Szamos, 1914. március (46. évfolyam, 49-73. szám)
1914-03-11 / 57. szám
1 XLVI. évfolyam. Szatmár, 1914. 57. szám, A Deák-lén park és a kereskedők, (£0) A Deák-tér, a város szive, ez a nagy, szabályos térség kérdőjelesen tekint minden idetévedt idegen szemébe. A pocsolya-szemei, a kerékvágás - duzzasztotta papjai, a káposztalevél és zöldséghulladék- emelte hegyei, a kofasátrak gyenge derekú árbocai egyszersmind szemrehányóan néznek az ódon városháza felé. A városházán, mindent mi él, meg- rendszabályoznak, mindenüvé uj és pótló intézményeket alkotnak, csak a Deák-tér kérdése nem jut sohasem szőnyegre, annak dacára, hogy a köz némely faktorai hajlandóságot mutattak és mutatnak még mindig a kérdés megoldása iránt. — A Deák-teret parkírozni kell, hallatszott pár évvel ezelőtt az első csatakiáltás — a modern nyugat minden városában parkot varázsolnak a szabad térségek helyére. — A Deák-teret parkírozni kell — hallottuk később — és a park közepébe építsük fel az uj városi színházat. — A Deák-teret parkírozni fogjuk — mondták legújabban — mert a vásárcsarnokok feleslegessé teszik a jelenleg itt tanyázó nyitott piacot. És a Deák-teret — annak dacára, hogy mindenki tisztában van a parkírozás közegészségügyi és aesthetikai jelentőségével — nem parkírozták, nem parkírozzák és nem is fogják parkírozni, mert az akció mindannyiszor megbukik a Deák-téri kereskedők ellenállásán. A Deák-téri kereskedők eksziszten- ciális kérdést csinálnak a Deák-tér par- kirozásárak kérdéséből és fennállhatásu- kat azonosítják a piac elhelyezésével avagy kitelepítésével. Ez az okoskodás és ellenérv tarthatatlan. Tarthatatlanságának bizonyítása pedig gyerekjáték. * A gyakorlati ember imigyen válaszol: A Deák-téri kereskedők önzők és Március 11 SZERDA Konstantin rövidlátóak. Önzők, mert előjogokat kívánnak és azt akarják, hogy a város a vevőket direkt a portájuk elé kergesse, — rövidlátóak, mert nem veszik észre, hogy a vevő porta elé való ker- getése csődöt mondott. Hiszen egy pár esztendő óta a város többi frekventált helyén is élénk kereskedelmi élet fejlődött ki. Sőt, a jelen sorok írója tudna nem egy olyan mellékutcai kereskedőt is megnevezni, aki semmi körülmények között sem cseréli fel üzlete forgalmát három Deák-téri kereskedő üzletének forgalmával. Úgyszintén az is kétségtelen, hogy az utolsó tiz esztendő megélénkült élete szükségszerűen több kereskedőt varázsolt a szatmári utcákra, akiket is ki- rekeszteni sem különös privilégiumokból való kizárással, sem a régi kereskedők favorizálásával nem lehet. De nem is szabad. És végül az is bizonyos, hogy a vevő a legritkább esetben keresi az utcát. A vevő az üzletet .keresi, ahol szükségleteit beszeztmsse és azt az üzletet fogja a legtöbbször felkeresni, amelyben neki a legmegfelelőbb árut a legolcsóbban kapja meg. * Az elmélet embere pedig a következőket mondja: Minden közületitek, minden városnak az a célja, hogy polgárai testi, szellemi és anyagi jólétét előmozdítsa. A közegészség és az aesthetika azt parancsolja, hogy a jelenlegi piac vásár- csarnokokba telepíttessék és hogy a Deák-tér parkiroztassék. Ez a polgárok testi és szellemi követelményeinek parancsa. Ha meg ennek a parancsnak végrehajtása folytán egyesek — ezt el sem is vitatjuk — némi anyagi károsodást is szenvednek, mérlegelni kell a városnak, hogy ez az anyagi károsítás kisebb-e a nyerendő szociális előnynél? Nagyokat vét-e akkor a város, ha 30 polgárának hagyja meg a könnyű megélhetés lehetőségét, ha előmozdítja a kapitalista boldogulás amúgy is vágtató szekerét, minthogyha ettől a harminctól^ elveszi az előjogokat, hogy a többi 300 között egyenlő arányban elaprózza és j ezzel a föltétlenül szabad verseny áldásait biztosítsa? A felelet plauzibilis és higyjék el a privilégizált harmincak : egyedül a háziúr jár rosszul, aki is, a Deák-tér parkírozása folytán kénytelen lesz kivételesen a házbér srófot visszafelé járatni. Sőt — ha vesszük — még a háziúr sem károsodik. Hiszen Budapesten is vannak Király-utcák, de Váczi-utca csak egy volt, egy van és egy is marad. Hozzászólás a közgyűlés vitájához Szatmár, március 10. Hirlapi és magánóríesülós szerint hosszú vita folyt a tegnapi közgyűlésen a felső kereskedelmi iskola épületének mun- kábuadása fölött. Az érdeklődés, ami ennek a ténynek alapjául szolgál, könnyen érthető, mert igen természetes. A helyi önkormányzat értéke és je- . lentősége ott nyilvánul meg a legvilágosabban, ahol a hatóság közkérdései egy, vagy több személy magánérdekével kerülnek, világos, tehát tisztán látható kapcsolatba. És a törvényhatóság bizottsága ilyenkor áll kényes feladat elé, hogy igazságos és bőié* elhatározással mindakőt rósz jogosult igényeit közmegelégedésre kielégítse. Ezekben az esetekben a közgyűlés mintegy esküdtszókileg van hivatva Ítélkezni legjobb belátása és lelkiismerete szerint, szemben a hivatali hatalommal felruházott, törvények ős szabályok által erősebben megkötött fórumokkal. Két dologra kell ilyenkor ügyelnie. Először, hogy a közérdek legmesszebbmenő kíméletével szolgálja a magánosokét. Másodszor, hogy az utóbbiak között méltányosan ossza ki az igazságot. Belátható, mennyire nehéz mindakót feladat. De, hisz azért van a bizottságnak olyan számos tagja, hogy egymást felvilágosítva és meggyőzéssel támogatva, a legjobb megoldásra találjanak. A tagadhatatlanul bonyolult kérdésben, ahol számtalan csoportra osztja a kérői és kapacitálás, a személyes jóindulat Ó3 anyagi kapcsolat a bizottság tagjait, csak egy biztos szervezet a helyes döntésre : a tisztánlátás. Leszámítván azokat, akik közvetet- lenül érdekeltek, akiknek tehát csak egy d agy választékú cipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb eipőraktára. Az előrehaladott idény miatt leszállított árban kerülnek eladásra valódi chewreaux és boxbőrből készült legújabb divatu úri, női és gyermek lábbeliek, ic A valódi AMERIKAI KING QUELITI cipők kizárólagos raktára. Lapunk mai száma 8 oldal.
