Szamos, 1914. január (46. évfolyam, 1-25. szám)
1914-01-14 / 10. szám
A kórház. v Szatmár, jan. 13. A város törvényhatóságának tegnapi közgyűlésén a máskor szürke és sablonos polgármesteri ‘jelentés alaposan lepipálta a felmerülő ujdon ságok közlésével foglalkozó hírlapokat. Lepipálta azzal a szenzációs közléssel, hogy a belügyminiszter aláírta a kórház építéséhez szükséges államsegélyre vonatkozó ügyiratot és igy a sokat sürgetett és hőn óhajtott szatmári közkórház építésének megkezdése elé nem gördül többé akadály. Nem rekrimináljuk ezúttal, hogy a polgármester magának tartotta fenn az első közlés jogát és — újságírói nyelven szólva: — lemarasztott bennünket ezzel a nagy és érdekes szenzációval, mert hiszen mi éppen eleget irtunk erről a témáról, türelmetlenül, sürgetően, eladdig láthatatlan eredmények és érdemek elösmerése nélkül. Nem rekrimináljuk, hogy a nagy eredmény kihirdetését magának tartotta fenn az, aki legtöbbet fáradozott, utazott, sürgetett az eredmény elérésén, akinek a nevéhez fűződik, hogy végre — sok nagyobb várost megelőzve — felépül az uj és modern szatmári kórház. Nem szeretünk érzékenykedni, de volt benne valami megható, mikor a közgyűlés spontán, pártkülömbség nélküli, őszinte elösmerése megnyilatkozott a vármegyének legelső, de legszerényebb embere és tisztviselője : Csaba Adorján és ennek a városnak sokat — és sokszor ok nélkül — megbántott első és legjobb indulatu tisztviselője : Vajay Károly polgármester iránt. ügy a főispánt, mint a polgármestert — ha burkoltan is — sok támadás érte már a kórház ügyének lassú haladása miatt. Soha egy védekező szó, egy mentegetőzés nem hallatszott részükről, sohasem hánytorgatták fel, hogy mennyit fáradoztak és főként nem árulták el, hogy melyik támadás idején hol tart az ügy, nehogy a nyilvánosság megártson az államsegély sikerének. És ha tudjuk, hogy hány nagy város, mint például Szeged is, évek óta sürget ugyanilyen célra államsegélyt, be kell látnunk, hogy ezúttal csakugyan indokolt volt a nyilvánosságtól való tartózkodás, mert a konkurrens városok tülekedése nagyban megnehezítette, esetleg meg is akadályozhatta volna a szatmáriak munkájának sikerét. Viszont ha átgondoljuk, hogy ez a koz érdekében történt titkolózás a sok támadás közepette - amikor magunk sem a legtapintatosabban kezeltük ebben az égetően sürgős kérdésben a tollat — milyen önmegtartóztatást jelent az egyéni érzékenység rovására a város érdekében, meg kell hajtanunk a város közönsége nevében is az elösmerés zászlaját azok előtt, akiknek nevét Szatmár életében hosszú időkre maradandóvá teszi a kórház építésének lehetővé tétele. Hogy a főispán és a polgármester fáradhatatlan buzgósága meliett ugyancsak elösmerés illeti dr. Kelemen Samu agilitását, annak önzetlen kijelentését szintén hallottuk a tegnapi közgyűlésen. Mivel pedig a kórházi segély ügye, amely nélkül Szatmár nem tudott volna kórházat építeni, a kormány gavallériájával van kapcsolatban, lehetetlen kitérnünk az elől, hogy ebbe a kérdésbe bele ne vigyük a politikát. Szatmár nem nagy arányokban poütizáló város. A politikai mozgalmak szűk határok között mozognak s igy a politikai ellentétek nem élesednek ki. Szóval — és ezt örömmel állapítjuk meg — a közügyek előbbre vitelét nem akadályozza meg a politika. Nagyobb elvi összeütközések csak olyankor történnek, amikor — mint nemrégiben is — a kormány iránti bizalom nyilvánításáról van szó a közgyűlés termében. Ilyenkor minden párt vezérszónokai elmondják az elri álláspontjukat tartalmazó beszédeket, a közgyűlés a bizalmat megszavazza és a kisebbségben lévő párt azzal vigasztalja magát, hogy „a tisztviselők szolgai megalázkodása“ döntötte el a bizalmi kérdést. Azok a tisztviselők, akiket a jelen alkalomból joggal neveztünk a kórházi segélyért folytatott küzdelem közkatonáinak. Nem akarunk elfogultak és naivak lenni. Egy szóval sem állítjuk, hogy a kormány iránt megnyilvánult bizalom és a kórházi segély között van okozati összefüggés. De merjük azt állítani, hogy ennek az ellenkezője : a bizalom hiányának megnyilvánulása és a kórházi segély kérdése között föltétlenül lett volna kapcsolat. Teljesen indokolt és emberi a kormánynak, de a miniszternek, mint egyénnek is az az álláspontja, hogy aki vele szemben bizalmatlan, az ne várjon tőle segítséget és ajándékot. Már pedig Szatmár kórházának felépítése vagy ennek lehetővé tétele nem kötelessége a kormánynak akkor, mikor sok nagyobb város vár hasonló segélyre. Az is bizonyos, hogy a tisztviselők nem függnek a kormánytól, nem várhatnak tőle előléptetést, hiszen nem egy olyan tisztviselője van a városnak, aki lelkes függetlenségi, sőt rá tudnánk mutatni a kormány exponensének, a főispánnak olyan ténykedéseire, amelyek a legnagyobb fokú politikai elfogulatlanságot bizonyítják, szóval a tisztviselők nem a kormánynak az úgynevezett rszép szemeiért“ járulnak hozzá a bizalomhoz. Ilyen kérdéseknél, mint a kórházi segély, derül ki aztán, hogy mikor nem ugranak be a sokkal tetszetősebb ellenzéki pártállásnak és nem csinálnak frontot a kormány ellen, ezt nem annyira a saját érdekükben, mint a város és a kormány közötti jó viszony érdekében teszik, amely jóviszonynak gyümölcse a minden párton örömmel fogadott és még a legvehemensebb ellenzéki ember által sem kifogásolt — kormánysegély. Van aztán még egy érdekes politikai tanulsága ennek az ügynek, amelyet dr. Kelemen Samunak, a város ellenzéki képviselőjének ténykedéséből vonunk le. Hangsúlyozzuk, hogy nem kívánjuk Kelemen Samu poütikai álláspontját védelmezni, nem is a mi dolgunk. De rá kell mutatnunk arra, hogy Róth Simon nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevőoo közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb eipőraktára. MEGÉRKEZTEK I a őszi és téli idéDyre rendelt valódi chewreaux és boxbőrből készült legújabb divatu úri, női és gyermek lábbeliek---- A valódi AMERIKAI KING QUELITI cipők kizárólagos raktára. Je len számunk 10 oldal. JSssHHHBIIIHHb 1(88801 0HBBHÜ ^k%S9wBBSSBBIÍ^^^ a POLITIKAI NAPILAP ■
