Szamos, 1914. január (46. évfolyam, 1-25. szám)
1914-01-03 / 2. szám
JL 4. oldal SZAMOS (.1914. január 3P, 2. agám. rabokat harapdáltak. Amint a sugárzó arcú embereket nézem, az a gondolatom támad, hogy talán ebben a percben ők a legboldogabb emberek Szatmáron. Az a finnyáskodó ínyenc, aki orrfintoritva tolja vissza a pástétomot tányérja elől, az a jobban szituált hivatalnok, aki patáliát csap, mert az újévi malac bőre nincs eléggé megpörkölve, az a vendéglői abo- nens, aki a fiú fejéhez akarja vágni tányérját, mert a hús kemény, az talán ez rekért nem adná, ha újévi ebédjét ilyen jó étvágygyal tudná elkölteni, ahogy ez a boldogan csámcsogó kiéhezett emberhad. A sehonnan nem hiányzó cigánysori lakókon kívül találunk itt nem egy néhány évvel ezelőtt jobb időket látott gazdálkodót, iparost és napszámost. A népkonyha vendégeinek zömét azonban mégis azok a szegény napszámosok (földműnké sok. malterhordók) teszik ki, akik a nyári évadban nem jutottak annyi munkához, hogy egy kis tőiére valót rakhattak volna félre. A megrögzött korcsmalakókon kívül találkozunk itt igen sok olyan emberrel, akik hosszú évi robotolás után ide kerültek. Néhány évvel ezelőtt, de még talán tavalyelőtt is ők adtak alamizsnát azoknak, akikkel most egy sorban ülnök és eszik a város keserű, de más hiányában mégis nagyon édes alamizsna kenyerét. Talán szomorúbb; szánalomraméltóbb csoport az, amelyik nem költi el ebédjét a meleg falak között, hanem elviszi otthon didergő családjának. Ezeknek igazi megváltás a város alamizsnája, az ő cserépfazekaik köré négy öt sőt több ember, apró ártatlan és tehetetlen gyermekek boldogsága csoportosul. H * azt a fazekat üresen viszik haza, nem egy, hanem négy öt ember éhezi át a hideg téli napo'. Ezek érz k igazán a város áldásos jótékonyságát s ezek az apró emberkék talán hálásak is lesznek érte városuknak. Az ebédkiosztást külömben Sepsi Gedeon városi ácsmester végzi nagy precizitással s az éhezők százai előtt csakha mar a kgnápszerübb ember lett Szatmáron. Mint mindenütt, a nyomor szélhámosai itt is felütötték fejüket. A közeli megyei falvakból seregestől tódulnak a vályogvető cigányok a városba, hogy az ingyen ebédeken részt vehessenek. Ezek a nyomor-szélhámosok tanukat visznek ma gukkfd a rendőrségre, hogy bizonyítsák szatmári illetőségüket. Természetesen e^ek ellen csak erélyes eljárással lehet védekezni. A város konyhájának vendégei mp- nap után szaporodnak. Minden nap, ahogy jobban és jobban megyünk a télbe, töb ben ős többen nélkülözik a jó melegre fütött szobát és a napi táplálékot. Amikor végignézünk ezen a didergő emberseregen, amint látjuk, hogy mily mohó étvágygyal esnek az eléjük adott eledeleknek, akkor tudjuk mérlegelni igazán, hogy milyen ne mes emberszerető lépést tett a város tanácsa, mikor a népkonyha ajtaját megnyitotta a tél nyomorultjai előtt. (i. i) 1 elszakíthatatlan, f ranLegtinomaDO, m „Mimi- férfi gummi-óvszer 1 tuczat 2 korona 50 fillér, 2 tuczat 4 korona 50 fillér, 3 tuczat 6 korona. Pénz előzetes beküldése mellett. Portó 30 fillér, utánvéttel portó 74 fillér. „HEZ“, Budapest, VIII., Kőfaragó-utca 7. Diszkrét szétküldés. Halva találtak egy legényt . . . A* »aranyos Viz“ áldozata. — A Szamos tudósítójától. — Kisar, jan. 2. Egy fehórremeszelt kis falusi ház falát szomorúan verdesi az eső koppanó csöppje Égy csöndes kis lakás szomorú magányában pislogó petróleumlámpa sá- p dt, sirató fénye bágyadtan hull a fekete ravatalra, melyen hidegen, mereven fekszik egy, még a halálban is szép arcú, deli legény, Szász Zsigmond. A felleges, komor ég alatt tovasu hanó szél bánatos siráma belezokog a halottvirrasztók áhitatos énekébe s száll, re pül az éjszakában: „Te benned bíztunk eleitől fogva“ . . . Halva találtak egy legényt . . . * * * R gi, babonás szokás, hogy karácsony első napjának éjféli óráiban a kut- ból vagy folyóvízből merítenek, mert azt tartják, hogy aki akkor iszik belőle, az szerencsés az életben s állandó jó egész sóge lesz. E babonás szokás némely vidé ken annyira dívik, hogy szinte versengéssé fajul s azé a dicsőség, aki e vízből, az úgynevezett „aranyos viz“-ből legelőbb iszik. Szász Zsigmondot, Szász