Szamos, 1914. február (46. évfolyam, 26-48. szám)

1914-02-19 / 40. szám

Negyvenhat dik évfolyam­Szatmár, 1914. 40 S2ém Ä máramarosiak. (ÜO) Csilingelőn poroszkálnak a hóboritotta keskeny utakon a lovak. A szánkó, mi elé fogták őket, alacsony termeté­ben belesüpped a fagyos kálváriába. Nehéz gubás ül a szán elején, hajára rápihél a szikrázó hó, az arcába belecsap, csizmáját körülbónyálja és az ártatlan fehér vidék egyetlen fe­ketéje hova-tovább elmerül a tél ra­gyogó mindenségében. Egyhangúság, béke, beletörődött- ség az egész Máramaros természetének képe. A zöldelő fenyők, a haragos szik­lák, a támadó cserjék, a polip-karu bo­zótok megadón hajtják meg fejüket, fázva bújnak, oltalmat remélnek a hó­takaró alatt. Olyan ez a táj, mintha be­fagyott volna életek csobogó forrása, mintha kinyúlt volna az utolsó, keringő vértől melegített test, mintha elszakadt volna a csendességtől minden e vilá­gon, mi serkentően hathat a mozgás idegére. Ez a Nirvána. * A máramaro8szigeti törvényszéki teremben maholnap ítéletet ülnek. A másik nagy pert. amely szintén ezer éve tart és amelynek ugyancsak ma sincsen vége, szándékoznak szent és sérthetetlen bírói Ítélettel besüvegelni A per alakjai: vádlottak, tanuk egyaránt, a máramarosi Nirvána törpe lakói voltak mig, egy-egy elfogató pa­rancs, mig holmi idéző levél be nem citálta őket a közélet ellenőrzés alatt álló fórumára. A csendes gubások a fülledt teremben, amint elóállanak da­dogó beszédjükkel, hogy bevilágítsanak a halotti táj látszólag mozdulatlan éle­tébe, uj alakokká formálódnak. Hádesz lakói már ezek, az elva- kultság, az elmaradottság, a kulturát- lanság, a civilizálatlanság törpébbnél törpébb katonái, kiknek pulzusát ta­pintva csődöt mond a legalaposabb orvosi tudomány. Más emberek ezek, mint azok, kik a hótenger közepén hajtják a mokányt és mások, mint amilyenek mi vagyunk. Többek is, kevesebbek is. Többek, mert hinni tudnak vakon, fanatikusan, mint­ahogyan egyszer az apostolok szavait fogadták az újság ingerétől megrészegült hívők és kevesebbek is, mert hiszen nincsen egyebük, mint a gyomruk és az istenük. * És jön az ítélet. Jön, a Rend szent nevében jönnie is kell. A gubások to­vább ülnek, vagy ki tudja, szépen haza mennek mokány lovukhoz, silány kenye­rükhöz, egyetlen istenühöz, a hitükhöz. És aztán csend lesz. A hó tovább pihél, a bozótok egyre bánatosabban csüggesztik majd fejüket és a nagyvilág számára ismét holt halott lesz a mára­marosi mindenség. Majd aztán évek múlva más sze­replőkkel élőiről kezdjük a nagy pert, mert ezek az emberek többek is, keve­sebbek is, mint mi. És a nagy per folyni fog külömböző formában, külöm- böző jogcímeken mindaddig, mig a „több“-bői el nem veszünk egy kicsit, a kevesebbhez hozzá nem adunk vala­mit, amit egyszóval : testvéri ölelésnek neveznek a szent bibliák. „Ha megleli a helyét a közösség­ben, mit államnak nevezünk, a nemze­tiség, úgy hazájának tekinti e mestersé­ges politikai alakulatot is, ha pedig nem, úgy folyton marja, üti, csípi és a mesterséges keret engedni kénytelen az őt alkotó kukac vágyainak “ Kolumbus tojás e tétel és mégis milyen okos ember volt az a Marx. A helyzet. — A Szamos fővárosi tudósítójának telefon jelentése. — Budapest, febr. 18. Az ellenzék, ugylátszik, nem oknólkül kerüli a parlament komoly munkájában való közremunkálást. Valahányszor szembe kell nézni a kormány valamelyik alkotá­sával, az utóbbi időben mindig botrány- keresésre adta magát, hogy ne kelljen helytállnia nagyhangú előzetes becsmérlő kifogásaiért. A sajtójukban és tucatszám burjánzó hírlapi interjuvban a választó-kerületekről