Szamos, 1913. december (45. évfolyam, 277-299. szám)
1913-12-23 / 294. szám
Negyvenötödik évfolyam. Szatrnér, 1913. 294 szám «T&S-xaKSS.S ne «sas csata« een • Karate u «« ■« ■« * » tts a s « <a v »tk#axxautse.s.a ■ »* uh h »*a« a kg oa k m se a b«*ss » a saxa<S(BMMfö>:i-' .. ........................................................................................................................................................................................................ A vidéki színház. DEGEMBER A szinügyi bizottság szombati ha tározata révén, amellyel kimondották, , hogy az 1914—15. évi ■ szezonra felbontják He- I vés Béla szerződését, a \ közérdeklődés a színház \ felé fordult. A szatmári színház felé, amelyről I — anélkül, hogy a szin- ‘ ügyi bizottsággal vitatkozni óhajtanánk — meg kell állapítanunk, hogy ha nem is jobb a vidék átlagos müintézeteinél, de nem is rosz- szabb náluk. KEDD Viktória Nem kell messzire mennünk példáért. Itt van közelünkben a debreceni színház. Itt a színház helyisége jóval nagyobb, mint Szatmáron, Debrecen szinházbajáró publikuma háromszorosa a szatmárinak és ennek dacára pár év óta, mint azt állandóan olvashatjuk, a debreceni közönség alig élvez egyebet a színházából, mint kulturbotrányt. A városi közgyűléseket úgyszólván állandóan a színház anyagi bajainak szána- lása foglalkoztatja, a direktorok tönkremennek s a nagy Debrecen szinháza úgy néz ki erkölcsileg, mint egy csőd előtt álló hitelszövetkezet, amelyet nem lehet talpraállítani. Bizonyos dolog, hogy a vidéki színészetnek megvan a maga nagy, lappangó baja. Megvan ez a szatmárinak is. A mai üzem nagyon terhes, nagyon kétséges és nagyon hálátlan. Csak a műsort nézzük. Amit Budapest egy óv alatt termel négy öt színházában, azt Szatmáron hat hónap alatt kell lóhalálában leverklizni. Ami ruha, díszlet és főként betanulás és próba dolgában a fővárosban 12 hónap és 4—5 színház népes személyzete között oszlik meg, azt egy vidéki színház az ő nagyon korlátolt anyagi erejével, kisebb befogadó, tehát kisebb jövedelmezőségi képességével, kevesebb személyzetével 6 hónap alatt kénytelen ledarálni Világos dolog, hogy az előadások magukon viselik mindennek a bélyegét és bizony nem tökéletesek. Ennek ellenében a közönség igénye napról-napra nő. A közönség azt mondja, hogyxnem enyhítő körülményeket élvezni jár a színházba, hanem azért, hogy kultúrát, művészi előadást lásson. És ebben a közönségnek van igaza. Illetve igaza lenne ekkor, ha bizonyos lenne a felől, hogy egy uj rezsim a kívánt eredményt hozná. Ahogy azonban ma a vidéki színészet viszonyait ösmerjük, ez sem egészen bizonyos. Vidéki és fővárosi színházi emberektől halljuk, hogy ami értékes színész és színésznő akad a vidéken, azt megeszik a pesti színházak, a kabarék, varieték, orfeumok, mozi-szkeccsek úgy, hogy a vidéknek nagyon nehéz a választása. Aki lejön a vidékre, az is csak átmeneti stációnak tekinti a vidéki színházat és igyekszik feljutni a fővárosba, ahol mégis legkülömb a színész élete. Hogy csak egy példát hozzunk fel: volt a szatmári színháznak olyan színésze, akinek 300 korona volt itt a havi gázsija. Most a Nemzeti Színháznál statiszta — minden ambíció szerződésileg kizárva, szavas szerep nincs, havi fizetés 150 korona — de az illető színész mégis inkább marad ott, ahol sokat tanulhat és ahonnan pár év múlva — ha akar — mint ,,a Nemzeti Színház volt tagja“ mehet le vidékre. Szóval kétségtelen, hogy a közönség érzi — és helyesen érzi —, hogy baj van a szinház, mint kulturintézet körül. A színigazgató pedig érzi — és szintén nem csal az érzéke hogy bajok vannak a szinház, mint üzlet körül. Igazságot nehéz tenni az ügyben. Éppen olyan helytelen lenne azt mondani, hogy a színigazgató tekintsen el a szinház üzleti részéről, a megélhetéstől a kultúra kedvéért, mint amilyen elfogultság lenne, ha azt monda- nók, hogy a szinügyi bizottság beleegyezzék abba. hogy a színdarabok főszerepeit az Enyhítő Körülmény játsza, mint állandó vendég. Valahogy úgy érezzük, hogy a középen kell lennie az igazságnak. Párbeszéd naplementekor. (Pierre Louys). Arkas. Feketeszemü szép leány . . . Melitta Ne nyúlj hozzám! Arkas. Nem Í3! Távol vagyok tőled, látod, Aphrodita húga, kinek haja úgy göndörödik, mint a szőlőgerezd. Megállók az ut szóién s nem tudok tovább menni, látod, sem azokhoz, akik várnak, sem azokhoz, akiket elhagytam Melitta Menj! menj! hiába beszélsz, kecskéden kec-kepásztor, uttalan utak csavargója. Ha nem tudod, hova menj: menj keresztü kasul, de ne jöjj az én rétemre te, akit nem is ismerek, menj! vagy ki áltok. Arkas Ugyan kinek kiáltanál ebben a magányban ? Melitta. Az isteneknek 1 Ők meghallják hangomat. Arkas. Ó, te kis csacsi! Az istenek messzebb vannak tőled, mint én most, s ha melletted volnának is, nem tiltanák meg elmondanom, hogy szép vagy. mert ők büszkék a te arcodra s jól tudják, hogy annái szebbet nem alkottak. Melitta. Hallgass el, kecskepásztor! Menj ! Édes anyám megtiltotta, hogy férfit meghallgassak. Azért vagyok itt, hogy őri zem gyapjas juhaimat s Jelegeltessem velük a füvet naplementéig. Nem szab-.d meghallgatnom hangját a legényeknek, akik erre feló mennek az est szellőjével s a szárnyas porral. Árkos. Miért nem ? Melitta. Mit tudom én ! Édes anyám tudja. Nincs még tizenhárom éve, hogy megszülettem füves ágyán s nagyon oktalan volnék, ha minden parancsát nem teljesíteném. Arkas. Nem értetted meg, gyermek, okos, jóságo*’, szép, tiszteletreméltó anya dat. Barbárokról beszólt neked, barbárokról, akik gyakorta baljukon pajzszsal, jobbjukban karddal kószálnak a mezőkön. Ezek árthatnának neked, mert te gyönge vagy, ők meg erősek. A városokban, amelyeket az átkozott háborúk idejében bevettek, megöhek sok fiatal szüzet, csaknem oly szépeket, mint aminő te vagy s téged sem kímélnének, ha rád akad ának. De ón ? Mit árthatnék ón neked? Nincs egyebem, csak báráoybőröm vállamon s kezemben botom. Nézz reám! Hát olyan rettenetes vagyok ? Melitta Dehogy vagy az, kecskepásztor. Szavad édes, sokáig el tudnám hallgatni ... De a legidősebb szó is csalfa, úgy mondták, ha fiatal ember ajka suttogja fülünkbe. Arkas. Felelsz egy kérdésemre? Melitta. Hogyne felelnék. Árkos. Mire gondoltál a sötét olajfa alatt, amikor elhaladtam? Melitta. Nem mondom meg. Arkas. Tudom. Melitta. Mond meg hát! Arkas. Megengeded, hogy közeledezelőtt „Moskovits cipőgyár r-t." ajánlja női, terű és gyermek cipő különlegességeit a legjobb minőségben. Vízhatlan halina és bőrcsizmák. Talpba végett szabott ár! Szatmár, Deák-tér 7. Jelen számunk 6 oldal.
