem képes már csak oiáhui. És risum teneatis ... ide jön Szat- márra, röviddel a zendülők pőrének tárgyalása előtt, Jászi Oszkár, ez a kétségtelenül erős koponyáju s nagykészült-égü társadalom-filozófus s a maga suggestiv - erejével úgy megbódit itt egy néhány tollforgató urat, hogy a „Szamos“ a pöit már nem meri a kismajténvi zavargók vagy egy zendülők perének Írni, — amint ezt még a legkormánypártibb „B. H.“ is irta, — hanem csak a kismsjtényiak pőréről beszél. Bocsánat kedves vidéki dilettánsa a társadalmi tudományi társaságnak, — de Kismajtény jó felerészben szinmagyar falu, sőt másik felerészben is nem egy sovén magyaroktól erőszakkal elmagysro sitott, hanem a régi magyarságától itt Magyarországon — eloláhositott görög katholüm.s gyülekezet ! És Önnek fájdalmas, sőt „kegyetlenül fájdalmas“ sz az ítélet, amit még Oa szerint is konfidencia volna kritizá'ni. Az már igaz, hogy sokféle konfidencia van a világon. Én mindezek közt a legnagyobbnak azt a rut hálátlanságot tartom, mely- lyel valaki a kenyeret, szabadságot és ér vényesülést adó hazája iránt viseltetik. i Es most térjünk rá röviden a nemzetiségi kérdés tudományos bírálatára is Jászi Oszkár azt mondja, hogy a nemzetiségi kérdés a czivilizáció kérdése s rögtön hozzá teszi, hogy Elszász Lotharingiát, a német elem azért nem tudja amalgami- fálni, mert Franciaországban nagyobb a polgárok szabadsága. Ugyan kérem, miért kacsint a mi erdélyi oláhs^gunk akkor Bukarest felé ? Talán a nagyobb szabadság, a polgári jo gok tökéletesebb kifejlődése miatt ? Hiszen a jobbágyság még ma sincs felszabadítva s a berlini szerződés dir k- tivái dacára a zs'dóság ma sincs még egyenjogusitva Romániában ! Kérdezzék meg csak az urak ebben a tekintetben Vázsonyi Vilmost, aki a társadalom tudományoknak is van olyan jó fejű exponense, mint Jászi Oszkár, — vagy olvassák el a múlt évi külügyi vitában tartott beszédét s megtanulják belőle, hogy a nemzetiségi kérdés nemcsak a civilizáció kérdése hanem eminenter, sőt elsősorban is politikai kérdés. A politikailag való érvényesü'és kérdése. És csak természetes, hogy a politikának is meg vannak a maga fiziológiai törvényei. A Ak Kuncze Ignácnak „Nemzetállam“ cimü, kitűnő politikai müvét ismeri, az tudja, hogy az álam élő organizmus, még pedig öntudatosan elő organizmus. Mirői van tehát itt szó ? Arról, hogy a uagy hal igyekszik bekapni a kis halst. Csakis, ahol a nagy hal egyéb irányban is kifejteni szükséges védekezései miatt nem tépés rávetni magát a kisebb halakra — ott kezdenek e ek a kis halak szemtelenül viselkedni. Az erdélyi oláhság azért kacsint tehát Bukarest felé, mert vele egyesülve egy hatalmasabb, szerves egységgé akar tömöiülni, hogy igy az Erdélyben élő kisebb magyarságot teljesen megsemmisítse. Az elszász-loth riogi i hasonlata tehát Jászinak erősen sántít. így vagyunk azonban « Jászi-fele többi hasonlatai is. Schleswig—Holsteinra ugyanis azt mondta ,Jászi, hogy nem tudta a nagynéniét imperium beolvasztani s ugyanezt mondta az Írekre vonatkozólag a h talmas Angliát illetőleg. Elismerte azonban Jászi, hogy Írországban 20.000 émber sincs már, aki a régi anyanyelvet beszélné, a többi csak angolul tud. — Ez a hasonlat dup án sántít, már tudniillik annyiban, amennyiben ezt a nálunk