szóló törvényt, mint a magyarság elleni merényletet, állította oda. Sándor János belügyminiszter mai beszéde egész vonalon megsemmisítette nemcsak az ellenzék kifogásait, de rámu­tatott az ellenzéki magatartás következet­len voltára is. Jogos szatírával mondotta, hogy egyetért Rakovszky Ivánnal abban, hogy ellenzi az általános, titkos, egyenlő választójogot, de arra kérte, hogy szives kedjók a Justh pártot is megnyerni ezen álláspontnak. Valamint Justh Gyulára rá­olvasta, hogy annak idején ő is a kerületi beosztást tekintette okos szernek a radi- kálizmus terjeszkedése ellen. Az ellenzék magatartásán is meg- látszot, mily erős benyomást tettek rá Sándor János fejtegetései, aki megdönthe­tetlen adatokkal bizonyította, hogy a ha­ladás követelményei mellett legféltőbb gonddal azon volt, hogy a kerületek be­osztásánál a magyar intelligencia uralmát és Magyarország állami létének történeti alapját megvédje, biztosítsa. A romín paktum ügyéről komoly politikai körökben általános az a felfogás, hogy bár ezúttal formális megegyezés nem jött létre, e felfogásban mindkét részről, amint azt a románok nyilatkozata is mu­tatja, határozott közeledés és békés haj­landóság konstatálható. A képviselőház ülése. Budapest, febr. 18. Beöthy Pál háromnegyed 11 órakor nyi ja meg az ülést. Az elnök kijelenti a Háznak, hogy Justh János és Zichy Aladár gróf kizára- tásának ideje a mai napon letelt Tisza István gróf minisztere’nök be­terjeszti a kormány 1912. évi működésé­ről szóló jelentését. A Ház ezután áttért a választókerü­letek uj beosztásáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. Simonsits Elemér munkapárti az első szónok, aki Mezőssy Béla tegnapi beszé­dével polemizál. Az ellenzéknek szokása, — úgymond, — hogy nagyon szeret má­soknak orvosságot ajanlani, de maga nem veszi be. Az ellenzéktől azt kívánja, hogy ne sértegesse folyton a kormányt és a több­séget. A többség bírói ítéletre hivatkozha- tik, még pedig a legfőbb birónak, a nép­nek ítéletére, amely az ellenzékkel szem­ben a többségnek adott igazat. Az ellenzék részéről Rakovszky Ist­ván beszólt. Rakovszkoy után Sándor Já­nos szólalt fel, aki kijelentette, hogy a választójogi javaslatban mindent megtett a magyarságért Azon vádat, hogy Erdély- lyel szemben nem járt e,l kellő körültekin téssel, visszautasítja. Épp a magyarság érdekében szigorította meg ott a javaslatot. Példának felhozza Brassót, ahol egy marék magyarság, mint őrtálló áll a nemzetiségek között, ez a legkisebb kerület ott, mely méltán igényelhet egy mandátumot. Fődo­log — folytatta a belügyminiszter — hogy a javaslatból minél előbb törvény legyen. Ezután a javaslat mellett Desbordes Ernő munkapárti, ellene pedig Holló Lajos függetlenségi és Szabó István gazdapárti szólaltak fel. Fél hat volt már, mikor Mezőssy Béla bizalmatlansági indítványt tett a Házelnök­ség ellen. Mezőssy indítványának megoko- lását holnapra halasztotta. Szmrecsányi György interpellációja következett ezután a margitszigeti játék- bank dolgában. Követeli úgymond, hogy a birósáság neesak a kis, — de a nagy tol­vajokat is üldözze és büntesse. Gróf Tisza István miniszterelnök azon­nal felelt Szmi ec?ányinak. Elmondja a mi­Február CSÜTÖRTÖK Konrád hv. Szardoki kőszénbánga r.-t. SZURDUK, Szolnok Doboka megye 01c$6 árban ajánlja magas fltöírHIjö kocka szenét kályha és gőzeke fűtés­hez, akna, rostált akna, dió szenét kazántüzeléshez, dara szenét 3 osz­tályozásban téglagyártáshoz. ■■ -- Képviselőnk: Szatmár városára REITER MÓRITZ fakereskedő Szatmár, Szamospart. — Jelen számunk 8 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom