Szamos, 1914. január (46. évfolyam, 1-25. szám)

1914-01-16 / 12. szám

Negyvenhatodik évfolyam. Szatmár, 1914. POLITIKAI NAPILAP fi nemzetiségek dolga. Az ellenzék és sajtója meghúzta a vészharangot, hogy Tisza elárulja a ha­zát, lenyűgözi, meg­fosztja a nemzetet jogai­tól. De arról mit sem szólnak, hogy ők 1910 óta mindig megbénítot­ták az országgyűlést és megakadályozták műkö­désében előbb az ob strukcióval, zártűlésezóssel, azután a síppal, trombitával, végül az országgyű­léstől való távolmaradásukkal. Nem szól­nak arról sem, hogy nem mulasztottak el egyetlen alkalmat sem, hogy örökös inzultusokkal illették a nemzeti munka­pártot, olyanokat állítva, amelyekkel népszerűtlenné tenni hitték. De nem szólnak arról sem, hogy a nemzeti munkapárt vezérét azért, mivel túl járt az eszükön s mert velük szemben le- győzhetetlennek bizonyult, mindent el­követnek, hogy őt a kormányelnökség­ről elűzzék és hogy a nemzeti munka­párt megbuktatásával ők ragadják ke­zükhöz a többséget megillető kormány- hatalmat. Ily körülmények között a kormány- elnöknek maga és pártja iránti köteles­sége, hogy magát és pártját megvédel­mezze és azon célokért küzdjön, ame­lyeket a haza, a nemzet érdekében üd­vöseknek tart. Hogy honnan szerzi a cél megvaló­sítása érdekében az eszközöket, az kér­dés tárgyát nem képezheti. A kormányelnök mindent elköve­tett, hogy az ellenzéket kibékítse, e cél­ból tüntetőleg kereste az alkalmat. Azonban az ellenzék volt az, amely engesztelhetetlen maradt, amely ádáz gyűlölettel viseltetik a munkapárt, a kormány és elnöke ellen, amivel az utat elzárta a békülésre. A kormányelnök tehát igyekezik kibékülni azokkal, akik a pártja több­ségét biztosítják: a horvátokkal és a bent levő nemzetiségekkel. Kétségtelen nagy okuk van az el­lenzékieknek a vészharang meghúzására, még pedig nem is egy, hanem kettő. Az egyik ok az, hogy a nemzeti­ségek lakta vidéken az ellenzéki mandá­tumoknak a nemzetiségek kibékitésével örökre befellegzik. A másik ok meg az, hogy minden törekvésük dacára a nemzeti munka­pártnak a többsége huzamosabb időre biztosítva lesz. Ez bizonyára két oly ok, amiért a kormányra éhező és tantalusi kínokat érező ellenzéknek van oka a hazáért és nemzetért krokodill-könnyeket ejteni. Ez bizonyára újabb bizonyíték le­het az ellenzéknek Tisza legyőzhetetlen­ségére és arra, hogy sokkal okosabban teszi, ha eddigi renitenskedésóvel fel­hagy és kötelessége teljesítését lelki- ismeretesen végzi nemcsak az ország­gyűlésen, hanem azonkívül is abban az irányban, hogy üres, nagyhangú szóla­mokkal tartózkodik félrevezetni a köny- nyen hivő választókat. Ha az ellenzék a haza, a magyar­ság ügyét annyira szivén hordja, amint azt unoí-untalan hirdeti, úgy a fent jel­zett áldozatot annál könnyebb lesz meg­hozni, mivel a hazáért és a magyarsá­gért hozza meg az áldozatot. Ha pedig az ellenzék nem hozza meg ezt az áldozatot, akkor az ellenzék ne keseregjen a magyar haza és nem­zet sorsán, mert egyenesen az ellenzék lesz felelős azért az engedményekért, amelyeket Tisza tesz a nemzetiségeknek és menné! több engedményeket lesz kénytelen Tisza tenni a nemzetiségek­nek, annál több lesz írva az ellenzék terhére. Az azonban kétségtelen, hogy Tisza sokkal nagyobb hazafi, sokkal nagyobb magyar, mintsem hogy annyi enged­ményt tenne a nemzetiségeknek, amennyi a magyar hazát és a magyarságot