Szamos, 1914. március (46. évfolyam, 49-73. szám)
1914-03-28 / 71. szám
XLVI. évfolyam. Szatmár, 1914. »MaasgaMmaiiinannmiiiiiaainimiiamnimNiiin 71. szám KUBsasasaai nincsen szive Okörifónak. Irta : Dénes Sándor. Ma négy esztendeje egyet suhintott, legónyeset, huszárosat Pongó Dániel hözhuszár a zöld galylyal diszitett csűr színes lámpionjai közé. A suhintás nyomán tűzeső hullott, amelynek rémes fénye végig világított Európa lelkén, háromszáz báli táncos borzalmas jajszava remegtette meg minden érző ember szivét, háromszáz táncos irtózatos tűzhalála tekete gyászt borított Ököritóra. Ma négy éve az ököritói halálbál fekete borzalmától zúgott a világsajtó, Ököritó gyászbaborult, fájdalomtól gyötört népe tehetetlenül, kétségbeesve zokogott a bálos csűr pernyéi, az odaégett anyák, lányok, asszonyok, gyermekek, testvérek felismerhetetlenné égett tetemei fölött. Ma négy éve ragyogott a napfény Ököritó fölött, de nedves volt a földje a zokogás könnyétől, ma négy éve bokáig gázoltunk az emberi agyvelőben, a talpunk alatt elhullott koponyadarabok recsegtek, az utszóleken összeégett hullákon botorkáltunk keresztül Ma három éve az urak bizottsága pénzt osztogatott a siralom falujában. POLITIKAI NAPILAP Segélyt az elmaradtaknak, gyógyirt a fájó sebeknek . . . minden fájdalom gyógyító orvosságát: pénzt. Szép, szombati nap volt az első évforduló. A csűr fövennyel felhintett helyén szombati imaköpenyébe burkolva görnyedten bandukolt a templomból jövő Weisz Ábrahám. A gyászbál halálos helyével szemben, a községházánál képesre nyúltak a kezek, amelyek egy óv előtt egymást tördelve keresték a halálbál szomorú végű áldozatait. Az első évfordulón duhaj nóta csendült Weisz Ábrahám korcsmájában, a kecskelábu asztalon segélypénzek csengtek, az első évfordulón ismét hullák fetrengtek utszóli bokrok tövében : részeg emberek mámortól élettelen hullái . . . A negyedik évforduló napján szomorúan kong az ököritói csonka torony kis harangja. Méla, panaszos a hangja, a tavaszi szél szerte viszi panaszát a zsúfolt temetőn túl, a zöldelő mezőre . .. A gyalogjárón egy száraz, szikár asszony baktat, kétesztendős gyereket visz a karján. Bekiált egy udvarra, ahol fát vág egy ember: — Ki hótt meg, Lajos bácsi ? Az urad, meg a lányod hóttak meg ma négy esztendeje, felel gorombás- kodó közönynyel az ember. Március SZ6MBAT Kap. Ján. ■ ■■■■•■■■■■■Esaian Az asszony pedig lad tovább. A felhőkkel küzködő tavaszi napsugár bágyadtan veti fejét az ököritói csűr kopár helyére. Átutazó vásárosok kizabolázott lovaikat etetik a telken, amelyen négy év előtt háromszáz ember hulláját siratta Ököritó népe. Szónamaradékok, szemét, hulladék, pocsolya jelzik a helyét és a telek szélén nyikorgó kerekes kutnál jókedvű fehérnép trécsel a tavaszi napfényben. Százezer koronát felülhaladt az összeg, amit a világ részvéte juttatott Ököritó fájdalmának enyhítésére. Százezer koronánál nagyobb összeget osztatott ki a bizottság az első évfordulón és ebből a pénzből sok mindenre jutott. Lányos háznál bársony- diványt vettek, nádszóket és politúros szekrényt, italba is ment jó része, de egyre nem jutott belőle : a kegyeletnek semmi. Ott, ahol háromszáz ember lelte borzalmas tűzhalálát, ott nem hull ma egy kegyeletes könycsepp, ott jószágok delelnek, vásáros fuvarosok fújtatnak. Nincsen egy szomorú fűzfa, nincsen egy tábla, nincs egy emlékoszlop, ami a borzalom emlékét őrizze, Ököritó fásult, a meghaltak örök álmukat alusz- szák, az élők kegyeletlenek, nincsen szive Óköritónak. Siralmas krónika Szatmár muitjáből. Történeti elbeszélés Ábrái Károlyiéi. (Folytatás.) Mikolaynak sem kellett több bizta- tatás ; nyargalt rögtön az iskolába s oly hangosan kezdé a nagytiszt, professorátus- hoz intézett kérelmét, hogy azt az egész collegium lakossága meghallá ; amennyiben t. i. neki-rohant a csöngettyünek, melyet rendesen valamely vész idején szoktak meghúzni s oly kegyetlen lármát csa pott vele, hogy az egész fiatalság azon pillanatban talpon állott ; ki karddal, ki bottal, fustélylyal, ki más afóle böcsüle es eszközzel, milyet hamarjában talált, futott az udvarra. „Mi a baj ? mi a baj ?“ tudakolták egymástól, aztán mindnyájan Mikolayhoz rohantak, ki zabaditák kezei közül a csőn gettyü kötelét s az ifjúság heves tudvá- gyával ostromiák fölvilágositás iránt. „A baj nagy“ : viszonzá ez, midőn mindnyájan ott álltak körülötte ; „a német katonaság rabolni, prédái ni ment ki a vár ból; megengedhetjük-e mi, hogy egy ily ellenség fosztogassa tovább is szülőinket, rokonainkat, barátainkat*? megengedhetjük-e, kérdem tőletek, behunyt szemmel nézhetjük e, miként tétetnek koldusokká, földönfutókká ezok, kiknek i-kólánk s mi magunk is annyit köszönhetünk, kiknek jótéteményeiből élünk ? 1 Én azt mondom, hogy nem, nem s ezerszer nem ! ha ők elpusztulnak, elpusztul iskolánk, elpusztulunk, földönfutókká leszünk mi is; elpusztul vallásunk, hitfelekezetünk . . . Ha igy éreztek, jertek, induljunk tüstént Aranyosmedgyesre, hová a főbíró már előttünk eltávozott!“ A tüzvérü fiatalságnak nem kellett tö b ékes-szólás, tüstént kó-zen volt mind nyája ; az áidozat nagyságát nem szokta a diák mérlegelni, rohan, amerre veszély van, ahová őt vezetik . . . Midőn reggel a n. t. professorátus prelekcióra jelent meg a szokott időben, csak az üres padokat találta és bámulva e szokatlan tünemény fölött, rögtön inquisi- tiót rendeltek a negligensek ellen. S mily nagy lön szörnyüködésük, midőn egy-két szolgagyermektől a történteket meghallák 1 . . , Öszveült tüstént a „sedes“ és elhatározták, hogy mindnyájan kicsapatnak az elfajultak; s csak akkor jutott eszükbe, midőn már ezt jegyzőkönyvbe is vették : hogy aztán ők jövőben kinek fognak prelegálhatni? ! „A fő coripheusok. mint exempli gratia Mikolay s több társai legajább mindenesetre kicsapatnak !a határozzák el a bölcs tanár urak. — (Folyt, köv.) ft tavaszi idény újdonságai férfi, fiú és gyermek ruhákban, valamint felöltőkben a szokott nagy választékban O MEGÉRKEZTEK- O Ruháink pótolják a méret utánit. Különben is minden ruha a test után át lesz alakitva. Szántó Mór és Társa Szatmár, a városi színházzal szemben. Kocsis ruhák és rózsás szurok állandóan raktáron. Remek szabás I Olesó szabott árak! Kitűnő munkai Lapunk mai száma 8 oldal
