Szamos, 1914. április (46. évfolyam, 74-98. szám)

1914-04-24 / 93. szám

2. oldal. sza;mos (1914 április 24. 93. szám.) mint a mai tárgyaláson megjelenni: éppen szül. A vis majorról a kismaj- tényi jegyző állította ki a bizonyítványt. A többi vádlottak sincsenek valami nagyon megilletődve. Nyugodtan, kedé­lyesen nózdególnek szét és mikor elhe lyezkednek az esküdtek részére fenntar tott padsorokban, egyik-másik kacagva integet fel a karzaton levő földikhez Harmincnégyen lennének a vádlottak, de egy meghalt közülök, kettő Ameri­kába ment, egy Miskolcon rendőr lett, nem lehetett megidézni, egy asszony pedig, mint említettük, betegen fekszik. Az elnök kihallgatja a vádlottakat az ál­talános kérdésekre. Id. Csögi János, Moldován Jakab, Tárcza Péter, Bodis András, Varjú György, Suta László (fiatalkorú), Balota Gergely, Pap László, Tárcza Jánosné, Tóth László, ifj. Csögi János, Varjú Já­nos, Kádár Gusztáv, ifj. Somkodi Ist­ván, Somkodi Pál, id. Tárcza György, Bállá Gergely, Szilágyi János, Suta György, Gárdos Mihály, Pap Sándor, Vallon János, Varga Pál, Bontya Ro- moly, Burián László, id. Kádár Ger­gely földmivesek, cselédek és napszá­mosok, azonkívül Torszán János és Da niló György tanítók a megjelent vád­lottak. Mindnyájan hatóság elleni erőszak és magánosok elleni erőszak bűntettével vannak vádolva, izgatással csak id. Ká­dár Gergelyt vádolja az ügyészség a Btk. 172. §-ának 2. bekezdése alapján, aki a vádirat szerint a hajdudorogi püs­pökség ellen izgatván, a következő ki­jelentést tette: — A magyarok el akarják venni tőlünk a nyelvünket, holott mi több adót fizetünk, mint ők, több katonát adunk, mint ők. A magyarok buták, mert csak egy nyelven tudnak beszólni, mi pedig két nyelven beszélünk. Hogy tehetnek ilyet ellenünk, mikor mi min­dig a kormányra szavazunk! ügy a vádlottak, mint a hallgató­ság sorában megjelent román előkelő­ségek szinte elragadtatással beszélnek dr. Nómethy József pártatlanságáról. — Előkelő komolysággal vezeti a tárgya­lást, sem esetleges érzelmeit, sem né­zeteit nem viszi bele a tárgyalás mene­tébe és mikor a délelőtti tárgyalás vé­get ért, Marosán György meghatottan mondja nekünk : — Ha minden magyar ember ilyen volna, akkor mindnyájan testvérek len­nénk ebben az országban. Felolvassák a vádiratot, amely úgy adja elő a tényállást, amint azt a Szamos tegnapi számában közöltük. Azután a vádlottak közül elsőnek Marosán Györgyöt hallgatja ki az elnök. Marosán elmondja, hogy a múlt év április havában Jaczkovich vikárius hivatalos át­iratban értesítette őt, hogy április 10-én eljön iskolalátogatásra és hogy., egyúttal „úri házánál tiszteletét tegye“. Ünnepna­pon kaptam az átiratot, melyet a templom­ban híveimnek felolvastam. Délután va­lami kemence ügyében gyűlést tartottunk, itt híveim kijelentették, hogy ök nem is­merik el Jaczkovichot felettes egyházi ha tóságuknak, őt a községbe be nem enge­dik és az iskolát neki meg nem mutatják. Látva, hogy a nép fel van izgatva, csitítottám őket, hogy Jaczkovich legfel­jebb évente egyszer fog hivatalos köteles­ségből meglátogatni bennünket. A hajdú- dorogi püspökséghez való beosztásunk el­len Kómához felebbeztünk, még az is meglehet, hogy kiengednek onnm ben nünket. A nép azonban nem csillapodott, mire újból azt mondottam nekik: — Az ón kezeim meg vannak kötve felettes hatóságom által. Ha semmiképen nem akarják beengedni Jackovichot az is­kolába, vonuljanak az iskola elé és kérjék ott arra, hogy ne látogassa meg addig az iskolát, inig Rómábjn el nem intézik a felebbezésünket. Óva intettem őket, ne­hogy ellenszegüljenek a karhatalomnak, mert annak súlyos következményei lesznek. Április 10 ón éppen áldoztattam hí­veimet, mikor bejött a templomba egy idegen papi ember és Madarassy István főszolgabíró. Én az oltárnak háttal állot­tam, Jaczkovich az oltár mögé került, be­ment a szentélybe, majd mikor bevógez tem az áldozást és levetettem az egyházi ruhákat, a vikárius bemutatkozott, mire azt feleltem: — Más körülmények között igen örül­tem volna a szerencsének, de ilyen zava­ros körülmények között nem. — Nem voltunk mi iskolatársak ? — kérdezte Jackovich — de én már nem fe­lelhettem, mert a nép az ikonosztázion két mellékajtaján betódulva, kiabálta Jecz- kovich felé: „Tessék kifelé menni“. A zajongók közül csak Moldován Jakabot is­mertem fel. Elnök: .