ve­szélyeztetné. így nyugodtak lehetünk ez irányban. De az ellenzéktől függ tisztán, hogy a nemzetiségeknek egyáltalában tegyen-e Tisza engedményeket. E szerint az ellenzék nagyon he­lyesen cseiekszi, ha végig gondol eddigi viselkedésén és jól megfontolja, mit tesz. Di\ Törseök Károly. Az ellenzék hazárdjátéka. — A „Szamos“ fővárosi tudósítójának te­lefonjelentése. — Budapest, jan. 15. Politikai körökben élénk feltűnést kelt a „Reichspost“ mai cikke, amely ezen cim alatt: „A magyar ellenzék ha­zárdjátéka* lesújtó ítéletet mond a ma gyár ellenzék magatartásáról, melyet most készül megkoronázni azzal, hogy megne­hezíteni igyekszik a magyar kormánynak a románokkal való megegyezését azáltal, hogy Ferenc Feidinánd trónörökös Tisza megegyezését a románokkal ellenzi. A „Reichspost“ ostoba fogásnak nevezi ezt és kiemeli, mily nagy melegséggel érdek­lődik a trónörökös a román nép és annak helyzete iránt, aki ennélfogva nem is kí­vánhatja, hogy a megegyezés érett megfon­tolás nélkül, máról holnapra jöjjön létre. Nyilvánvaló, hogy a magyar ellenzék a bóketárgyalásokat azért gyanúsítja meg, hogy ezen híresztelések piszkos hullámaiban elpusztuljon a magyarok és románok kö­zött a megegyezés és a Tisza minisztériuma megfosztassék egy ilyen politikai tett si­kerétől. A „Reichspost“ szerint, ha az el­lenzéknek sikerül a megegyezést meg­hiúsítani, az messze visszavetné az ország belső konszolidációját, és a magyarság ál­landó politikai elszigeteléséhez vezetne. Még a németséggel való barátkozás sem bírhat értékkel, ha együtt jár a többi nemzetiséggel való viszálykodással. Az ellenzék hazárdjátékot üz saját nemzetének boldogságával, amikor a magyar—román megegyezés ellen dolgo­zik. A hazárdőröket a polgári életben be­csukják, a politikai életben a hazaárulók pellengérjére valók. A képviseíőház ülése. Kivezetett ellenzéki képviselő, igazságügyinmiszter Vála­sza Székely Ferencnek, — A Szamos fővárosi tudósítójának telefon­jelentése. — Budapest, jan. 15. A képviselőház mai ülésére a reni- tenskedő ellenzéki képviselők miatt ismét be kellett vonulni a parlamenti őrségnek. A tegnapi botrányos viselkedéséért Eitner Zsigmond ellenzéki képviselőt a mentelmi bizotiság 15 napra kiáltotta a képviselőház üléseiről, A ki iltás dacára Eimer ma ismét megjelent a képviselőház ülésén és még az elnök felszólítására sem akarta elhagyni az üléstermet. Erre azután elnöki intézkedésre megjelent az üléste­remben a parlamenti őrség és Eitner Zsig- mondot kivezették. Nagy meglepődést keltett ellenzéki oldalon Balogh igazságügyminuzter vá­lasza Székely Ferenc tegnapi beszédére. A volt miniszter ugyanis súlyos kifogáso­kat emelt a sajtójavaslat tárgyalása ellen, mire az igazságügyminiszter mai válaszá­ban az ellenzék nem kis meglepődésére kijelentette, hogy Székely Ferenc mi- niszter korában már 1911 ben kiadta a sajtóreformjavaslatot tiz szakértőnek és távozásakor a beérkezett véleményeket ő adta át neki. Majd kifejtette az igazság- ügyminhzter álláspontját azzal, hogy csak kettőt nem tűr: — az ellenzéki terrort és azt, hogy őt befolyásolják. Az igazsígügyminiszter beszéde után Szász Pál alelnök az ülést délután fálket- tőkor bezárta. Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által Hájtájer Pál ruhafestő és gőzmosó 5= gyárában = Szatmár. Jelen számunk 6 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom