Szamos, 1914. január (46. évfolyam, 1-25. szám)
1914-01-29 / 23. szám
ü szatmári gelíljó ggernjekei, JANUÁR Sial. Per. (AO) Az állam és a vallás szatmári összecsapásának kérdéséhez hozzányúlni felette keztyüs kézzel szabad csupán. Aki a szatmári getthó fiatalságának hitbéli túlkapásai ellen a „Sza- I mos“ mai számában felszólalt, dicsérendő óvatossággal, intelligens kímélettel cselekedett. A magunk részéről is hozzájárulunk cikkéhez vétóink leg- hangosabbikával. Magunk is felemeljük tiltakozó szavunkat az ellen, hogy a szatmári getthó apró csemetéi a talmudi tudományokat tanító iskola belátástalansága követkéz tében kénytelenek legyenek elhanyagolni a világi alapismeretek elsajátitha- tásának iskoláját, tiltakozunk az ellen, hogy a szatmári getthó fiatalsága játékos, gondtalan, pajzán éveit nyolc-tiz órás szellemi munka rabigájában kényszerüljön eltölteni, tiltakozunk ellene a felvilágosult polgárrá való válás, a modern pedagógia, a jövendő nemzedék egészsége, az emberi szabadság feltétlensége érdekében és nevében. Az egyenjogúságok hazájában, Magyarországon, szabadon gyakorolhatja mindenki vallását ; de viszont ugyanezen ország törvényei között volt egy paragrafus, az 1895. évi XLIII. t.-c. 3-ik pontja, amely szerint : „vallási hite vagy egyházi szabályai senkit sem menthetnek fel törvényen alapuló bármely kötelesség teljesítésétől.“ A tankötelezettség pedig mindenkit egyformán kötelező törvény parancsolta szabály, amely nem csupán az iskolába való beiratás és eljáratás, hanem az iskolában és az iskolára való tanulhatás biztosításának kötelezettségét is abszorbeálja. A getthó gyermekei pedig éppen a chajder, a talmudi iskola könyörtelen és lehetetlen tananyaga és tanítási ideje miatt nem tudhatnak fenti köteles-'égüknek eleget tenni. Az analfabéták hazájában az ilyesmit szó nélkül hagyni lehetetlen. Próbálja meg az illetékes hatóság szép szóval, ha nem megy, úgy az erőszakosabb rendszabályok alkalmazásával az anomáliát megszüntetni, mert hogy jó zsidók legyenek a szatmári getthó gyér mekei, ez csak a szatmári getthó célja, de hogy a jövendő Magyarország ne ismerje tovább is a forgalom, a tülekedés és az élet analfabétáinak szánalmas seregét, ez az állam eminens érdeke. A paragrafus is velünk együtt vallja : felette eminens érdeke. A honvédelmi miniszter beszéde. — A „'zamos8 fővárosi tudósítójának te- íefonjelentése. — Budapest, jan. 28. A nap eseménye Hazai Samu báró honvédelmi miniszter nagyszabású beszéde, melyben ma a kópviselőházban a véderő fejlesztését indokolta. Igen kellemes hatást keltett, hogy a honvédelmi miniszter nyomatékkai hangsúlyozta, milyen nagy súlyt helyez a hadvezetőség arra, hogy a polgári igazgatási ágak kellően dotáltassanak, ne senyvedjenek el, mert jó igazságügy, jó közoktatásügy, jó közigazgatás nélkül a hadsereg sem lehet el. Viszont azonban meggyőző érvekkel igazolta, hogy a körülöttünk folyó nagy íegyverkezések közepette nem lehetünk el erős hadsereg nélkül, melyet a megengedett legvégső határig kell fejlesztenünk. Nagy hatást tett a hallgatóságra a honvédelmi miniszternek az az érvelése, hogy hitel szempontjából is fontos az, hogy a külföldi államok meg legyenek győződve, hogy államiságunkat és határainkat erős hadsereg védi, mert jól védett ország kétségtelenül nagyobb biztonságot nyújt. A minisztert szép beszéde végeztével szinte az egész Ház üdvözölte. Ä közigazgatás reformja. Irta : Péchy Péter, az avasi járás