levő nemzeti égi velleitásokra akarjuk alkalmazni. Először is sántít azért, mert úgy Holstein, mint Írország valamikor egy territorialiter meghatározott önálló nemzeti egység volt. — Erdély, amennyiben volt is az, — kifelé való vonatozásában nem az oláh nemzeti öntudatot, de egye nesrn a magyar nemzeti öntudatot kóp- i viselte. Sőt Bethlen Gábor faj* delemsége ■■■■■•««ataanaíSssBe «is a latainiwg alatt dicsőségesen csak maga Erdély kép viselte, lóvén az anyaország1 p®%ikailag lebéklyózva. De sántít a hasonlat másodszor és főleg azért, mert szerintem a német és angoi sovóns^ggel hot van a mi sovén- ségünk az erdélyi oláhság ot illetőleg? És ami fő, hol nyilvánult ez meg a kis- majtényi zendülőkkel szemben szükségessé vált peres eljárásnál ? Száz dós feljajdulások uáo végre- valahára kapott egy magyar püspökséget Magyarországon a görög ka’holikusok magyar serege is. Ebbe a püspökségbe a terrüoriális elosztás geográfiái szüksége miatt b lekerült egy nehány olyan egyház is, amely ezelőtt 30—40 esztendővel még többnyire erak magyarul beszólt, ma azonban a magyar bárgyurság és nem sovénség miatt, uraim, nagy- részben már el van o áhositva 1 Úgy de ezzel szemben több városi magyar egyház ott maradt az oláh nemzeti püspökségek fennhatósága alatt s ahelyett, hogy a mi románjaink ennek a cserének ölülnének s ezt az eljárást méltányosnak, saját vaUásukbeii magyar honfitársaikkal szemben igazságosnak tartanák, teleordilják a világot s ennek azrw orditozásnak kétségtelen pJchologiai kap csolataként Catarau ur és briganti társa pokolgépet küld az uj magyar görög ka- tholikus mag} ar püspökségnek. Én megengedem, hogy a nemzetiségi kérdést is szeretettel kell kezelni. De mi a szereti-tét ezer éves toleranciával bizo nyitjuk. Nálunk a nemzetiségiek számban s vagyonban megerősödtek, szinte a fejünkre nőttek. Popjaikat, püspökeiket hatalmas donáeiókkal láttuk el, mig a kálvinista papságot és tani óságot, a mi véreinket, valóságos éhbéren tengődtettük. S mit kaptunk lovagias eljárásunkért ellené; tőkül ? Horn Kloska lázadást, a a 48 as idők rémségeit, most meg kis- majtónyi zendülést és bombát. És mikor ez a bomba elvégzi a maga rettenetes feladatát s elpusztítja görög katholikus nagyjaink legjobbjait, akkor az a Miklóssy püspök, aki ellen (ulajdonkép irányozva volt 8 aki a fenyegető leveleket ma is kapja, épp a kismajtényi zendülők ügyében portörlés iránt tett előterjesztést az igazságügyminiszternek. Ilyen a magyar ember, uraim. Ez nem do'gozik cine mintyóvel. Minden sovénség nélkül nem önkén- t-lenül kiáltott e hát fel fájdalmában a debreczeni református püspök éppen Szat- máron, hogy: ki is van hát itthon e hazában ?/ Ne a magyarok sovénsóge ellen vé dekezzünk, uraim, hanem védekezzünk a nemzetiségiek sovénsége ellen. M rt ha egyszer ezek igazán urak lehetnének a Ká pátokon belül, épp úgy pogromot ren deznének itt a Társadalomtudományi Tár” Május 3 VASÁRNAP József olt. nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb eipőraktára. Az előrehaladott idény mialt leszállított árban kerülnek eladásra valódi chewreaux és boxbőrből készült legújabb divatu úri, női és gyermek lábbeliek. A valódi AMERIKAI KING QUELIT1 cipők kizárólagos raktára. Roth Simon Lapunk mai száma 16 oldal