Szamos, 1914. április (46. évfolyam, 74-98. szám)
1914-04-26 / 95. szám
2. oldal. SZAMOS (1914 április 26. 95. szám.) Ezzel a bizonyítási eljárás be rolt fejezve. A vádbeszéd. Általános figyelem közepette állott szólásra dr. Fabó Zoltán kir. ügyész, aki bejelentette, hogy a vádat Tóth László, Bontya Romoius, Torszán JáDos tanító és Danilla György tanítóval szemben elejti, Suta Lászlóval szemben pedig redukálja egyrendbeli büncsülekményre. Ezek a vádlottak — mondotta a kir. ügyész — tagadásban voltak, a vizsgálatnak reájuk vonatkozó adatai a főtárgyalás során elenyésztek és igy nincs alap a vád fenntartására. Majd rátér vádbeszédóre. — A lefolytatott tárgyalás külsőségei után ítélve, a tájékozatlan idegen azt hi- hetné, hogy itt egy nemzetiségi, politikai ügyet tárgyalunk. Tiltakoznom kell a tévedés ellen, hogy ennek az ügynek ilyen tendenciát tulajdonítsanak. -Közönséges bűntényekről van itt szó, amelyekért bűnhődnie kell annak, aki azokat elkövette, legyen az illető bármilyen nyelvű és nem zetiségü. A másik ok, amiért nem tekintem ilyennek ezt a port, az, hogy a szereplők tulajdonképpen nem is románok, (mozgás a védők soraiban), hanem csak átvitt értelemben azok. A tárgyaló teremben sokszor halljuk, hogy a vádlót ak a vallásukat úgy mondják be, hogy ; román, ami görög katholikust jelent, vagy hogy : magyarok, ami reformátust jelent. A vád lottak is csak ilyen értelemben románok, otthon mind magyarul beszélnek. — Hogy a tárgyaláson mégis romá nul beszéltek, azzal akartak ünnepélyes szint adni a tárgyalásnak, vagy pedig ezzel akarták megokolni, hogy megváltoztatják a vizsgálat során tett vallomásaikat, hogy elmondhassák, hogy ott nem tudták jól megértetni magukat. — Nem tartom a vádlottak spontán megnyilatkozásinak ezt az ügyet, felsőbb hatalom müve az, amely felsőbb hatalmak vezetik a hajdudorogi püspökség elleni mozgalmat és a mai tárgyalást is felelőt lenül, biztos távolból nézik, hogy igyekez nek szabadulni a vádlottak az ő általuk előidézett bajbó1. — A magyar bíróság elő t a bűnösség megállapításának kérdésénél mindegy, hogy milyen nemzetiségű valaki. Ez legfeljebb a büntetés kiszabásánál jöhet figyelembe. Egyedüli szempont úgy a vád, mint a bíróság előtt: az igazság. — S ha mégis foglalkozom az ügy nemzetiségi részével, csak azért teszem azt, mert ismerni kell az előzményeket. Ennek az ügynek előidézője a hajdú- dorogi püspökség felállítása. Nem a nép sérelmezte a püspökség felállítását, mert az nem törődik vele, hanem a lelkészek, akiknek nem tetszett az uj püspökség és mindent elkövettek a régi állapot visszaállítására. A lelkészek mozgalmát a gyulafehérvári felelőtlen ötvenes bizottság irányította titkos határozatokkal. Ezután ösmerteti a tényállást úgy, amint a vádirat elmondja. Ösmerteti Jacz kovich látogatásának előzményeit és körülményeit. — A főtárgyalás során elmosódtak azok a bizonyítékok, amelyek a vizsgálat során felmerültek arra vonatkozólag, hogy milyen kijelentéseket tett Marosán lelkész Jaezkovich fogadtatása előtt, mert a vallomások bizonyos külső behatások folytán visszavonattak. De azért, minthogy a vizsgálat során megtétettek, bizonyítékként figyelembe veendők. Hogy a hívek, akiknek semmi funkciójuk sem volt a fog -d tatás körül, előre tudták Jaezkovich érkezését, ez már bizonyltja, hogy papjuk előre értesítette őket. V ádját fenntartja. Kéri, hogy a bíróság hozzon marasztaló ítéletet az összes vádlottakkal szemben és azokkal szemben, akik le voltak tartóztatva, az előzetes letartóztatást és a vizgálati fogságot tudja be. Enyhi ő körülményül kéri betudni, hogy a tettesek csak eszközei voltak másoknak, akik most távolból, biztos helyről nézik az ő vergődésüket, de sulyositókint kéri betudni, hogy cselekményüket olyan egyénnel szembsn követték el, akit mindenütt megkülönböztetett tisztelettel fogadnak. A vádbeszéd végeztével az elnök a tárgyalás folytatását délután két órára halasztja. A délutáni tárgyaláson dr. Pordea Oyula védőbeszéde került sorra. Pordea Gyula dr. bejelenti, az az ő feladata, hogy a hajdudorogi püspökséggel szemben a románság álláspontját ismertesse. Mielőtt ezt tenné, a vád argumentumaival foglalkozik. A vád képviselője a legnagyobb logikátlanságba esik, amikor arra hivatkozik, hogy ez nem nemzetiségi ügy s mégis egész vádbeszédébm h kérdés nemzetiségi részével foglalkozik. Ez szükségessé teszi, hogy legmélyebb keretekben, legáltalánosabb szempontokból foglalkozzék ezzel a kérdéssel. Az ügyész arra hivatkozik, hogy ezek az emberek nem románok, a románok kikölcsönözték magukat, nem is beszélik a román nyel vet. Az ügyész elárulta, hogy a nemzeti ségi kérdésben előkelő idegen. A tudomány azt mutatja, hogy egyetlen szuverén hatalom annak eldöntésére, ki milyen nemzei- ségü, maga az eeyén. Ha valaki románnak mondja magát, akkor román. Az ügyész a háttérben egy ötvenes bizottsá got lát, amelynek eszközei a vádlottak. Tudnia kellett volna az ügyésznek, hogy Gyűl fehérváron a kormány jóváhagyása meilett 15-20 ezer ember tartott kon gresszust s ez választotta meg az ötvenes bizottságot, amely nem titokban működött, felhívásait a,Románul és a magyar lapok is közölték. Törvényes volt ennek a működése, mert a fennálló jogszabályokba nem ütközött. Nem bujkál, a legteljesebb nyíltsággal működik s ezért a vádat visz- szautasitja. Az ügyész magyar görög ka tholikus püspökségről beszél. Törvény szerint ilyen nincsen, hanem van hajdudorogi, mint ahogy afjgarasi metropolitát sem mondja románnak a törvény. Nem lehet örvendetesebb dolog, hogy ott, ahol — a majtényi síkon — valamikor fegy verrel harcoltak a vallásszabadságért, a fegyveres harcosok utódaival szemben ma vallásszabadságnak kell védelmére kelni. Ahogy ösmeri a kurucok mozgalmait, azok sze lemét és költészetét, meg van győződve, hogy a majtényi harmincnégyek ma ugyanazokért az elvekért küzdenek. Elmondja, hogy nem izgatás, ha egy Jel kész generális változás bejelentéséért iskolaszéki gyűlést hiv össze. A cselekményt csak a tömeglólea.tan szempontjai alapján lehet elbírálni. A vádlottak nem is a hajdudorogi püspökségnek, nem is a Ma gyarországon lakó összes román népnek, hanem a kulturvilág kulturkórdésónek a képviselői. Az ügyész csak ötvenes bizottságot lát a vádlottak mögött, ő eszméket és elveket lát, Nem ők ülnek a vádlottak padján, hanem a vérig megkínzott lelkiismereti és vallásszabadság. Ez történelmi ügy s az volna a legnagyobb hiba, ha az egyéni felelősség elvei alapján bírálnák meg. A cselekményt egy nagy egységnek, a görög katholikus hívek egyetemének kell tulajdonítani. Eszmék viszik a tömeget s ha alanyt akarnak kapni, megkaphatják a magyarországi összes román népet. A