főszolgabírója. XVII. Kérdés, lehetséges lesz-e ilyen eljárás a kinevezési rendszer mellett. Már is hallottam véleményt, hogy az olyan egyéneket mint én, aki előtt nem dogma a íelsőbbség ténye s aki kötelességemnek tartottam eddig meg- felebbezni az olyan felsőbbségi intézkedéseket, amelyek szerintem a közre sérelmesek, kinevezés esetén elleend helyezve az isten háta mögé. Hajtóvadászaf Patóíjázán. Irta : Révai Károly. Belepillantott Móric sógor a kalendáriumba s oda bökött ujjaval a január 24-re s fel mordult: — Haj ’6vadászatot tartok, mert különben kifogyunk az időből! Ideje is volt. A nyulak szerelmi láza naponta emelkedett már egy két fokkal. A kerülők hióbhireket hoztak. Itt is, ott is láttak már párosán sza'adö nyulakat, ami azt jelenti, hogy a vadászati tilalom veszedelmesen közeledik. Öregebb nyulak maguk köré gyűjtötték a süldő fiatalságot s felolvasást tartottak a vadásznaptárból, mit is áhítattal hallgatott meg az ifjúság. Még egy hót — s aztán jön a fel szabadulás napja. Azalatt vitte a posta a meghívókat: „Érkezés 24 én, reggel 7 órakor a megyesi állomásra; találkozás Patóházán az ősi kúriában, a terített asztal mellett“. Pontosan bevágott minden Az e'őirt programmtól hajszálnyi eltérés sem mutatkozott. Áldott lelkű háziasszony, vendégszerető háziu- ölelő karokkal várta a Nimró dókat. Megélénkült a kúria udvara Csengőbongó szánok, j kedvű hajtők, béresek, cselédség sürgött-forgott mindenfelé, bennt pedig a hosszú, terített asztal mellett ki pirult arcú öregek és sápadt fiatalok töl tögették a barack pálinkát s meghányták vetették a vadászat előrelátható eredményét. A házi ur nem nagy eredménynyel biztatott. A múlt nyári árviz, a rossz esztendő stb., s*b. kevés nyulat hagyott a barázdákban. No, de mi már ismerjük az effélét. Keveset jósolnak, hogy fényesebbnek Játszódjék az eredmény. Künn erős, vastag köd állott lomhán, mozdulatlanul. Jó szemmel alig lehetett 10 lépésre Iá ni. Baj is nem is! Baj a nyúlnak, de nem baj a vadásznak. Jó, hogy nincs szél, amitől a cigány is fél. Félmé terei hóban gázolunk a Szinór melleit. Nem is látjuk egymást a vastag ködben. Aki állásba jut, úgy érzi magát, mintha egyedül lenne elhagyatva az északi sár kon, valahol a Ferenc József földön. A tájékozás lehe'edensóg: előttünk egy semmi, hátunk mögött a másik semmi, jobbról balról csak képzeljük, hogy valami, vagy valaki van, de tulajdonképpen ott is • a nagy semmi. Lomha,nehéz köd mindenütt. A hang is nehezen hatol át a sűrű ködön, c ak mintegy képzeljük, hogy a hajlók „hahó“-já! halljuk. Mégis nem lehet képzelődés 1 Tíz lépésnyire a barázdában valami sötét nagy alak áll: egy őz, vagy egy borjú. Dehogy 1 Me.-je'ent az első nyúl, de a köd háromszor akkorának mutatja az árva fülest. Durran a fegyver s az első áldozat végig vágódik a havon. Az e ső lövésre egyszerre, mintha csak össze beszóhek volna, sortüz felel. A láthatatlan vonalon durrannak a fegyverek. A ködben ide oda surranó nagy alakok cikáznak : a menekülő nyultábor. Nemsokára már egy hosszú, vékony feketeség is kibontakozik : kutgémnek nézné az ember, ha el nem kiáltaná magit, hogy „hahó!“ Hórihcrgas hajtő atyafi, ki le-le hajol a hóra s tölszedegeti az áldozatokat. S amint közelebb jön s huzza migi után a ki szenvedett füleseket, egy pirossáv látszik meg a szűz hívón, mintha kalárist hintett volna maga után Lassanként összeverődik a társaság. Van dicsekvés bőviben vadász szokás szeJelen számunk 6 oldal
