Szamos, 1913. december (45. évfolyam, 277-299. szám)

1913-12-14 / 287. szám

Negyvenötödik évfolyam. Szatmár, 1913. 287 szám POLITIKAI NAPILAP Mit akarnak itt az urak? Szatmár, dec 13. Gróf urak, mágnás urak, akik vasárnap délután megérkeznek ebbe a ! DECEMBER VASÁRNAP . E. 3. Nikáz \ városba, a vasúti bejá­rónál álljanak meg egy percre, vegyék le a ka­lapjukat és nézzenek szét kegyelettel jobbra is, balra is. Balról sírkeresztek, szomorú sirhantok hir­detik, hogy ott van a halott Szatmár, jobbról fülükbe zug a gazdaságilag haldokló Szatmár temetői crescendója. Amig az urak, demonstrációért élő-haló mágnás urak a parlamenten kivül tétlenkedtek a haza érdekében, addig ennek a városnak szomorú, le­tört lakossága egy keserves, nagy gaz­dasági háborút vivott meg, amelynek halottai ezrével bontják a csatateret. Ahova Önök ma jönnek, az a nyu­galom városa. A szomorú, fásult egy­kedvűségé, a halotti nirvánáé. És ha holnap délután egy polgár az Iparos Otthon mozi csarnokában üvöltve fog lelkesedni, mikor Önök a kormányt szidják, az már a tompa fá­sultság gépies, öntudatlan kitörése lesz, mert annak a polgárnak holnapután menthetetlenül elárverezik a házát, ha ugyan tegnap el nem árverezték És amig Önök, nemes gróf urak, azt fogják a végképpen letört, ener­giájából kiernyedt embereknek magya­rázni, hogy Berchtold — Önök szerint — nincs annyira tájékozott a külpoliti­kában, mint a makói függetlenségi párt aljegyzője, addig az emberek azon fog­nak gondolkozni, hogy honnan lehetne pénzt szerezni, amivel megakadályoz­hatnák, hogy másnap a végrehajtó el­dobolja a szekrényüket, párnájukat, amivel megakadályozzák, hogy gyer­mekeik mezitelen lábbal, éhes gyomor­ral sirjanak otthon. Az urak mindnyájan olvasnak új­ságot, érdeklődnek az ország közgazda- sági állapota iránt. Tudniok kell, hogy ma Szatmár — sajnos és ezerszeresen fájdalmas — gazdaságilag teljesen le van törve, hogy olyan hire van a pénz­világban, mint a letört, lezüllött kor­helynek az úri társaságban. Eleven emberek temetője, szánal­masan vergődő exisztenciák szanató­riuma, gyógyíthatatlan betegek járvány­kórháza ez a város, ez a szomorú vá­ros, amelynek békességre, nyugalomra és nem izgalmakra van szüksége. Nem mondjuk mi, hogy a külügyi helyzet szanálására nem kizárólagos joggal gróf Károlyi Mihály az alkalmas ember, nem állítjuk, hogy a demokrá­cia csak a Rakovszky István kezéből az egyedül üdvözítő, nem tagadjuk le, hogy nincs a világosságnak, modern haladásnak hivatottabb bajnoka gróf Apponyi Albertnál, — de nem tudjuk megérteni, hogy Magyarország száz- számnyi más városa közül miért ezt az eleven temetőt választották ki, hogy azon keresztül boldogítsák a hazát. Még arra is csak mellesleg uta­lunk, hogy mintegy két óv előtt a gazdasági kiállítás alkalmával gróf Károlyi Mihály, jeles vendégünk, a Kossuth-kertnek azóta történelmi neve­zetességű dombján olyan arisztokratikus, ezerholdas, gőgtől csepegő beszédet mondott, hogy a jelenvolt kisbirtokosok­nak kicsordult a szemükből a köny, — elhisszük neki, hogy az Iparos Otthon­ban mások az elvei, mint a Kossuth- kertben voltak, mert hosszú az ut a kerttől az Otthonig. De arra igenis uta­lunk, hogy vétkes könnyelműség fel­zaklatni ennek a nyomorúságos város­nak az idegeit politikai agitációval. Nem csinálunk pártkérdést a hol­napi gyűlésből mert akit eddig meg­hódítottak az urak a negativ tevékeny­ségükkel, azokat mi úgy sem tudjuk meggyőzni egy vezércikkel. Akiket pedig ezideig nem tudtak meggyőzni, azt a holnapi dikciók sem fogjak betörni. Meg vagyunk győződve, hogy Szatmár váltósának minden egyes polgára — bármilyen pártállásu — héttőn ugyanazokat az elveket lógja vallani, mintamelyeket szom­baton vallott. Itt élünk egymás mellett, soha job­ban egymásra nem kerültek, mint éppen most, nem gyűlölködve, politikai viszá­lyokat nem ösmerve, egymásban az em­bert becsülve vagy szánva, pártállás nél­kül ugyanazon szalmaszálba kapaszkodva, torzsalkodás nélkül. Itt nem kell meggyőzni senkit, itt nem kell kapacitálni. Itt izgalmakat ját­szani, gyűlölködést felkelteni kegyetlen­ség, tapintatlanság. Ezért kérdezzük az uraktól, akik temetőszélre jönnek, halottak között agi­tálni, mit akarnak itt ? Megint komédiáznak. Budapest, dec. 13. A magyar delegáció ellenzéke, mely­nek szereplése Apponyi, Andrássy, Károlyi, Vázsonyi és Rakovszky beszédeivel ko­molynak indult, a tegnapi és mai nap fo­lyamán felismerheíetlen jeleit mutatja an­nak, hogy a tárgyalásokat lehetőleg nyúj­tani igyekszik. Obstrukeiós tünetekről talán ma még beszélni nőm lehet, de sajátságos, hogy például a mai délutáni rövid ülésben mindjárt az elején gróf Káro'yi Mihály, a vfgén pedig az egész ellenzéki csoport a parlamenti méltósággal nem nagyon ösz- szeegyeztethető módon vetették fel a ha­tározatképesség kérdését. Az ülés végén ugyanis, mikor az el­nök a hadügyi költségvetés feletti szava­zást elrendelte, a jelenlevő ellenzéki dele gátusok, élükön gróf Hadik Jánossal, fel­ugrottak helyükről és sietve a kijárás felé tartottak, miközben Hadik azt kiáltotta: nem vagyunk határozatképesek. Ezzel el is hagyták a termet, bár a határozatké­pesség nyilvánvaló volt. Vojnich István báró kívánságára mégis megolvasták a je lenlevőket ős kiderült, hogy a határozat­képességen felül, vagyis 34 delegátus van a teremben. Nyilvánvaló, hogy az ellenzék saját érdekei ellen cselekszik, ha ilyen aprólékos sakkhuzásokkal akar a kor­mánynak és a többségnek kellemetlen­kedni. _____________________________ Már forgalommá vált az olcsó szabott árairól és jó áruiról a szatmári Párisi Áruház. Fényképes igczoiványba való fényké- p3ket jutányosán készít Friss Lenke főnyké- pósz Deák-tér 9. földszint. íiagyváiasztékü cipőraktárát ajánljuk a t. vevő­c*o közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a „Pannónia“ mellett, Szatmár és vidéke legnagyobb cipőraktára. MEGÉRKEZTEK I a őszi és téli idényre rendelt valódi chewreaux és boxbőrből készült legújabb divatu úri, női és gyermek lábbeliek A valódi AMERIKAI KING QUBLITI cipők kizárólagos raktára. Jelen számunk 16 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom