Szamos, 1914. január (46. évfolyam, 1-25. szám)

1914-01-24 / 19. szám

Negyvenhatodik évfolyam. Szatmár, 1914. POLITIKAI NAPILAP u ÜzleÉvezetű^égtlnk gátverssnge (£$) A földiekkel játszó égi tüne­mény, az istenségnek látszó csalfa, vak ” remény már megint itt k kacsintgat szomorú por- | tánkon. Fellebbenti erő­szakkal letépni nem tu- í dott fátylát, hogy be- : tekintve, tudatára óbred- ' hessünk annak a mér­hetetlen mindenségnek, amely bennünket, a harminchétezer lakosú közületet, joggal megilletne. A tegnapi nap hiradásai, bájoló lágy trillái, tarka képzetei üzletvezető­séggel csalogatnak bennünket. Az államvasutak tervbe vett tizen­negyedik üzletvezetóségét, nincs kizárva, ha utánajárunk, ha érvényesítjük befo­lyásunkat, ha . . . ha . . . ha . . . Ügy Szatmár is megkaphatja. Ne tessék már mondani ! Szatmár is megkaphatja ? Csak igy röviden, szimplán és feltételesen : „hatja“ ? Északkelet Magyarország vasúti góc pontja, kereskedelmi centruma, szellemi (nem viccelünk) deszpotája mivel érde­melte vájjon ki ezt a lehetetlenül el­ismerő kegyet, amely privilégiumként reményiem engedi a tizennegyedik üz­letvezetőséget ? Ne tessék már tréfálni ! Nem méltóztattak bennünket talán Ki­rályházával, Huszitái és elsősorban is Halmival összetéveszteni ? Csak talán nem akarnak velünk megint az urak kultúrpalota gúnyt űzni ? Hiszen kultúr­palotát is volt jogunk reményiem és a kultúrpalota állami hozzájárulásának mérlegében meg is kaptuk a remény- verseny utolsó nagy diját, a türelmesen továbbremélhetés kegyes engedelmét. Sőt, meg van az elégtételünk is. Egy naiv budapesti cég a reménybeli kultúr­palota felülvilágító tetőjének elkészíté­sére ajánlatot adott be a városi tanács hoz. Hát nem friss tempójú haladás ? Nini ! Most jut csak eszünkbe. A pónzügyigazgatósághoz is volt nekünk némi reményünk, sőt a pénzügyigazga­tóság remény-handicapjében első dijat is nyertünk : szép sárga aktákat, ame­lyeket disztestőrség őriz a város örök dicsőség'nek emlékezetéül irattárunk egyik pókhálólepte rejtekében. És végezetül egy bátortalan kér­dés. Van-e Szatmár városának olyan reménye, amely esetleg, nincs kizárva, SZOMBAT Timót pk. ha utánajár, ha érvényesíti befolyását valóra is válhat ? És akár van, akár nincsen, mit gondolnak az illetékesek nem volna e érdemes utánajárásuk min­den ambícióját, befolyásuk teljét érvé­nyesíteni a tizennygyedik üzletvezetőség felállításának érdekében ? Egyszer, itt volna már az ideje, szeretnénk a megvalósulások gátverse- nyében is dijat nyerni, ha semmi más­ért, az akadályok legyőzésének szépségé­ért önmagáért. Az erőszakos ellenzék — A Szamos fővárosi tudósítójának telefon- jelentése. — Budapest, jan. 23. Munkapárti körökben tisztában van­nak azzal, hogy az ellenzék a mai za­jos jeleneteket rendszeresen előkészí­tette és a palotaőrség beavatkozását egyenesen provokálta. Andrássy Gyula valósággal kierő­szakolta a saját kivezettetését, ha vala­kinek az iránt még kétsége lett volna, vájjon az ellenzék tényleg a saját erő­szakos eltávolítására dolgozott-e, úgy minden kétséget eloszlatott Apponyi Albert utolsó nyilatkozata, melyben a magyar politikának ez a régi harcosa nem átallotta kijelenteni, hogy az ellen­zék semmiféle jogrendet el nem ismer, nemcsak a többség által alkotott uj házszabályokat sem hajlandó, de a saját közreműködésével létrejött régi ház­szabályokat sem hajlandó elismerni, teljes joggal teszi fel magának a kér­dést az országnak minden