Szamos, 1914. február (46. évfolyam, 26-48. szám)

1914-02-12 / 34. szám

2. oldal. évében megváltotta szenvedéseitől a halál. Korán beköszöntött haláláról a gyászoló család és a 40-ik honvéd gyalogdandár parancsnoksága adott ki gyászjelentést. Kitűzték a fekete gyász­lobogót a Polgári Társaskör épületére is, melynek az elhunyt tábornok köz- becsülésben álló tagja volt. A szomorú halálesetről a gyászba- borult özvegy, egy férjes leánya, két viruló szépségű fiatal leánya és a ki­terjedt rokonság a következő gyászje­lentést adta ki: „Lengyel Jánosné szül. Beranek Erzsébet mint neje, Erzsi — Vitányi Dezsőné, Aranka, Ilonka leányai, Vitányi Dezső veje mélyen szomorodott szivvel jelentik, hogy a forrón szeretett férj, legjobb apa, testvér, após és ro­kon, Lengyel János cs. és kir. vezér­őrnagy, a Vaskoronarend lovagja stb. stb., a m. kir. 40-ik honvéd gyalog­dandár parancsnoka, folyó hó 11-én éjjel fél 1 órakor a halotti szentségek ájtatos felvétele után életének 55.. bol­dog házassága 23. évében rövid, de súlyos betegség után jobblétre szende- rült. Temetése a József kir herceg-utca 7. számú gyászházból a róm. kath. egyház szertartása szerint folyo hó 12-én délután 3 órakor fog a vasúti állomás­hoz szállitva Budapesten folyó hó 13-án délelőtt 10 órakor a németvölgyi te­metőben levő családi sirboltba örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise Budapesten folyó hó 13-án d ’’ v'itt a temetés után a Krisztinavárosi plébánia templomában fog az Egek Urának bemutattatni. Szatmárnémeti, 1914 február 11. Az örök béke legyen porai felett ! Teréz — Csinády Lajosné, Ilona — Császár Gergely né, Irén — özv. Kapitán Kristófné, István, Katalin — Fogolyán Endrénó, Erzsébet testvérei. Beranek Stiglbauer Ferencné és férje anyósa. Lengyel Istvánná, Csinády Lajos, Császár Gergely, Fogolyán Endre, Be­ranek Ferenc és neje, Beranek Elek, Beranek József, Beranek Károly és neje sógor és sógornői.“ A vidéki elmebetegekfől rende­letét küldött a miniszter. — A Szamos tudósítójától. — Szatmár, február 11. Szegény vidéki elmebetegek szomorú huicolását akarja megszüntetni az a bel­ügyminiszteri rendelet, amely tegnap ér kezeit Szatmárvármegye törvényhatóságá­hoz és amellyel Sándor János belügymi­niszter azt az anomáliát orvosolja, hogy vidéki hatóságok miniszteri engedelem nél­kül szállítanak feí elmebetegeket Buda pestre, ahol aztán nem lehet őket elhe­lyezni. Elmondja a körrendelet, hogy a bu­dapesti államrendőrsőg ismételten panaszt tett amiatt, hogy úgyszólván naponkint is mótlődő eset ez, hogy vidékről elmegyógy­intézetbe való elhelyezés végett miniszteri engedelem nélkül elmebetegeket szállítanak föl a fővárosba Többnyire a községi elől járóságok, jegyzők, körorvosok tanácsolják a beteg hozzátartozóinak, hogy hozzák fel a beteget Budapestre, sokan községi és körorvosi bizonyítványt is kiállítanak a be­oZAMOS teg számára. A fővárosban azután kórház- ról-kórházra járnak az elmebetegekkel, aki­ket túlzsúfoltság miatt sehol se lehet föl­venni. Ily esetekben a kísérők — miután költséggel csak a Bueapestre való utazás­hoz vannak ellátva — vagy magukra hagy­ják az utcán a beteget vagy a budapesti allamrendőrséghez kisérik — ez azután kénytelen a betegeket kórházba vinni, mi­által kényszeritett közvetítőjévé válik az elmebetegek elhelyezésének. A rendelet ezen szabálytalan eljárás ellen szigorú tiltó rendelkezéseket foglal magában, amelyek értelmében nz alispán most körrendeletét intéz a varmegyebeli községek elő járóihoz. Merénylet a szatmári vonat ellen. Sortüz a robogó kocsikra. Veszedelmes kalandon mentek át teg nap annak a vonatnak az utasai, amelyik dólu-án öt órakor indul el Budapestről és éjjel két óra után érkezik Szatmárra. Ed­dig ismeretlen tettesek ugyanis sortüzet adtak a vonatra, amelyből a nagyváradi közvetlen kocsiba és a postakoc-iba hatol tak csak golyók, amelyek szerencsére em­beréletben azonban kárt nem tettek. Az esetről, amelyben a csendőrssg erélyesen folytatja a nyomozást, a követ­kezőket jelentik nekünk: Tegnap ede eddig ismeretlen tette- • sek vakmerő merényletet követtek el a Bu­dapestről Püspökladány felé robogó vonat ellen. Már egészen bealkonyult, sötét volt már, mikor a vonat Kisújszállás és Karcag között robogott Püspökiad ;ny felé, amikor a töltés mellől hirtelen sortüzet ad­tak a teljes menetsebességgel robogó vo­natra. Egy golyó a mozdony üvegét tö.te be, egy a postakocsiba hatolt. Három vagy négy pedig gyors egymásutánban egy má­sodosztályú nagyváradi közvetlen kocsi fülkéjébe repült, ahol a La Roche és Dar­vas-cég igazgatója, Schvartz József nagy­váradi lakos ült szembe i egy ismeretlen katonatiszttel. A golyók Schvartz és a tiszt közt, arcuk előtt röpültek keresztül a fül­kéé, bezúzták a fülke és az átellenes fo­lyosó ablakát s a szabadban hulltak alá. Azonkívül még két fülkébe lőttek be az ismeretlen tettesek. Szerencsére azonban a golyók senki ben nem tettek kárt és ezért meg sem ál­lították a vonatot, hanem a karcagi vasút­állomáson jelentették a merényletet az ot­tani állomásfőnöksógnek. Az utasok nagyresztben, akik a me­rényletről tudomást szereztek, nagy rómü letet keltett a vonat ellen intézett lö­völdözés. Népművelő Egyesület. Szatmár, febr. 11. Több egyesület van városunkban, amelyeknek célja tudományos előadások tartásával a társadalom bizonyos rétegeit szórakoztatva okta tni.Elvitathatatlanul hasz nos munkát fejtenek ki ezen egyesületek. Nem is az a célom, hogy bíráljam műkő désüket, hanem az, hogy a közfigyelmet felhívjam egy olyan egyesületre, amely meg nincs meg s amely — esetleg a fenti címet viselve — oly kulturmissziót fejtene ki, amelynek hiányát, szükségességét senki el nem vitathatja. Ha végig tekintünk a jelenleg tartani szokott felolvasások hallgatóságán, azt lat­juk, hogy azok azon társadalmi korból kó­rülnek ki, akiknek bőven van más alkal­műk ii — lapok, tudományos folyóiratok és könyvek utján — művelődésre. Nincse­nek ők tehát okvetlenül arra utalva, hogy hallgatva tanuljanak és művelődjenek, meg­tehetik ők azt olvasva is. De igenis nagyon reá szorulna a hall­gatva tanulásra azon osztálya a népnek, mely vagy nem ért az olvasás mestersé géhez, vagy ha ért is, anyagi körülményei nem engedik, hogy hasznos olvasni valókat szerezzen magának. A társadalom ezen ré­tegének kellene szellemi táplálékot nyúj­tani, amelyre hivatva lenne a Népművelő Egyesület. Hogy mily elmaradott a nép ezen osztálya a szellemi felvilágos' dottság terén, annak bizonyítására elég felhoznom azon sajnálatos körülményt, hogy sok szülő el­lenséget lát az iskolában D. Azo i iskolá­ban, amely az ő gyermekeinek a tudás s vele a boldogulás alapfeltételeit adja meg. Bőven nyílik alkalom nekünk néptanítók­nak ezt tapasztalni. De nagyon sokban mutatkozik még népünk elmaradottsága, hogy csak egy néhányat említsek, pl. köz­egészségügyi dolgok, betegápolás, gyermek- nevelés stb. Hogy valób n szükség lenne a Nép­művelő Egyesületre, azt mindenki belát­hatja s már csak azért is meg kellene azt alapi'anunk, hogy megdöntsünk vele azon balga néphitet, —- hogy az urak azt sze- retik, ha a nép minnél butább s nem akar^ ják, hogy a paraszt is művelődjék. — Meg­kell győznünk a népet ennek az ellenkező­jéről, — meg kell alapítanunk a Népmű­velő Egyesületet. Nem kellene a magtlakuláshoz nagy előkészület, csupán az eszmét pártoló urak és úrnők egyizbeni összejövetele, hogy — kevés számú tisztviselőjét az egyesületnek a maguk köréből megválasszák. Mert előre óhajtom bocsátani, hogy sok tisztség és gyülóseíóa csak ártalmára lenne az eaye sülét eredményes működésének. Egy elnök; titkár, pénztárnok s ellenőr teljesen elég lenne az ügyek vezetésére. Tagjai volnának az egyesületnek : ala pitók egyszersmindenkori 50 K hozzájáru­lással, pártolók évi í K tagsági díjjal s mű­ködők, kik szereplésükk-1 járulnának hozzá az egyesület céljainak megvalósításához. A tagdijakból befolyó jövedelem az egye sülét kiadásainak fedezésére fordittatnék, amilyenek lénkének pl. plakatirozás, esetleg fűtés és világítás stb. Az egyesület működése igen népszerű, hasznos és oktató felolvasások és előadások tartásából állana, amelyek (hetenkint tar­tatnának — esetleg csak a téli időszakban — természetesen minden belépő-dij nélkül. A felolvasások helyéül legalkalmasabbnak vélném hetenkint váltakozva az áll. elemi iskolák helyiségeit, amelyeknek átengedése ily célra nem ütközne nehézségbe. Ezekben óhajtottam a Népművelő Egyesület szükségességét s könnyű meg valósításának lehetőségét feltárni, kérve városunk intelligens társadalmát, első sor­ban pedig néptanító kartársaimat és kar­társnőimet, — kiknek különben is hivatá­sukkal járó doloe — szóljanak hozzá — esetleg e lap hasábjain — ez eszméhez. S ha jelen eszme visszhangra találna másokban is, akkor ne késsünk soká, jöj­jünk össze, ha kevesen is vagyunk s vés sük meg alapját a Népművelő Egyesület­nek, mely újabb bizonyítéka lesz társadal­munk minden nemes és hasznosért lelke­sedni tudásának. Jankovics Zoltán áll. tanító. Mindennemű irószek, diszkötésü ima­könyvek és zsoltárok, plüs és bőrkötésű al­bumok és emlékkönyvek, üveg .és messzing. tentatartók, képes és tneséskönyvek, üzleti és beyásárlásikönyvek, rajzdeszkák és rajzszerek még kaphatók a Hartman-fóle kereskedésben (Városi bérpalota).

Next

/
Oldalképek
Tartalom