Szamos, 1914. március (46. évfolyam, 49-73. szám)
1914-03-25 / 69. szám
XLVI. évfolyam. Szatmár, 1914. 69. szám k uyjjVíiii Á&mara az esküdtszék reformjáról. Szatmár, márc. 24. Tegnapi számunkban az Ügyvédi Kamara tisztújító közgyűléséről referálván, megemlékeztünk arról, hogy dr. Schön- ptlug Jenő, az Ügyvédi Kamara titkára, évi jelentése kapcsán hosz- szabban foglalkozott az esküdtbiróság reformjának kérdésével A jelentés ezen érdekes passzusát az alábbiakban közöljük : Az esküdtbiráskodás intézménye, megmondhatjuk ha őszinték akarunk lenni, bár annak idején a közóhaj nyil- vánulására létesült, megteremtette egyes ideális gondolkodású nagy férfiaknak a liberális eszmék iránti lelkesedése. Gyönyörűnek is látszott, hogy nem a törvény holt betűjéhez kötött biró tog a régebbi írott szabályok alapján dönteni az eleven élet által produkált eset fölött, hanem a független polgár, aki az életből hozza magával a legújabb társadalmi felfogásokat, ezeknek szempontjából szabadon tanácskozik és nem I feszélyezve törvény által, lelkiismeretének szava szerint ítél. Nagyon tetszetős volt, hogy nem az élet után sokszor elkésetten alkotott törvénynek szava, hanem a legfrissebb, legélőbb jogérzet fog érvényesülni, hogy ha kialakul egy felfogás a társadalomban, annak nem kell várni, amig az állam törvénykönyvbe cikkelyezi, hanem azonnal jogszabállyá válik a törvény közvetítése nélkül az esküdtek ajkán. Bevonult tehát a bíróság ítélkező termébe a független polgár. Azt hitte volna mindenki, hogy vágygyal, ambícióval, érdeklődéssel jött fontos feladata teljesítésére. Es itt hozta a tapasztalat az első csalódást. Vágy, ambíció, lelkesedés nincs sehol. Az esküdt ked/e ellenére vesz részt a bíráskodásban. Nagy nyűgnek érzi kötelességét. Az élet nehéz, az egész embert leköti az exisz- tencia megteremtése és fentartása. Nem szívesen hagyja oda senki munkájának körét, zavar és izgat mindenkit, hogy dolgai hanyagolódnak, kárai támadhatnak, mig a közszolgálat távol tartja üzleti ügyeitől, házi gondjaitól. Meg is próbál az esküdt mindent, csakhogy tisztjétől megszabaduljon. Aki csak módot talál rá, kivonj a-magát a megbízás alól. S ami külön is érdekes, kivonja magát az ügyész vagy védő segélyével legalább egyes ügynek tárgyalásánál, még ha az ilyen menekülés már semmi gazdasági előnyt nem is jelent számára. De még igy is szabadulni kíván, mert magát a funkciót nem szívesen teljesítik. Kerüli a fáradtságot is, de kerüli még sokkal jobban a felelősséget. Érzi járatlanságát, bizonytalanságát, véleményt, ítéletet, már a tényállás és bizonyítás alapján nehezen formál és elveszti tökéletesen a talajt, mikor a vád és védelem ellenkező szempontjai is elébe állíttatnak. Egy zür-zavar már ilyenkor az egész ügy az esküdt előtt, melyet teljessé tesz az elnöki kitanitás mai formájában. Csak természetes, hogy e kitanitásra semmi visszhang nem támad lelkében az esküdtnek, aki a megfelelő előkészültsóg hiányában nem képes befogadni a legmegfelelőbb formában adott tanítást sem. Nem is ítélhet igy aztán helyes belátás, mérlegelés alapján, ezekre neki egy támpontja sincs, hanem ítél teljesen szeszélyszerüen, benyomás, hangulat szerint. Dominál a szánakozás. A jogsértés régen történt, annak felelevenítése nem hat úgy, mint az előtte szenvedő vádlott, ha egyebet nem tud, emberies akar lenni, engedi futni az esetek nagy számában a bűnöst, a jogrend sérelme marad megtöriatlanul és uj sérelmek ejtésére való hajlam vettetik el azok lelkében, akiket nem az erkölcs fegyelme, hanem a büntetéstől való félelem tart vissza csak bűncselekmények elkövetésétől. Általában igy van ez és ezért ki Március SZERDA Gy. o. B. A. öiraímas Krónika Szakmar múltjából. Történeti elbeszélés Ábrái Károlyiéi. (Folytatás.) A jövő pillanatban már megérkeztek az éji kóborlók, kik nem voltak mások, mint a szatmári várőrség vitéz tagjai. A vendégek előbb jói ki-idkárom- kodván megukat, esőt, szelet, menyaörgóst és minden elementumokat, mik eddig voltak, vannak és lesznek, elátkozván, égé szén otthonosan kezdek magukat viselni; tudakozódtak a házi nő felől, ki néha szívesben fogadta volt őket, mint a házi-ur; parancsoltak enni ianivalót, mert ők igen átfáztak, eléheztek ebben az isten nélküli időben és pogánynak való sárban. A korcsmáros nem nagy philológus lévén, nem értette, mit beszélnek azok ő hozzá oly ékes nyelven. Hanem látván s kivévén munkájukból, hogy tüzet s valami enni-innival t kivannak, kiment kész, engedelmes szívvel s lélekkel, hozott egy jó öl hasáb fát és rakott nekik olyan jó tüzet, hogy — mint mondá magában — akár magukat is megsüthessék mellette ; aztán hordott eléjük szalonnát, kenyeret, bort, azon asztali áldást kívánva magában hozzá : fúljatok meg tőle mindnyájan. A német urak, miután jót ettek, ittak, sohasem fizetem kontójára, konver- zálni kezdtek egymással oly hango-an, hogy nem a szomszéd szobába, hanem, ha mellette egy másik ház lett volna, abba is meg lehetett volna hallani. A mi Mikolaynk meghúzva magát az oldalszobába, eleinte rájuk sem ügyeit; hanem aztán oly hangok ütötték meg füleit, miknek hallatára lehetetlen volt tovább is közömbösnek maradnia. Az ajtóhoz ment; fölöslegei volt, hallotta oly jól, mintha éppen fülébe kia háltak volna ; ezt is csak azért tette, mi vei azt hitte, hogy talán nem jól hall, vagy nem jól érti a mondott szavakat. Pedig ő igen jói értette azt a nyelvet, melyen azo* beszéltek; egy hangot sem vesztett el a hosszú beszélgetésből, mely/alatt majd láz gyötörte, majd hideg borzongatta tagjait; áíszenvedie agyhalálra itóltnek utósó kínos küzdelmeit . . . Éjfél felé járt az idő, midőn a katonák elálmosodva, elnehezedve, lefeküdtek; csak egy két, iszákosabb maradt még fönn közülök a pislogó kanóc s a fogyatékán levő bor mellett, fület metsző kurjongatás- sat gyönyörködtetve az alvókat. A korcsmáros is bevonult oldalszobájába, melyet nagy bámultára vendégétől elhagyatva lelt s amint az éji-mécs fényénél szétnézett, csakhamar fölfedező a nyitott ablakot, melyen amaz — mint ő gya- nitá : személyes félelemből — elillant. „Pedig — gonöolá a böcsületes házi- ur — jobb iett volna a jámbornak itt kinyugodnia mafát; holnap, korán reggel aztán isten hírével mehetett volna odább; igy ki tudja, hová bolyonghatott el ebben a zimankós időben ?!“... (Folyt, köv.) nagy választékú cipőraktárát ajánljuk a t vevőközönségnek,' mint legolcsóbb bevásárlási forrást Közvetlen a „Pannónia “ mellett Szatmár és vidéke legnagyobb eipőraktára. Az előrehaladott idény miatt leszállított árban kerülnek eladásra valódi chewreaux és boxbőrből készült legújabb divatu úri, női és gyermek lábbeliek, ggigr A valódi AMERIKAI KING QUELITI cipők kizárólagos raktára. Lapunk mai száma 12 oldal.