elfogulatlanul gondolkozó polgára, vájjon eltűrheti e egy elnök és egy többség, hogy egy ellenzék ilyenképpen formádsan az anar­chiát proklamálja, az elnöknek nemcsak joga, de egyenesen kötelessége volt ezekkel a jelenségekkel szemben a par­lament méltóságát megvédeni. Alig hihető, hogy a kisebbség mai viselkedése nekik az ország közvélemé­nyének szeme előtt politikailag használt volna. Olyan szemmellátbato volt a szándékos renitencia, olyan nyilvánvaló volt a törekvés, hogy a többséget és az elnököt provokálják, hogy az igazság­szerető ember nekik igazat nem adhat. A zajos jelenetek azt a hatást semmi­esetre sem érték el, hogy a parlament munkaképességét a legcsekélyebb mér­tékben is csorbíthatták volna, amit nyil­vánvalóvá tesz az, hogy a Ház az ülés további folyamán teljes nyugalommal tárgyalta a sajtójavaslatot. A képviselőház ülése. Megszavazták a sajtójaVasla- tot részleteiben is. — Kiveze­tett ellenzéki képviselők. — A „Szamos* fővárosi tudósítójának te- lefonjelentóse. — Budapest, jan. 23. A kópviselőház mai ülése igen izgal­mas volt. A rendzavarás és zajongás miatt egy egész sereg ellenzéki képviselőt, köz­tük gróf Andrássy Gyulát is, kivezették a Házból. Erre azután az ellenz ik kivonult s a Ház a sajtójavaslatot részleteiben is el­fogadta. A viharos parlamenti ülésről fő városi tudósítónk a következőket jelenti: Beöthy Pál elnök háromnegyed 11 órakor nyitotta meg az ülést. Bejelentette, hogy összeférhetetlenségi állandó bizottság a Bakó József ellen tett összeférhetetlen ségi bejelentést február 4 éré, a gróf Bánffy Miklós ellen bejelentett összeférhe­tetlenségi ügyet február 11-ére tűzte ki tárgyalásra. Ezután Szász Pál, a mentelmi bizott­ság előadója jelent meg az elnöki emel­vényen és je!entette, hogy a mentelmi bi­zottság Urmánczy Nándort az elnökkel szemben való ille len viseikt dóséért negy­ven napra kizárta a parlament üléséből. Ugyancsak kizárták, de már csak 10 napra Szwrecsányi Györgyöt, mig Ábra hám Dezsőt és Justh Jánost jegyzőkönyvi megrovásra Ítélték. A sajtójává slat részletes tárgyalásánál első szónok volt Apponyi Albert gróf, amiután Kelemen Samu, majd Barabás Béla beszélt. Mig Barabás beszólt, az ellenzék za- jongani kezdett és az általános fejetlenség közepette Rakovs ky István kért szót a házszabályokhoz. Ugyancsak a házszabá­lyodhoz kórt szót gróf Andrássy Gyula, amit azonban a Ház többsége nem adott meg, de Andrássy állva maradt és min­denáron beszólni akart. — Az ellenzék za- jongva követelte, hogy Andrássyt hallgas­sák meg mire az elnök felfüggesztette az ülést. Szünet alatt bevonult az ülésterembe a páriámén i őr ég és a legjobban zajongó ellenzéki képviselőket, nóvszerint: Ko- vácsy Kálmánt, Ráth Endrét, Fráter Ló­rántot, Huszár Károlyt Hederváry Lehelt és Vázsonyi Viimost kivezették a kópvi- Söiőházból. Szünet utón Andrássy ismét feláll és b s-ólni kezd, az elnök négyszer figyel­mezteti, hogy a Ház nem adta meg a szót n ki és miután ak*or sem akar elhallgatni, Qf'mrrÍTTÍ/'i Irna^rrnVinmih n íi Termel magas fütőértókü, kályhafűtéshez igen alkalmas darabos juZlirQUKl KUbZtliudlllld Jvl, szenet, továbbá rostált kocka, dió, aknaszenet, valamint-------------- -------- _ téglagyártáshoz daraszenet 3 osztályozásban. Szatmár-Nómeti város és vid ékére képviselőnk REITER MORITZ fakereskedő Szatmár, Szamospart. — Porosz szén és kox is kapható. «faléra számunk 6 oldal. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom