Szamos, 1914. április (46. évfolyam, 74-98. szám)
1914-04-24 / 93. szám
2. oldal. sza;mos (1914 április 24. 93. szám.) mint a mai tárgyaláson megjelenni: éppen szül. A vis majorról a kismaj- tényi jegyző állította ki a bizonyítványt. A többi vádlottak sincsenek valami nagyon megilletődve. Nyugodtan, kedélyesen nózdególnek szét és mikor elhe lyezkednek az esküdtek részére fenntar tott padsorokban, egyik-másik kacagva integet fel a karzaton levő földikhez Harmincnégyen lennének a vádlottak, de egy meghalt közülök, kettő Amerikába ment, egy Miskolcon rendőr lett, nem lehetett megidézni, egy asszony pedig, mint említettük, betegen fekszik. Az elnök kihallgatja a vádlottakat az általános kérdésekre. Id. Csögi János, Moldován Jakab, Tárcza Péter, Bodis András, Varjú György, Suta László (fiatalkorú), Balota Gergely, Pap László, Tárcza Jánosné, Tóth László, ifj. Csögi János, Varjú János, Kádár Gusztáv, ifj. Somkodi István, Somkodi Pál, id. Tárcza György, Bállá Gergely, Szilágyi János, Suta György, Gárdos Mihály, Pap Sándor, Vallon János, Varga Pál, Bontya Ro- moly, Burián László, id. Kádár Gergely földmivesek, cselédek és napszámosok, azonkívül Torszán János és Da niló György tanítók a megjelent vádlottak. Mindnyájan hatóság elleni erőszak és magánosok elleni erőszak bűntettével vannak vádolva, izgatással csak id. Kádár Gergelyt vádolja az ügyészség a Btk. 172. §-ának 2. bekezdése alapján, aki a vádirat szerint a hajdudorogi püspökség ellen izgatván, a következő kijelentést tette: — A magyarok el akarják venni tőlünk a nyelvünket, holott mi több adót fizetünk, mint ők, több katonát adunk, mint ők. A magyarok buták, mert csak egy nyelven tudnak beszólni, mi pedig két nyelven beszélünk. Hogy tehetnek ilyet ellenünk, mikor mi mindig a kormányra szavazunk! ügy a vádlottak, mint a hallgatóság sorában megjelent román előkelőségek szinte elragadtatással beszélnek dr. Nómethy József pártatlanságáról. — Előkelő komolysággal vezeti a tárgyalást, sem esetleges érzelmeit, sem nézeteit nem viszi bele a tárgyalás menetébe és mikor a délelőtti tárgyalás véget ért, Marosán György meghatottan mondja nekünk : — Ha minden magyar ember ilyen volna, akkor mindnyájan testvérek lennénk ebben az országban. Felolvassák a vádiratot, amely úgy adja elő a tényállást, amint azt a Szamos tegnapi számában közöltük. Azután a vádlottak közül elsőnek Marosán Györgyöt hallgatja ki az elnök. Marosán elmondja, hogy a múlt év április havában Jaczkovich vikárius hivatalos átiratban értesítette őt, hogy április 10-én eljön iskolalátogatásra és hogy., egyúttal „úri házánál tiszteletét tegye“. Ünnepnapon kaptam az átiratot, melyet a templomban híveimnek felolvastam. Délután valami kemence ügyében gyűlést tartottunk, itt híveim kijelentették, hogy ök nem ismerik el Jaczkovichot felettes egyházi ha tóságuknak, őt a községbe be nem engedik és az iskolát neki meg nem mutatják. Látva, hogy a nép fel van izgatva, csitítottám őket, hogy Jaczkovich legfeljebb évente egyszer fog hivatalos kötelességből meglátogatni bennünket. A hajdú- dorogi püspökséghez való beosztásunk ellen Kómához felebbeztünk, még az is meglehet, hogy kiengednek onnm ben nünket. A nép azonban nem csillapodott, mire újból azt mondottam nekik: — Az ón kezeim meg vannak kötve felettes hatóságom által. Ha semmiképen nem akarják beengedni Jackovichot az iskolába, vonuljanak az iskola elé és kérjék ott arra, hogy ne látogassa meg addig az iskolát, inig Rómábjn el nem intézik a felebbezésünket. Óva intettem őket, nehogy ellenszegüljenek a karhatalomnak, mert annak súlyos következményei lesznek. Április 10 ón éppen áldoztattam híveimet, mikor bejött a templomba egy idegen papi ember és Madarassy István főszolgabíró. Én az oltárnak háttal állottam, Jaczkovich az oltár mögé került, bement a szentélybe, majd mikor bevógez tem az áldozást és levetettem az egyházi ruhákat, a vikárius bemutatkozott, mire azt feleltem: — Más körülmények között igen örültem volna a szerencsének, de ilyen zavaros körülmények között nem. — Nem voltunk mi iskolatársak ? — kérdezte Jackovich — de én már nem felelhettem, mert a nép az ikonosztázion két mellékajtaján betódulva, kiabálta Jecz- kovich felé: „Tessék kifelé menni“. A zajongók közül csak Moldován Jakabot ismertem fel. Elnök: .(magyarul) A harangokat nem verték félre? Marosán: (románul) A mise végén szokás harangozni. A harangkötól vége lecsüng a templom kijáratánál, úgy, hogy néha a gyerekek is meghúzzák. Ha volt is harangszó, félre nem verték a haran got. Ezután még kevés ideig a templomban maradtam, amikor üéhány fiatalembert láttam betódulni, ezeknek intettem a kezemmel, hogy menjenek ki. Elnök: Nem akkor intett tisztelendő ur, mikor hívei Jaczkovichot kezdték ütni? Marosán: Előbb magyarul kezd válaszolni, majd észre veszi magát és románul folytatja: Én már akkor nem is láttam a vikáriust. Ezután kimentem a templomból, hogy hazatérjek. Az utcán Madarassy főszolgabíró igy szólt hozzám: — Ezt jól csinálta tisztelendő ur! Tiltakoztam ez ellen, mire a vikárius kocsija mellől felém tartva igy szólt hozzám: — Tisztelendő ur nem tud parancsolni népének ? Erre én azt feleltem : — Én pap vagyok, nem zsandár. Haza akartam menni és hallottam, hogy a nép még folyton kiabálja: Nem kell nekünk. A főszolgabíró ismét felém fordult: —- Tisztelendő ur 1 Én az államhatalom küldöttje vagyok, az iskolát akarom meglátogatni. Erre csak annyit feleltem: — Tessék. Azután az összegyűlt nép felé fordultam és azt mondtam : — Ezek az urak tisztességes embe rek, a főszolgabírót ismerem, viselkedjetek tisztességesen. Ugyanaznap hittan órám lett volna ^ ___ ___ . • a « A az iskolákban. Torszán iskolájából, mire odaértem, hazamentek a gyerekek. Elmentem Csirßz Nyikita iskolájába és ott figyelmeztettem a tanítót, hogy hozza rendbe az iskolát, mert jön az egyházmegyei főtanfelügyelő. Csirsz erre azt felelte : — Elveszett az iskola kulcsa. — Nem azt kérdeztem, hogy van-e kulcs, vagy nine, feleltem, hanem azt mondtam, hogy az egyházmegyei főtan- felügyelő jön. Itt megtartottam a hittanórát, majd hazamentem. Délután két órakor láttam közeledni Jaczkoviohék fogatát, amelyet lovas és gyalogos csendőrök kisértek. A nép rögökkel h jigálta a kocsit. Ezután elmondja Marosán, hogy megjelent a hajdudorogi egyházmegye adminisztrátorának, Papp Antalnak első számú körlevele, amely arra utasította a lelkészeket, hogy a lithurgia nyelve ezután az ó-görög lévén, 3 év alatt igyekezzenek azt megtanulni és híveikkel is megtanul- tatni, hogy a templomban a responsoriu- mot ezen a nyelven tudják megadni. — Ezt a körlevelet közöltem a néppel. amely elégedetlenül fogadta és ragaszkodott évszázados nyelvi jogaihoz. A Gyulafehérváron működő ötvenes bizottság utaűtott, hogy a körlevélre ne adjanak választ, csak, ha az ő válaszmintájukat megkapom. Papp Antal munkácsi püspök pedig felhívott : jelentsem, hogy került az ö körlevele a nép kezébe. Eközben megkaptam az ötvenes bizottság válaszát, ugyanaz volt, amit én akartam válaszolni: „A körlevelet közöltem híveimmel, ök kérték, hogy adjam oda, 6k eredetiben akarják látni. Nyilvános körirat volt, odaadtam s nem tudom, hogy tovább mi történt vele“. Ezt a választ román nyelven elküldtem Papp Antalnak. Elnök: Igaz, hogy mikor Jaczkovich bejelentette látogatását, tisztelendő ur azt mondta híveinek : — Én nem bánom, akármit sesztek, de én öreg vagyok már, mégis iokább itt - hagyom ezt az egyházat, semhogy alávessem magam a hajdudorogi püspökségnek. Marosán: Nem. Nekem, mint papnak mindegy, ha a római pápa más egy házmegyébez csatol, nekem kötelességem engedelmeskedni. Da láttam, hogy a nép nem tekinti magát leltári tárgynak és nem tűri, hogy megváltoztassák hitét és nyelvét. Különben is én elmehettem volna Kismajtényből, mert előbbi püspököm ki akart nevezni világosi papnak és esperesnek, de én nem akartam meuni. — Ki hordta körül a faluban a nun- ciushoz küldött távirat szövegét? — Elterjedt a hire, hogy ha vissza nem csatolnak bennünket, a nép át ér a görög keleti hitre. Én erre megmutattam a népnek az ötvenes bizottság által küldött táviratmintát s annak bizonyságául, hogy látták, aláírattam yelük. A távirat, amelyet elküldtünk, igy szólt : „Őseink nyelvét ős hitét az utolsó csepp vérig meg fogjuk tartani és védelmezői a „Christi fideles* pápai bulla kegyetlen merészsége ellen. Borzasztóságot készittek elő, ti fogjátok meglátni. A kis- majtőnyi hívek és a plébános*. Elnök : Igaz az, hogy mikor Jaczkovich bement az oltárhoz, tisztelendő ur olyan mozdulatot tett a hívei feló, hogy üssék a vikáriust. Marosán: En mindössze három gesz tust használtam: mikor áldást osztottam a Modern »festés és vegytisztítás. Saját készítésű kék- ===== festő kartonok kaphatók = Lukáesovits^Ü “í'-u.