(magyarul) A harangokat nem verték félre? Marosán: (románul) A mise végén szokás harangozni. A harangkötól vége lecsüng a templom kijáratánál, úgy, hogy néha a gyerekek is meghúzzák. Ha volt is harangszó, félre nem verték a haran got. Ezután még kevés ideig a templom­ban maradtam, amikor üéhány fiatalem­bert láttam betódulni, ezeknek intettem a kezemmel, hogy menjenek ki. Elnök: Nem akkor intett tisztelendő ur, mikor hívei Jaczkovichot kezdték ütni? Marosán: Előbb magyarul kezd vá­laszolni, majd észre veszi magát és romá­nul folytatja: Én már akkor nem is láttam a vikáriust. Ezután kimentem a templomból, hogy hazatérjek. Az utcán Madarassy főszolga­bíró igy szólt hozzám: — Ezt jól csinálta tisztelendő ur! Tiltakoztam ez ellen, mire a vikárius kocsija mellől felém tartva igy szólt hozzám: — Tisztelendő ur nem tud paran­csolni népének ? Erre én azt feleltem : — Én pap vagyok, nem zsandár. Haza akartam menni és hallottam, hogy a nép még folyton kiabálja: Nem kell nekünk. A főszolgabíró ismét felém fordult: —- Tisztelendő ur 1 Én az államhata­lom küldöttje vagyok, az iskolát akarom meglátogatni. Erre csak annyit feleltem: — Tessék. Azután az összegyűlt nép felé for­dultam és azt mondtam : — Ezek az urak tisztességes embe rek, a főszolgabírót ismerem, viselkedjetek tisztességesen. Ugyanaznap hittan órám lett volna ^ ___ ___ . • a « A az iskolákban. Torszán iskolájából, mire odaértem, hazamentek a gyerekek. Elmen­tem Csirßz Nyikita iskolájába és ott fi­gyelmeztettem a tanítót, hogy hozza rendbe az iskolát, mert jön az egyházmegyei fő­tanfelügyelő. Csirsz erre azt felelte : — Elveszett az iskola kulcsa. — Nem azt kérdeztem, hogy van-e kulcs, vagy nine, feleltem, hanem azt mondtam, hogy az egyházmegyei főtan- felügyelő jön. Itt megtartottam a hittanórát, majd hazamentem. Délután két órakor láttam közeledni Jaczkoviohék fogatát, amelyet lovas és gyalogos csendőrök kisértek. A nép rögök­kel h jigálta a kocsit. Ezután elmondja Marosán, hogy megjelent a hajdudorogi egyházmegye ad­minisztrátorának, Papp Antalnak első számú körlevele, amely arra utasította a lelkészeket, hogy a lithurgia nyelve ezután az ó-görög lévén, 3 év alatt igyekezzenek azt megtanulni és híveikkel is megtanul- tatni, hogy a templomban a responsoriu- mot ezen a nyelven tudják megadni. — Ezt a körlevelet közöltem a nép­pel. amely elégedetlenül fogadta és ragasz­kodott évszázados nyelvi jogaihoz. A Gyulafehérváron működő ötvenes bizottság utaűtott, hogy a körlevélre ne adjanak választ, csak, ha az ő válasz­mintájukat megkapom. Papp Antal munkácsi püspök pedig felhívott : jelentsem, hogy került az ö kör­levele a nép kezébe. Eközben megkaptam az ötvenes bi­zottság válaszát, ugyanaz volt, amit én akartam válaszolni: „A körlevelet közöltem híveimmel, ök kérték, hogy adjam oda, 6k eredetiben akarják látni. Nyilvános körirat volt, oda­adtam s nem tudom, hogy tovább mi tör­tént vele“. Ezt a választ román nyelven elküld­tem Papp Antalnak. Elnök: Igaz, hogy mikor Jaczkovich bejelentette látogatását, tisztelendő ur azt mondta híveinek : — Én nem bánom, akármit sesztek, de én öreg vagyok már, mégis iokább itt - hagyom ezt az egyházat, semhogy alá­vessem magam a hajdudorogi püspök­ségnek. Marosán: Nem. Nekem, mint pap­nak mindegy, ha a római pápa más egy házmegyébez csatol, nekem kötelességem engedelmeskedni. Da láttam, hogy a nép nem tekinti magát leltári tárgynak és nem tűri, hogy megváltoztassák hitét és nyel­vét. Különben is én elmehettem volna Kismajtényből, mert előbbi püspököm ki akart nevezni világosi papnak és esperes­nek, de én nem akartam meuni. — Ki hordta körül a faluban a nun- ciushoz küldött távirat szövegét? — Elterjedt a hire, hogy ha vissza nem csatolnak bennünket, a nép át ér a görög keleti hitre. Én erre megmutattam a népnek az ötvenes bizottság által kül­dött táviratmintát s annak bizonyságául, hogy látták, aláírattam yelük. A távirat, amelyet elküldtünk, igy szólt : „Őseink nyelvét ős hitét az utolsó csepp vérig meg fogjuk tartani és védel­mezői a „Christi fideles* pápai bulla ke­gyetlen merészsége ellen. Borzasztóságot készittek elő, ti fogjátok meglátni. A kis- majtőnyi hívek és a plébános*. Elnök : Igaz az, hogy mikor Jaczko­vich bement az oltárhoz, tisztelendő ur olyan mozdulatot tett a hívei feló, hogy üssék a vikáriust. Marosán: En mindössze három gesz tust használtam: mikor áldást osztottam a Modern »festés és vegytisztítás. Saját készítésű kék- ===== festő kartonok kaphatók = Lukáesovits^Ü “í'-u.

Next

/
Oldalképek
Tartalom