Szamos, 1914. február (46. évfolyam, 26-48. szám)
1914-02-27 / 47. szám
2. oldal SZAMOS (1914 február 27. 47. szám.) lálhaxcot provokál a magyar és román elem között és kimondja, hogy ha a román elem elpusztul, a magyarság dicsőséges győzelmet fog aratni. — Nekünk, románoknak semmi ellenségeskedésünk nincs a magyar néppel, de kötelességsze- rüleg elitéljük a magyar népnek és Magyarországnak olyan parazitáit, mint Lovászy es Apponyi, a Pesti Hirlap és az ellenzéki sajtónak egy része, már ami a nemzetiségi kérdésben való magatartásukat illeti. Ezeket a támadókat joggal tekinthetjük a magyar nép parazitainak. — Hogy milyen részről, milyen indokból követték el a merényletet, arra józan ésszel és komoly fejjel nem lehet felelni. Hiszen még azt sem tudják, hogy ki a tettes, honnan lehetne azt tudni, hogy az ismeretlen tettesnek mi volt az ismeretes oka a tett elkövetésére? Akárki követte el, gazság volt, amit tett, de egy embernek vagy egy csoportnak az elvetemedettségét általánosítani és akár az egész, akár csak a szatmármegyei románság felé forditani akkor, amikor erre a legcsekélyebb komoly támpont sincs, a legnagyobb lel- kiismeretlenség. — Az én véleményem az, hogy a gaz merénylet egy embernek vagy egyes embereknek a müve, de nem egy nemzetiségé, legkevésbbé a románságé. Eddig szól Lucáéin László nyilatkozata, amelynél súlyosabb és egyenesebb nem hangzott el ez ügyben. Kétségtelen dolog: élesek a szavak, amelyeket használ, de lehet-e csodálkozni az elkeseredésen, amely kitör, mikor politikai gyűlöletből, elfogultságból, a legcsekélyebb ténybeli alap nélkül megvádolja, meghurcolják az egész románságot. Akik ezt cselekszik, nem számita- nak-e arra, hogy elfogják a tetteseket és kiderülhet, hogy a merénylet nem román nemzetiségi munka. És akkor napokon át alaptalanul, lelkiismeretlenül állították oda gyűlölet, megvetés tárgyává a magyar románságot. Ha pedig mégis román kéz müve lenne a támadás — amit nem tudunk elhinni — akkor nem komolyabb e a támadás, ha konkrét bizonyítékok támogatják ? Dénes Sándor. Újabb tudósítások a bombamerényletről. — A Szamos eredeti tudósításai. — Szat már megye részvéte. Szatmárvármegye közönsége nevében Csaba Adorján főispán meleghangú táv iratot intézett Miklóssy István püspökhöz és örömét fejezte a püspök szerencsés megmenekülése fölött. Az áldozatok temetésén pedig személyesen jelent meg a főispán. Mit találtak a hullákban ? Az áldozatok hulláit a közkórházban temetés előtt dr. Horváth Arthur és Gálbory Sámuel törvényszéki orvosok a vizsgálóbíró jelenlétében boncolták fel. Mű dunkban v-m ismertetni a boncolás rend kívül érdekes eredményeit. Shpkovszky János hullájáról a kö veíkező érdekes leletet vették föl: A boncasztalon egy, a megmaradt részek szerint Ítélve, hatalmas, erős testal- kotásu, sürü, barna, megpörkölt hajú férfi hullájának borzalmasan összeroncsolt és szétszakgatott részei feküsznek. A hullá nsk egyes részei parzselósi szagof, egyes részei sajátságos, acetyienre emlékeztető szagot gerjesztenek. Egyes testrészek, mint a fej, az arc, az agy, fogazat, végtagoknak külső részei teljesen hiányoznak; a köztakaró csak a háton és faron, nyakon és fejtetőn van meg, ellenben az elülső részeken a bőr teljesen hiányzik. A belső szervek többé- kevésbbé összeszakgatott, szétroncsolt darabokban vannak, igy p. o. a gerincoszlop több helyen darabokra tört, a bordák szabálytalanul össze vissza töredezve, me dence, comb, fejekkel kitörve. A hulla részeinek tüzeles vizsgálatánál a bűnjelekül mellékelt és csoportosított idegen testek találtattak: A gerincoszlop környékén találtunk egy alakjánál és óramű szabályozó részéhez hasonló fémlapot, amely nagyságánál fogva zsebóra alkatrészének felel meg Egy majdnem negyedivnyi görbületü lapos kampóban végződő acélrugót. Egy fekete, nagyjában nógyszögalaku, egyik lapján rovátkolt, hasábalaku, merev E. L. V. jelzésű meg nem határozható anyagból való, lyukkal el'átott és a lyukban szegecset tartalmazó, valószínűség szerint gép alkatrészt. Egy drb. 2 mm. nél hosszabb, fényes, alig egy mm. átmérőjű fómdara bot, valószínűleg szegecs. Egy hosszúkás aranyóralácszemet, egy óraüvegkeretet. — Továbbá különböző nagyságú puhafaszilánkok, kanóc fonál, szőr és toll-rószek, könyv és papírdarabok. A hullarószek tele voltak szórva kisebb nagyobb vakolat- és faltörmelókekkei. Egyes hullarészek saját ságos, halvány citromsárga színükkel tűn nek fel, amelyek épp úgy, mint az aeety- lea szaga által különösen feltűnő husda- rabok, esetleg vegyi vizsgálat céljából, fél- retótetnek. Jaczlovics Mihály holtteste igy nézett ki: Koponya hiányzik, épp az agy és az arc, teljesen levált a jobb alkar, jobb comb. Hiányzik az elülső hasfal, a has összes szervei szabadon láthatók. Megállapították a következőket: Az egész test, nevezetesen a sérülések legmélyebb zugaiban és szerteszét, tele van vakolatdarabokkal, üveg és faszilán kokkal, bőr és papireafatokkal és különböző helyeken szétszórtan gömböstüfejnyi srétszemek is voltak találhatók. Dr. Csatth Sándor ügyvéd haja, szakálla, bajusza, szemöldöke leégett. — Teste ép. t A csernovitzi rendőrség nyomozása. A pokolgép villamos-lámpája. Csernovitz, febr. 26. Az itteni rendőrség újabb adatokat derített ki a debreceni pokolgépmerényiet tetteseinek csernovitzi tartózkodásáról. Kétségtelenül megállapították, hogy a két gyanúsított ember kevéssel ideórkezése után villamos zseblámpákat vásárolt és valószínűleg ezeket a lámpákat használták fel gyújtó szerkezet gyanánt a bombához. Kiderítette a rendőrség azt is, hogy 1 Mandacescu Silviónál és Avram Tódornál tényleg volt leopárd-bőr. Amikor a szállóban postautalványt és szállító-levelet kértek, azt mondták a személyzetnek, hogy száz koronát küldenek Budapestre és egy csomagot, amelyben csillárt küldenek egy magyar temp'om számára Pénteken délután föl is adták a csomagot Debrecenbe, Miklóssy István püspök cimóre, ugyszin tén a száz koronát is. A rendőrség igen sok embert hallgatott ki, akik az Imparial-szálló nevezett lakóival érintkeztek. Felmerült az a gyanú, hogy Avram Tódor azonos egy színtársulat ugyanolyan nevű titkárával, amely társulat két évvel ezelőtt ott tartózkodott. Összeköttetésbe hoznak a merénylettel egy Ábrám, vagy Ávrám Tódor nevű em bért is, aki lopás miatt már több ízben büntetve volt, több évre el volt Ítélve, de megszökött és azóta nem hallottak róla. Ez az embe^ Jassyban szüleit és 1908-ban kitoloncolták Magyarországról. A gyanúsítottak útlevelét a ickanin-i határrendőrsóg egészen szabályszerűen lát- tamozta és mivel semmi kifogásolni valót nem talált náluk, folytathatták útjukat. Nem szállottak föl a Bordujanibe induló vo iatri, hanem gyalog mentek Románia felé. Gyanús viselkedésükkel feltűntek az osztrák pénzügyőröknek, de nem gördíthettek akadályokat az utjukba, mert az útlevelek rendben voltak. Jassyban nem találják a merénylőket. Csernovitz, febr. 26. Az idevaló rendőrség már tegnap este táviratilag megkereste a bukaresti rendőrséget, hogy tartóztassa le Manda- cescu Silviót és Avram Tódort és tudatta egyszersmind a két ember útlevelének a számát. Éjszaka tiz óráig azonban nem érkezett válasz a bukaresti rendőrségtől, mire telefonon akartak érintkezésbe lépni Bukaresttel, de nem lehetett érintkezésbe lépni, mert Romániában tegnap elromlott a telefon. Bukarest, febr. 26. Az itteni rendőrség azt a felvilágosítást adta ma délelőtt Csernovitzba, hogy Jassyban nem ismerik Mandaceseut, sem Avram Tódort. Most mindenfelé nyomoznak a romániai rendőrhatóságok, hogy megállapítsák, nincs -e máshol ilyen nevű két ember. A merénylők Debrecenben. A nyomozás rendjén ma ismét nagy I szerepe jutott a véletlennek. Egy Kottó Kornél nevű debreceni főtéri kereskedő ma reggei olvasta az | egyik debreceni újságban a két román ! nevet. , Azonnal fölment a rendőrségre és kihallgatást kórt a főkapitánynál. Elmondotta a kereskedő, hogy január 7 én két román ember, Mandacescu Sylvió és Avram Tódor, akik a Frohner szállóban szákiak meg. tolmácsot, kerestek. Ő jól beszól románul, vállalkozott tehát a tol- mácsi szolgálatra és elment a szállóba. A két román beszélgetésbe elegyedet vele és mindjárt a beszélgetés elején politikai , dolgokról kérdezősködtek. É 'deklődtek az ! itteni románokról, megkérdezték, milyen egyházi szervezetben élnek, milyen nyel- j ven folyik a szertartás stb. Végül megkér J deztók, van e a görög katholikus püspöknek rezidenciája, avagy bérházban lakik e? Magukról is beszéltek. E’mondták, hogy ők artisták és szeretnének szerződést kapni és ezért van szükségük tolmácsra. A kereskedő elvezette őket az Apolló- moziba, de az igazgatót nem találták ott. Később újból bsszólgetésbe e egyed tek a kereskedővel és megkérdezték, nem volna-e hajlandó Hajdudorogra kimenni velük tolmácsnak. Nagy összeget kínáltak ezért. Kottó Kornél gondolkodási időt kért tőlük. Megállapodtak, hogy délu án találkoznak a Hungária-kávéházban. A kereskedő el is ment oda, de a románokat nem
