Szamos, 1913. december (45. évfolyam, 277-299. szám)
1913-12-12 / 285. szám
Negyvenötödik évfolyam. Szatmár, 1913. 285 Szám POLITIKAI NAPILAP Nyomot1 őfelsége. DECEMBER (£$) Négyszáz tizenöt, tegnap még munkás, dolgos polgárnak hitt iparos, vallotta be a mai virradatra boldogtalanságát, nyomorult voltát, szegénységét, éhségét, halálos nyavalyáját, földi betegségét. Nógyszáztizenöt életjármot huzó ember kapaszkodott fel az utolsó remény ivére, amely húszezer korona városi segélyért esdekel a szatmári munkanélküliek számára. PÉNTEK Szynesz Négyszáztizenötről számolt be a „Szamos“ tegnapi száma és most nem merjük a telefon kagylóját felvenni, nem merjük az összeiró bizottságtól megkérdezni, milyen magasra szökött virradattól naplementig az éhezők táborának hivatalos listája. A kormány tegnap dobott oda százezer koronát a székesfővárosi munkanélkülieknek, Szatmár város a közel napokban húszezer koronával fogja dotálni uj alapját. És Nyomor őfelsége még mindig nem elégszik meg a bőkezűen feléje dobott civilistával. Nap-nap után uj katonákat toboroz, óráról-órára százakat szöktet át a Munka hazájából a Munkátlanság birodalmába, nem fárad bele már majdnem két esztendő óta, nem pihen, nem nyugszik, nem takarodik ki ebből a szegény, agyonsujtott, megtépázott országból. A nagy és hosszantartó nyomorúságnak azt hittük már pedig, hogy mihamarabb vége szakad és a toliunk éppen neki készülődött, hogy egy jobb jövendő rórátéjára harangozhasson. Ám bátortalan örvendezésünkre, félszegen naiv lelkendezésünkbe, groteszk ujranekiindulásunkba mig egyszer csak bele nem sivit az éhezés, a koplalás, a didergés, a vacogás határon túl szabaduló harsogása, négyszáztizenöt, vagy ennél is több iparos kétségbeesett siráma. Hiába sétálnak napi tréfákon gondtalanul évődő emberek a Deák-tér barátságos négy oldalán, hiába sietnek látcsővel a ridiküljükben, lakk topánnal a lábaikon színházi köpenyes szép aszszonyok a teátrumba, hiába látunk beszélgető, kártyázó, garambolázó csoportokat a kávóházaink párás ablakai mögött — csupa jajszó, csupa sikoly, ten gernyi fájdalom itt minden. A halálos betegek, a haldoklók, a hörgők nyüzsgő, kapaszkodó és talpra- állani akaró tömegén trónol mindenkik sérthetetlen, szent ura — a nyomor. fizMpmegyei upíssszooij szere e veszettség ellen. — Levél a sxer/eesxtőhöz. — Szatmár, dee 11. Fodor György nyug. városi levóltá os úrtól kaptuk az alábbi levelet, amelyet érdekességénél fogva szószerint köziünk: Tekintetes Szerkesztő Ur ! Egy nagyon fontos és rendkívül közérdekű ügyben kóréin meg, hogy je'en soraimnak bee es lapja legközelebbi számában helyt adni szíveskedjék. A „Nagykároly és Érmelléke* e. lap utóbbi számában azt olvadtam, hogy Bu daházy Zsigmondnó nagy károlyi lakos úrnő egy uj fajta szó- r talált fel a veszettség nyavalyája ellen. Ez a közlés, igy ebben a formában, nem áll. Ezt akarom helyreigazítani úgy, amint valósággal vau, hogy igy >1 nagy közönség helyesen legyen informálva ezen ügyben. Igaz, hogy Budah zy Zsigmondné birtokában van a veszettség elleni szinte páratlanul áll > — gyógyszernek, ami a cs Iádnak már századok óta családról - családra leszármazol titka Máskülönben az mitsem változtat, a dolog érdemén, hogy nein Ő találta fel, h*n>;m öröklött kincs ként bírja és tudja alkalmazni. Tény, való igaz az, hogy gyógyszere teljesen biztos a veszettség ellen. Ezt az állítást nem levegőből kapkodva dobom oda az olvasóközönségnek, hanem közvet len tapasztalatás alapján. Ugyanis : Szüleim házánál, Nagydoboson — mintegy öt éviizeddel ezelőtt egy házi eb megveszett — s mire észrevették, úgy a portánkon, mint a szomszédok portáin több, különféle jószágot megmait s igy re tenetes veszélynek voltak kitéve, ami nek bekövetkezéséről a nevezett úrnő édes apja, Tömpe Ltván nyirmegyesi lakos mentett meg úgy magunka*, mint a meg mart ágatokat, úgy, hogy telje en tpen menekültünk meg a nagy veszedelemből. Dj nemesak minket menteti meg, hanem a nagy környéken — am ddig csak hire reklám né kül elment, — nagyon sok eu bért és állatot. Úgy, hogy nemcsak mi, hanem a többi megmentettek is csak örökös hálával tartozunk a Tömpe István emlékének; és általában csak örvendhetünk annak, hogy ez a rendkívüli gyógymód — habtr évtizedek után is — újból felszínre került; mert a tapasztaltak után, merem álli ani, hogy ez a gyógyszer — a veszettség kitörése előtt alkalmazva — teljesen biztos — elannyira, minthogy kétszer 2 annyi mint 4. így közérdekből rendkívül kívánatos, hogy r z a gyógyszer minél hamarább forgalomba és alkalmazásba kerüljön, ha az embereknél nem is, minthogy ezeknél a Pasteur féle gy gy- módot használják; de legalább az állatállománynál, melyben nem egy pár ezer, hanem sz zezer koronás károkat lehet megmenteni. Az igazságnak megfelelően, ki kell emelnem miszerint sohase hallottuk, hogy a Tömpe István gyógykezelése után csak egyetlen egy veszedségi eset is merült volna fel, — pedig nagyon sok esetben gyógyított — me t azon időben nemhogy tilalmazták volna az orvosok, sőt a veszedelemben forgókat egyenesen hozzá utasították — nagy szerencsére azoknak, kiknek erre szüksége voit. Persze a Pasteur- féle kúrának még hire-hamva se volt — igy nemcsak állatokat, de embereket is sikerrel mentett meg a veszettség kitörő sótől Ezt igaz lelkiismerettei llitom Tudomásom v n róla, hogy Buda házy Zsigmondné már több óv óta fara dozik azon, hogy gyógyszerének forgalomba hozat >lára s -alkalmazására az engedélyt megnyerje; s Szatm r v-á-megye alispánjától engedélyt is nyert a kísérletezés e, ami már többizben kellő eredmény nyel is jár!„ úgy, hogy több ezer korona karosodástó mentette meg m illetőket; tehát alkalmazásba vétele ellen többó semmi nehézség, sem ni kétely nem állhat fenn. Nagyon valószínű, hogy a kormány erre az engedélyt róv d idő alatt meg fogja adni. Csak egy na y nehézség áll még fetln tudni Ilik az engedély kinyerés >hez s aztán a reklamhozáshoz s az esetleges utazgatásokhoz szűk égés pénz hiánya, — mert bizony az illető úrnőeek erre pénze nincs. Hogy zonban ezt megszerezhesse, Szatm ír vármegye közgyűléséhez azon kó retemmel fordult — mint tudom — hogy a szükséges pénzsegélyt adja meg. Az előzők után remélni is lehet, hogy ezt megadja; mert hiszen ennek a megmér hetlen s igy kiszámithatían értékű gyógymódnak lehetővé tóteUre adott pénzösszeget csak önmagának adja, ami bizonyosan ezerszeres kamatot fog neki hajtani, úgy, hog) ennéi haszno-abb, áldásosabb betek tetőst még -oha sem telt — és talán nem is fog ten i Leghelyesebb volna, ha az állam nemcsak a forgalomba hozatalát és alkalmazását engedélyezné, vagyis szabadalommal latna el ezt a gyógymódot, hanem ezelőtt „Moskovits cipőgyár r.-t" ajánlja női, férfi és gyermek cipő különlegességeit a legjobb miuőségben. Vízhatlan halina és bőrcsizmák. Talpba vé^ífet! szabott áp 1 Szatmár, Deák-tér 7.
