Szamos, 1914. január (46. évfolyam, 1-25. szám)
1914-01-11 / 8. szám
Negyvenhatodik évfolyam. Szatmár, 1914. ■■■■■»■■■■■■■■■■■■«>WMI á POLITIKAI NAPILAP / / «*»■*»»*»»# JANUÁR VASÁRNAP Higiu p. Szafgár és a szatmári sajtó. Irta: Dénes Sándor. Mély elkeseredés ülte meg a helyi sajtóért és a helyi sajtótól dobogó szivünket a napokban, amikor azt olvastuk, hogy a német trónörökös valamelyes mondanivalójával megnyilatkozott az újságírók előtt. Elkeseredés, fájdalom és irigység szállott a szivünkbe látván, hogy micsoda óriási távolságban el vagyunk maradva a modern sajtó mai helyzetétől. Szó sincs róla, hogy azt kivánnók, hogy minden áldott napon trónörökösök igéi tarkítsák a Szamos hasábjait, de a helybéli trónok kiskirályai és a jelenleg elfoglalt trónok várományosainak rideg gőgjére, elzárkózottságára gondoltunk, mikor a fenti hirt olvastak. Arra, hogy Szatmár hivatalos köreinek ajtai milyen nehezen nyílnak meg abból a célból, hogy a sajtót, mint nyilvánosságot beengedjék. Nem udvariassági tényeket reklamálunk, erre okunk sincsen, mert az elzárkózottság a sajtóval szemben nem udvariatlanságban nyilatkozik. Mindenütt szívesen látnak bennünket, ez kétségtelen, még csak büszkék sem vagyupk reá. Az ajtókon udvariasan kopogtatni szoktunk, lábainkat a vártörlőben megtöröljük, illedelmesen köszönünk és a hivatalos helyiségekben nem dohány zunk. És nem is üres a riportnoteszünk, amikor hazatérünk. Tele van Írva azoknak a dolgoknak a skicceivel, amelyeket nem kell vagy pedig — a további jó viszqny fenntartásának veszélyeztetése nélkül -— nem szabad megírnunk. Ha a sajtónak az lenne a célja, hogy mindennap összegyűjtse azt az anyagot, amit el kell hallgatnia, akkor nem lenne külömb sajtója széles Magyarországon egy városnak sem a szatmári sajtónál. Viszont azt sem akarjuk ezzel mondani, hogy Szatmárnak sok az elhallgatni valója. Semmivel sem több, mint más városnak. Csak itt jobban féltik a legegyszerűbb dolgokat is a nyilvánosságtól, mint más városokban. Még nem érett a dolog a közlésre, ne za /arjuk a kedélyeket, majd ha perfekt lesz a dolog, — ezek a sablonos válaszok, melyekkel hallgatásra bírnak bennünket. S mire a dolog a hivatalos körök nézete szerint már „megérett", — akkorra nem is újság többé, mert vagyunk olyan kicsiny város, hogy pár nap alatt minden érdekes hir elterjed a közönség körében, amely igy a lapból nem mint újságról értesül a dolgokról, hanem mint régen tudott és közbeszéd tárgyát képező, megtörtént események referádájáról. Ugyanez a keserűség fog el bennünket most, mikor egyik vidéki lapban azt olvassuk, hogy Zalaegerszeg városa sajtóirodát állított fel sajtóreferenssel az élén. S a sajtóreferens hivatása, hogy a közlésre alkalmas híreket a lapok tudósítóinak közreadja, hogy a lapok tudósítóit informálja, hogy felvilágosításokat adjon, téves híreket helyreigazítson. Zalaegerszegnek körülbelül tízezer lakosa van. Szatmár dolgai iránt harminchatezren felüli kdekszám érdeklődik. Zalaegerszeg rendszeres sajtóinformálással tájékoztatja polgárait a városi hatóságok munkájáról, Szatmáron még azzal kell küzdeni, hogy a köztudomású dolgok közlését megengedjék. Mint szomorúan, de egyszersmind komikusán jellemző esetet említjük meg, hogy mi egy Ízben megkíséreltük a sajtó rendszeres érintkezését a hivatalos körökkel megteremteni. Beadtunk egy kérvényt az egyik hivatal referenséhez s hivatkozván arra, hogy nem akarjuk hivatali teendőinek ellátásában zavarni — az igazi ok az volt, hogy az illető urat ritkán tudtuk a délelőtti órákban hivatali szobájában találni — kértük : jelölje meg azt az időpontot, mikor a hírek átvétele céljából felkereshetjük. Á válasz megjött. A legalkalmasabb idő — mondotta a hozzánk intézett leirat — délután öt és hat óra között. Az egyedüli alkalmas hely pedig, ahol a sajtó jelentkezhetik a hírek átvétele végett: a korzón, a Pannónia előtt. Ott, ahol a hordárok ácsorognak. így fogják fel nálunk*a sajtónak a hivatalokkal való érintkezését. Minden városban, ahol sajtóélet van, megvan a hivatalok sajtóirodája, a rendőrség sajtókönyve, a bizottságok tárgyalásainak nyilvánossága. Nálunk éppen most képezi vita tárgyát, hogy beengedjék e a sajtót a szinügyi bizottság üléseire, ahol „személyes kérdéseket" tárgyalnak ? Nehéz a probléma, mert a sajtó indiszkrét és a közönség még meg találná tudni, hogy az ó színházi igényei tárgyában milyen intézkedéseket tesz a szinügyi bizottság. Kár, hogy olyan messze van Zalaegerszeg ! Ha közelebb lenne, tanulhatnának tőié a szatmáriak. Á miniszterelnök vezércikke. — A „Szamos“ fővárosi tudósítójának te- lefoDjelentése. — Budapest, jan. 10. „Az Igazmondó“ cimü hetilap legújabb számának vezércikkében Tisza folytatja a hatvanhetes közjogi alapról szóló népies fejtegetéseit A hatvanhetes kiegyezés diadalmas zárköve volt Magyarországot az alkotmányosság igéiét földjére bevezető negyvennyolcas mozgalomnak a kiegyezésben, hogy a király is belenyugodjék, Deák bölcsen meghagyta a véderő közösséget. Ezért szított mindig elégületlensóget a függetlenségi párt, hevesen támadva a kiegyezést és annak híveit, a nemzet legjobbjait, kik a szabadelvű párt ólén önfeláldozó hazafiassággal szolgálták a királyt és nemzetet s akik minden tekintetben gyarapították a nemzet tekintélyét és hatalmát. Ez az izgatás végre is 1905 ben a függetlenségi párt győzelmére vezetett, de ez a győzelem nem hozta e páitnak a cselekvés és ígéretek beváltásának idejét, hanem a nagy lemondásokat és csalódásokat. A győztes függetlenségi párt, válságos hónapok után, kénytelen volt lemondani összes követeléseiről és hatvanhetes alapon kormányt vállalni. Tisza ezt az elvfeladást nem hibáztatja, mert éppen öz bizonyította, hogy a kiegyezést függetlenségi elvek szerint megváltoztatni lehetetnagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevő- . CIo) közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb eipőraktára. MEGÉRKEZTEK I a őszi és téli idényre rendelt valódi chewreaux és boxbőrből készült legújabb divatu úri, női ős gyermek lábbeliek A valódi AMERIKAI KING QUELITI cipők kizárólagos raktára. Jelen számunk 12 oldal. .