kérdés, amiért küzdenek a vádlottak, már revízió alatt van, tehát volt joguk ez ellen küzdeni. A románok küzdelmének alapjai a 16. és 17. században szögezödtek le. Hujdudorog ellen semmiféle elvi kifogása nem lett volna, ha el nem ejtették vo'na a magyar liturgia kérdését s ha a kerületi beosztás másképpen történt volna. A beosztást azon az alapon csinálták: tudnak-e magyarul beszélni egyes vidékeken, tekintet nélkül a lakosok mennyiségére. A román egyháznak speciális helyzete van, náluk addig van hit, amig el a nyelv. Nem kellett ezeknek az embereknek izgatás. A magyar sajtó úgy jelentette be az uj püspökséget, mint egy politikai fegyvert. Egy fővárosi lap Gábor Áron ágyúival hasonlítja össze. A mindenki által tisztelt ágyuhős nagy nevét emlegetik, eleg ez, hogy megértsük. Maga a püspökség szervezője is cikket ir, elmondja, ssatiszlikai alapon, nyelvtudás szerint csinálták a beosztást. Háromféle statisztikát ismernek, a hivatalos, a magyar és román statisztikát. A debreczeni református püspök Debreczen város közgyűlésén olyan kijelentést tett, hogy a kávlinizmusra veszélyesnek tartja a dorogi püspökséget. Akkor miért veszik rossz néven a kismajtónyiaktól, ha ők is veszélyesnek tartják. A püspökség végrehajtása ellen olyanok a kifogásaik, amiken nem ütközhetnek meg semmiféle magyar szempontból. A köriratok mindenütt azt rendelik el, hogy a liturgiából üldözni kell a magyar nyelvet, a magyar folytonos kiszorítósával az ó-gö öt lehet csak használni. A magyar közjogban létezik a tetsz- vónyjog. A magyar közjog szempontjából nem lehet elismerni a püspökséget addig, mig törvénybe becikkelyezve nincs. Már pedig ez nem történt meg a kismajtónyi eset előtt. Bonfinius feljegyezte a román népről: e nép inkább elhagyja életét, mint hitét és nyelvét. E nép közé küldöttek ki olyan embert, mint Jaezkovich, aki any- nyira nem ismerte a nép nyelvét, hegy egy szót se tudott. Jaezkovich viselkedése kihívó volt. Ehhez járult egy lokális köz igazgatási tisztviselő baklövése. A köz- igazgatási tisztviselő római imperátornak képzelte magát. A kismaitőnyiafc semmi egyebet nem csináltak, mint azt, hogy a passzív rezisztencia álláspontjára helyezkedtek. Hivatkozik arra, hogy a magyar közvélemény sokkal súlyosabb ellenállást is rokonszenvvel fogadott. Felemlíti a debreczeni 1905. évi főispániktatást. Mi bűne van Marosán lelkésznek ezzel szemben? Egy község 56 éves, becsületben megőszült lelkészét három hónapig tartartották vizsgálati fogságban s százezer korona biztosíték fejében akarták kiengedni. Enynyi szenvedés után kéri a vádlottak felmentését, annál is iakább, mert meg vau győződve, hogy a magyar közvélemény sem ítéli el a kismajté- nyiakat. Emtán dr. Boila Romulus z terjesztette elő védelmét. — Megtisztelve érzem magam, mondotta a . védő, hogy ilyen vádlottakat védhetek. Ünnepélyes érzés vesz rajtam erőt, mert ezeknek a vádlottaknak ügye az égő >z román nemzet ügye. Meggyőződésem, hogy olyan határponthoz érkeztünk, a hol fel tétlen veszedelmet jelent az ország egész történelmére ennek a pörnek esetleges rossz kimenetele. — Nem a vádlottak az okai, hogy a vádlottak ide kerültek, hanem az országban uralkodó politikai szellem. Ez a poliMinden ruha uj lesz UAafAjor D^I ruhafestő és gőzmosó tisztítás és festés által l«CÍJ LOjol ■ Qi = gyárában = Szatmár. &Storót#
