Szamos, 1914. április (46. évfolyam, 74-98. szám)

1914-04-04 / 77. szám

XLVI. évfolyam. Szatmár, 1914. 77. szám innmamnamMimn A városok a közigazgatás reformjában. A közigazgatás reformjának a szo­rosabban vett vármegye közigazgatásá­ról szóló törvény az első etapeja. De nem választ el bennünket nagy idő a városi törvény és a rendőrség államosításá­tól sem. Gróf Tisza István miniszterelnök a nagy nyilvánosságnak szánva alig néhány héttel ezelőtt tette ama kijelentést, hogy a városi törvény megalkotása és a rendőrság államosí­tása a legnagyobb valószínűség szerint még ezen országgyűlésnek fogja felada­tát képezni. A rendőrségi feladatoknak sima és minden zaklatástól ment megoldása olyan jelentőségteljes körülmény, amely nagy mérvben hozzájárul ahhoz, hogy a bol­dog államban megelégadett polgárok él­jenek. Amikor a jövőről s az abban ki­alakuló, törvényhozás utján megalko­tandó uj rendőrségi szervezetről és an­nak feladatairól beszélünk, ezzel nem akarunk semmiféle elitélő bírálatot mon­dani, sem a múltra sem a jelenlegi rendszer tisztviselőire. Mert hiszen a gyakorlati élet tapasztalata azt mutatja, hogy nem kizárólag a jó törvény és rendszer alkotja meg a jó közigazgatást, hanem elsősorban az azt teljesítő tiszt­viselő. Látjuk ezt a gyakorlati életet megfigyelve a jelenlegi viszonyok kö­zött is. Ismerünk városokat, ahol a köz- igazgatás és a rendőrség minatszerü pontossággal, előrelátással, a polgárok személyi és vagyoni érdekeit szem előtt tartva és kiméivé, azok érdekében és előnyére működik ; de sajnos, ritkán ugyan, de mégis fordulnak elő olyan kivételek, ahol a közigazgatás basásko- dik, a polgárokat zaklatja, ügyeik el­intézésében késedelmes, akadékoskodó s az egészben való működését tekintve a polgárságnak nem előnyére, de határo­zottan kárára válik. Nemcsak ezek a kivételek, de a bürokratizmusnak tul- tengése s az önkormányzatnak a szer­telenségekben való tévelygése idézte elő a már úgyszólván általános vágyat a közigazgatás megreformálása iránt, mert olyan rendszer mellett, ahol egy mun­kásnak vagy vállalkozónak jól megszol­gált bére vagy fizetése után a közigaz­gatás tekervényes szervezete miatt hó­napokig kell várni, ahol néhány ezer koronával javadalmazott állás megnye­rése céljából hónapokon keresztül kell sokszor teljesen eredménytelenül a só­gorok és komák kegyeit keresve s maj­dan a hivatali állásában igen sok eset­ben tőle függő egyéneknek lekötelezve korteskedni, ahol a tisziviselóknek az önkormányzat és az állami hatalom kö­zött tojástáncot kell járni, ahol egy megváltozott politikai irányzat érdemet, szolgálati időt, buzgalmat és kötelesség- teljesítést nem tekintve, sok esetben a közigazgatás vezetőjétől az utolsó bak- terig kibuktatja a tisztviselői kart: egy ilyen szervezet mellett, nemcsak a köz­vetlenül érdekelt egyének, de az ország polgárságában is indokoltan ébredt fel Április 4 SZOMBAT Izidor pk. a vágy a közigazgatás reformja iránt. Ezekben körülbelül meg is mondottak, hogy' mit várunk a közigazgatás reform­jától. Várjuk mind annak a hátránynak vagy visszaélésnek megszűnését, amely az eddigi rendszer mellett lehető volt. Várjuk és kivánjuk azt, hogy a köz- igazgatás jó. gyors és olcsó legyen, a polgárok érdekeit szem előtt tartsa, a tisztviselőnek megelégedést, tekintélyt, állásának állandóságát biztosítsa, a nép kegyének keresésétől függetlenítse, de az első és fő szempont a polgárok jo­gosult érdeke legyen. Tisza István grőf és a román liga. —- A „Szamos* Jfővárosi tudósítójának te­lefonjelentése. — Budapest, ápr. 3. t x ^^ikai körök felfogása szerint Tisza István grófnak a román liga legutóbbi ülésével szemben elfoglalt állástpontja az egyedüli helyes és korrekt. lisza Istvántól távol áll, hogy az olyanfajta társadalmi mozgalmakat, aminő a liga akciója, lebecsülje. Tisztában van az ilyen mozgalom jelentőségével, de más­részt nem is becsüli túl. Tisza István gróf annyit mond, hogy a mozgalmat éber figyelemmel kell kí­sérni, akkor mindent elmondott, amit ^.nJ*lvanosság előtt mondhat és a politikai Körökben teljesen tisztában vannak vele, hogy Tisza István gróf . ezt a kötelességét “®mcsak ismeri, de igen komolyan is fogja j®*’ A Tisza nyilatkozatinak jelentősége a ~®csi sajtóban is visszatükröződik. A Neue *reie Presse szerint Tisza nyilatkozata egy Agyhatalom önérzetéhez méltó volt. Je­lentős körülmény, hogy Tisza nem szólt Siralmas krónika Szaimár múltjából. Történeti elbeszélés Ábrái Károlytól. (Folytatás.) A nők ajkain elfagyott a szó, szi­vükben elhalt a gondolat ez iszonyú látó mányra. E pillanatban inkább berúgta, mint benyitotta az ajtót, egy cifra-öltönyü hetyke tiszt ur, kinek arcvonásai azonban Marika előtt nem valónak ismeretlenek. Gyakran látta volt azelőtt btyja há zánál Szatmáron a többi tisztek társasá­gában ; ez volt mindnyájuk között a leg követelőbb, a leggorombá.b és legszemte­lenebb egyéniség. A tiszt urnák ékes magyar hangzású neve volt. Hívták őt: „Ritter Wieslenber­ger Steinbiuchhauser Neumann Friedrich“- nek. A kis Marika emlékező tehetségének nem mgy dicséretére szolgál, ha beval­lom, hogy ő biz* elfeledte az érdemes ka­pitány ur nevét és csupán személyére em lókezett, mint ismerősére ; s e szerint a jelen szorongató körülmények közt nem lehet neki hibául róni föl, ha azt hitte, hogy ez emberben védelmezőt, barátot, szabaditót fog találni. Mint ismerőshöz rohant tehát hozzá; megragadta kezeit s a félelem és remény hangján esdekelve szólt: „Úgy e uram, ön oltalmunkra ér­kezett ? 1“ Más nemesb-szivü keresztény-embert meghatott volna ez érzékeny, kérő hang ; a tiszt urat azonban legkevésbé sem in- gatá az meg föltett szándékában. „No persze — mondá röviden — „azért jöttem, hogy haza vigyelek“. „Atyám is itt van ?“ kérdé a leány szorongva. „A köbe is I csak nem kísértetjük magunkat holmi eivis emberek által; — egyedül ón jöttem érted I“ „Hogyan uram ? 1“ .Lovagod leszek ; tudod, hogy évek óta szeretlek!“ . . . A jelen pillanatok ugyan szerelmi vallomásokra legkevésbé nem voltak al­kalmasak, hanem egy csöppet sem geni- rozta a liszt urat. „Elég uram“, — szólt közbe az ősz móltóságos tekintetű házinő, ki a párbe­széd alatt tökéletesen magához jött; — „eleget hallottam, hogy megérthessem bű­nös szándékát, melyről ez ártatlan lélek­nek még fogalma sem lehet; — eleget, hogy megérdemelje; miszerint ajtót mu­tassak kegyelmednek a távozásra . . .“ (Folyt, kőv.) Modern »festés és vegytisztítás. Saját készítésű kék- ■ festő kartonok kaphatók ===== LukácsovitsS vípdomb-tk Lapunk mai száma 6 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom