Szamos, 1914. április (46. évfolyam, 74-98. szám)

1914-04-12 / 84. szám

2. oldal.

SZAMOS

(1914 április 12. 84. szám,)

intézte a török birodalom ellen egyik hóditó hadjáratát a másik után, vette el attól egyik tartományát a másik után. Ez a politika már 60 esztendővel ezelőtt ellentétbe hozta Oroszországot az akkori Ausztriával s azóta ismételt alkalmakkor bebizonyosodott, hogy Oroszország további hóditó előnyomulását nem nézhetnők tétlenül. Köztudomású dolog, hogy ebben az esetben meg volna az ellentét közöttünk. De csakis ebben az esetben, mert ezt az ellentétet miná- lunk senki nem óhajtja, sőt inkább örömmel fogadná mindenki, ha Oroszországgal egyetértőleg tudnók a Balkán függetlenségét és békés fejlődését biztosítani.

A múlt század vége felé nyílt erre először kilátás, amidőn az úgynevezett mürzsteg-i egyezményben megegyezésre jutottunk Oroszországgal és összhangba hoztuk a Balkán félszigeten való eljárásunkat. Akkor, mint egyszerű képviselő, fejeztem ki efelett való örömömet a delegációban. Hangsúlyoztam szóról- szóra ugyanazokat az igazságokat, amelyeket ma is vallók és hirdetek. Az utolsó delegációban pedig a miniszter- elnöki székből jelentettem ki, hogy „a mi monarchiánk jó szolgálatokat tehet a béke ügyének, de csak akkor és csak annyiban, amennyiben érvényre jut a jövőben is az az orosz politika, amely nem hoz magával ellentéteket Oroszországnak és a mi monarchiánk balkán törekvései között. Minden jel arra mutat, hogy ebben a tekintetben az utolsó hónapokban lényegesen tisztult a helyzet. Benső örömmel lehet konstatálnunk, hogy Oroszországnak magatartása az utolsó hónapok alatt ennek a tisztultabb és Oroszország érdekei szempontjából helyesebb politikának érvényesülését jelenti. Súlyos hibát követnénk el, ha erre nem felelnénk mi is a békés politikának nyílt hangoztatásával és nem igyekeznénk tisztázni a helyzetet és egymás akcióját összhangba hozni egymással“.

Hogy áll tehát a dolog? Elsősorban maga az orosz cár őfelsége, de általában az orosz külügyi politika feleboltassa el. A fórumon hangos szavú, nagyhangú pártember, minden közéleti mozgalomban ott halászik és ha egy elszánt ember egysze1- megírná a viselt dől gait, Rinaldó Rinaldini rögtön megszűnne rémregóny lenni

— Szervusztok fiuk, intett az újságírók asztalához fölényes leereszkedéssel.

— Gazember, sziszegte a klerikális szerkesztő elkeseredett dühvei.

— Életem legszebb napja lenne, mikor ezt a közveszélyes rablót leleplezhetném, mondja a másik.

— Leleplezni, leleplezni, megtakarítani ezt a szennyes kisvárosi életet ettől a sok frissen mázolt gazembertől, ettől, meg a többitől, akihez nem szabad hozzá sem nyúlni.

— Ha egy cseléd ellop egy szalvétát, ha egy szegény napszámos kenyeret lop a gyerekeinek, azt kipellengérezzük, da ha egy ilyen gazember beszédet mond a fórumon, mert valaki megfizet-e. akkor meg kell fúlnom a beszédje dicséretétől.

— Nem kell, nem igaz, vetette közbe a klerikális. Az újságírónak nemcsak szabad, de egyenest kötelessége a társadalmat megtisztítani a mételytől.

A függetlenségi keserűen felkacagott.

lős intézői azt a helyesebb, tisztultabb orosz politikát követik, amelyik nem hoz ellentétbe egymással, nem idézi fel reánk a háború veszedelmeit. Ezt örömmel és elismeréssel vesszük tudomásul s a magunk részéről szívesen teszünk meg mindent az egyetértés megerősítésére.

Azt azonban csak a vak nem látja, hogy az orosz nemzet kebelében hatalmas erővel lüktet az a pánszláv irányzat is, amelyik az osztrák-magyar monarchiát s különösen a magyar nemzetet óletórdekeiben támadja meg. Azt pedig nem szabad, de nem is lehet eltitkolni, hogy ha az orosz birodalom politikájában, amitől Isten őrizzen, ez az irány kerekednék felül, ez olyan háborús veszedelmet jelentene, amelylyel szemben a hármasszövetségben kerestük és találtuk meg a védelmet.

Semmiféle érdek nem kívánja, hogy véka alá rejtsük ezt a tiszta igazságot. Nem vétünk vele a velünk barátságos viszonyban álló orosz birodalom iránti tisztelet ellen s nemcsak nem károsítjuk, ellenkezőleg: szolgáljuk a béke érdekét. Kimondtuk azt nyíltan a delegáció tárgyalásaiban s egyszerűen azt a kötelességet teljesítettem, amelylyel szabad nemzet minisztere saját népének tartozik, amidőn ezt e lap hasábjain polgártársaim előtt is kifejteni és megmagyarázni igyekeztem.

Hizelkedóst, szemfényvesztést, káprázatos jelszavakat ne várjon tőlem senki. Ezekhez az alacsony eszközökhöz nem nyúltam a múltban, nem folyamodom hozzájuk a jövőben sem.

Lenézi, kicsibe veszi a népet az, aki ilyen tiltott utakon igyekszik magát annak szeretetóbe belopni. A népet és bizalmát csak az becsüli meg, aki komoly férfiakhoz illő módon komoly igazságokat fejteget előttük és hatalmának forrásait a felvilágosított, meggyőzött nép öntudatos támogatásában keresi.

Ezen ’az utón jártam közpályám kezdetétől fogva. Ez a törekvés vitt az „Igazmondó“ hasábjaira, amelyeken komolyan, higgadtan tárgyalhatom a magyar nép előtt a nemzetet érdeklő ösz— Hát próbáld meg. De akkor számolj le azzal, hogy ebben a városban valaki kezet fogjon veled, hogy ebben a kávéházban egy ember megtűrjön az asztalánál, hogy a pártvezéred ki ne rúgjon a lapjától, hogy a susztered megtalpalja elsejéig hitelbe a cipődet. — Próbálj meg akármelyik hangos szavú gazemberrel ki kezdeni, próbáld meg szellőztetni azt a sok szennyet és piszkot, amit a kisvárosi élet rejteget, amit nyíltan beszól mindenki az utcán, — lehetetlenné teszed a saját életedet. A feleségedet kinézik a társaságból, a kaszinóban nem kapsz kártyapar- thiet, a mészárosodnál lejárják a kis hiteledet, lebunkóznak, mint a ves-ett kutyát, amely harap. Lapítani, barátom, nem látni és nem hallani semmit, csak a dicsérni valókat, csak az erényeket, hízelegni, talpat nyalni, akkor lesz belőled valaki. A közéleti gazembereket ünnepelni, mint a munka hőseit, a panamákra fogd rá, hogy az erény jutalmai, foga ne legyen a tolladnak, csak szépen simuló, szelíd, kormányozható nyelve. — Talpnyalás, barátom, talpnyalás és akkor még viszed is valamire.

— Bitangság, vágott bele a kormány lantosa, tiszta bitangság. Megrevolverez

szes kérdéseket. Őrömmel teljesítem ezt a kedves kötelességet s teljesíteni fogom a jövőben is, akár tetszik, akár nem azoknak, akiknek nagyon is érdekében volna, hogy csak a hordó tetejére való kortesszólamok jussanak a magyar nép fülébe.

ooooooooooooooo A oooooooooooooo

tavaszi és nyári idényre PASKUJ IMRE

hazai iparcsarnokába Széchenyi- (püspök) utcza,

dús választékban érkeztek a legújabb divatu

női ruhakelmék

selymek, grenadinok, crepponok, batis- tok, zefirek stb., ugyszinte hazai gyártmányú férfi gyapjúszövetek, szepességi vásznak, gyolcsok, siffonok, damaszt asztal és ágynemüek.

Menyasszonyi kelengyék

a legszebb kivitelben készülnek. Lyno- leum, Smyrna és balkáni szőnyegek nagy választékban.

Női napernyők,

keztyük, harisnyák, függönyök; ágy- és asztalterítők.

Az előbbi idényből visszamaradt áruk

rendkívüli olcsó árért adatnak el

u. m. női és férfi ruhakelmók, harisnyák, nyakkendők, nap- és esőernyők, delainok, cretonok stb. Maradókok félárban!

A „HUNGÁRIA" fehérnemű tisztító-intézet elsőrendű munkát készít (fényes ing, gallér és kézelő). Hiány nincs! Felvóteü hely: Petőfi-köz (dr. ===== Frieder-ház). -■■■■—

Tisztelettel Botos Gyula.

nek bennünket. Erkölcstelen iparlovagok mellünknek szegezik a közéleti elhelyezkedésüket, a társadalmi pozíciójukat, az ősz ezeköttetóseiket és ha emberek közt, emberektől élni akarunk, akkor hallgatnunk kell és tömjénezni minden becstelenségnek.

— Külömben megfojtanak. Az a közelség, amelyben a kisváros emberei élnek egymással, azok a különféle órdekszálak, amelyekkel egy ilyen kisváros be van drótozva, mint egy zsírolvasztó lábas, ezek nyomban rádfeküsznek, ha mukkanni mersz és megfojtanak.

— Nem is jól van ez igy. Nem olyan sajtótörvény kellene, amelyik azt Írja körül, hogy mű tilos megírni. Legyen tilos elhallgatni egynémely dolgokat Hiszen úgy csúfolják, hogy a sajtó a közérdeket szolgálja. Tehát nem lenne szabad elhallgatni semmit, aminek elhallgatása veszélyezteti az erkölcsi világrend szüzességét.

— Erkölcsi világrend I Kacagás l Szegény elmaradt fiú! Megkótyagosit ez a fülledt, borszagu, bagóillatos levegő. Erkölcsi világrend! Kenyér, fiam, jó puha, biztos kenyér, nyárspalgán lakás és semmi igazság, amelynek pallosa hamarabb vágja le a te íráshoz szokott, írásból élő keze-