Péter tarpai jómódú gazdálkodó fiát a szomszódoeli leány, Nagy Erzsébet egy barátnőjével ilyen aranyos vízért hívta az ünnep eiső napján éjjeli 11—12 óra között. Ez, dacára édesanyja ellenzésének, ehnent. Velők ment Debreczeni Károly is, a Szász legónyeimborája. Két legény, két leány . . . Beszélgetve, nevetgélve mentek az utcán, a koromsötét éjszakában s igy nem vették őszre, hogy nyomukban négy sötét bosszúval szaturált lelkű legény halad. Bosszút lihegtek, véres bosszút esküdtek Szász Zsigmond ellen, aki Nagy Erzsébet szerelmét bírta. — Saját vérébe akarták folytani azért, mert — szerintük — ő volt a i oka a mellőzésnek, melyben Erzsi oly gyakran részesítette őket. Most jó alkalom kínálkozott tervük végrehajtására. — Hej, Erzsi, megsiratod te az aranyos vizet . . . — H-‘j! Zsiga, nem viszel te többel aranyos vizet . . . A kút, melyből meríteni akartak, fakorláttal volt körülvéve. Szász ment elől, ő merítette meg a vedret öntötte tele a korsókat. Közben odaérkezett a négy legény. A kutnái égő lámpa gyér világánál a vízért jövők nem ismerték fel az érkezőket, kik azonnal megrohanták őket. Debreczeni Karoly állt legközelebb, ő kapta az első ütést s miután semmi sem volt nála, amivel a barátságosnak éppen nem mondható üdvözlést viszonozza, elmenekült. A támadók nem is sokai törődtek vele. Szászra volt nagyobb gondjok. O rá hullott azután az ütleg s mikor már eszméletlenül .feküdt a földön, még akkor is verték. ,.j / . >§§ ,) |A leányuk visongva szaladtak el — a csendörlaktanyára, Jöttek is onnan gyorsan a csendőrök, de már akkor csak Szász Zsigmondot találták ott — holtan. Alatta vértócsa, mellette véres botok, kerítésből kihúzott karók. Feje egészen összelapulva a rettenetes ütésektől. Vérrel vegyült agyveleje nyakára folyva. A hős fiuk mir eltávoztak rémes tettük színhelyéről. — A holttestet azonnal szülei házához szállították, azon ban felboncolásáig megtiltották az eltemetését. A nyomozás azonnal megindult s miután Nagy Erzsébetnek a sötétség dacára is sikerült a gyilkos legények közül Varga Józsefet felismerni, a többi három tettest ennek révén hamarosan letartóztatták. A vallatás folyamán ugyanis Varga beismerte, hogy Szászt ő verte agyon három társával, nővszerint Zeke Gáborral, Gyöngyössy Jánossal és Kiss Istvánnal. Az utóbbiak azt mondják, hogy őket Varga búj tóttá fel azzal, hogy róluk Szász kompromittáló híreket terjesztett. Vallomásuk szerint ők nem is akarták megölni Szászt, csak Varga, aki már régen ígéri, hogy még „megforgatja benne a bicskáját“, amiért Nagy Erzsit elcsábitot'a tőle. Ők csak egyet-egyet ütöttek Szászra, de Varga még akkor is verte, mikor már nem volt benne élet. A boncolás. Szombaton délután szállott ki Tarpára dr. Szarka László beregszászi orvos a holttest felbmeolása végett. Megállapit- tatott, hogy a halál a fejet ért ütések következtében állott be. Úgyszintén az is, hogy az ütések tompa faeszköztől erednek. Ezt a nyomozás is igazolta. A fejen tizenegy 4—8 cm. hosszúságú, 8—4 cm. szélességű és 1—2 cm. mély zúzott seb van. Három ütés átszakitotta a koponyafalat, agyhártyát és elérte az agyvelőt. A halál közvetlen oka e három ütés. A temetés. Vasárnap délben temették a tragikus véget ért fiatalembert nagy részvét mellett. A menetben szívfacsaró látványt nyújtottak az öreg, ősz szülők, amint roskadozó léptekkel haladtak egyetlen fiók fekete koporsója után. Mindenki érezte nagy, mély séges bánatukat, mindenki osztozott abban. Meg kell még emlékezni e helyen Nagy Erzsébetről, akit mindenki úgy nézett már, mint Szásznak jövendőbeli hitvesét s akiről azt beszélik, hogy a gonosz tervről neki is tudomása volt, sőt, hogy azért ment be Szászt hivni a kútra, miszerint a terv végrehajtását megkönnyitse. Mindez azonban egyelőre ellenőrizhetetlen. A még mindig folyó nyomozás majd kideríti. Annak a feladata. A gyiikos legényeket ma beszállították a beregszászi ügyészség fogházába. (k. v.) Színház. Műsor. Szombaton : „Mozikirály“. Az Urániából. Nyáray Antal fellépése Szatmáron. Nehéz dolgunk van ma, amidőn Nyáray Antalról, e drága, mindig lelkesült és az önön művészetétől mindig mámoros művészről kell lmunk nem hivata-
