Szamos, 1913. november (45. évfolyam, 252-276. szám)
1913-11-28 / 274. szám
Negyvenötödik évfolyam Szatmár, 1913. POLITIKAI NAPILAP 274 szám Három várói küldüssge. Szatmár, nov. 27. Az ellenzék Becs számára dolgozott és igy bizonyára jelentéktelen dolognak tartja három magyar város érzéseinek ünnepi megnyilatkozását. A bécsi karzat, a bécsi sajtó, a bécsi utca és a bécsi kávéház tetszését, tapsát, rokonszenvét igyekszik kiharcolni minden módon. Mindenekelőtt azt akarták tüntető módon megmutatni, hogy tudnak ők jól, illedelmesen, parlamentáris módon viselkedni, de persze ezt csakis Bécsnek és nem Budapestnek kedvéért. A magyar többség ezt sajnálattal vette tudomásul, de szívesen fogadta. Mikor azonban az ellenzék a közös ügyek tárgyalására hivatott alkalmat, a delegációk üléseit arra akarta használni, hogy a magyar parlamentnek belső ügyét, a parlamenti őrség miatt való panaszait fölhánytorgassa, ezt a bécsiek szemében, mint a magyar parlament botrány-anyagát tüntesse föl, akkor a többséghez tartozó magyar delegátusok joggal mondták, hogy ehhez nem adnak keretet. így történt azután, hogy a delegáció keddi plenáris ülését nem tarthatták meg, mert az nem volt határozat- képes. A meg nem történt esemény mellett az ellenzék szemében el fog tör- pülni az, ami —- nem ugyan Bécsben, — de ugyanakkor történt. Arad. Debrecen és Szatmárnémeti városok küldöttségei adták át a díszpolgári oklevelet Tisza István gróf miniszterelnöknek. A nemzeti ellenállás idejében több ro- konszenvvel beszéltek a törvényhatóságokról. Sőt még ma is, ha valamelyik vármegye olyan fölterjesztésre határozza el magát, amely az ellenzék politikájának kedvez, — akkor az a „nemzet hangja“, „az ország megnyilatkozása“. Most azonban három nagy város demonstrációja apró, semmi epizód ahhoz képes% hogy mit szólnak a bécsi fiak- keresek a magyar delegáció mokány legényeiről. Hónapok előtt hozta meg határozatát a három törvényhatóság, amelyek díszpolgári okleveleit kedden átadták A rajongó szeretet és a büszke nagyrabej NOVEMBER PÉNTEK R- Szószt. csülés mellett, amelyet a három város Tisza István, Magyarország legnagyobb, történelmi hivatást betöltő államférfiával szemben tolmácsolni akart, — a törvényhatósági határozatoknak volt még egy közös célja: annak hirdetése, hogy a városok szabad közvéleménye, józan és értelmes társadalma elitéli az ellenzék politikáját és Tisza mellett van a parlament munkaképességét biztositó, régi tekintélyét visszaszerző munkájában. A díszpolgári oklevelek elkészültének és átadásának idejére aémiben talán változott a helyzet, különösen azzal, hogy az ellenzék parlamenti sztrájkjának népszerűtlenségét megérezve, bement a képviselőházba. De azért még ma se tért arra a helyes útra, hogy ne férne rá a figyelmeztetés, amely a törvény- hatóságok bizalomnyilvánitásaiból nekik szól. Tisza István gróf miniszterelnök a küldöttségekhez intézett válaszában nem hagyta ezt a mozzanatot figyelmen kívül. A többség, úgymond, az eddigi csatákat megnyerte, de ahhoz, hogy a harcot győzelmesen be is fejezze, további kitartásra is van szükség Ez a kitartás, amint azt nap-nap után beszédes jelek mutatják, csorbittatlanul él a többség táborában és teljes ibiztositéka a kormány további sikereinek. A küldöttségek tisztelgésének emez általános politikai jelentősége mellett, természetesen, bennünket közelről érint j az, hogy a három város között Szatmár is átnyújtotta gróf Tisza Istvánnak a díszpolgári oklevelét. A miniszterelnököt szemmel láthatóan kedvesen érintette az a nagy szatmári küldöttség, amely a vá- ! ros ragaszkodásának újabb jelét hozta ; elébe ; a hármas tisztelgés részletei kö- ; zül pedig magasan kiemelkedett az a ; tartalmára, formájára és előadására nézve ; tökéletesen sikerült, beszéd, amelyet a | díszoklevél átadásánál dr. Vajay Károly kir. tan., polgármester mondott Dr. Keresztszeghy Lajosnak a banketten mondott magvas és politikai érvektől súlyos beszédét mindvégig a három város küldöttségének zajos tetszése kisérte s amikor a szatmári munkapárt elnöke kijelentette, hogy a díszoklevél nemcsak a miniszterelnök személye iránti bizalom _ jele, de jele az 0 politiká ához való törhetetlen ragaszkodásnak is. frappáns módon tört ki az egyöntetű érzések megnyilvánulása. Gönczy Antal gör. kath esperes hatásos tósztja, dr. Lénárd István találó és szellemes felköszöntője mind feltűnővé tették Szatmár város nevét a hármas tisztelgésben. A komoly emberek szemében bizonyára ez volt a nap igaz eseménye a politikában : ha a bécsi utcát jobban izgatta egy delegációs ülés, amelyet az ellenzékiek azért akartak megtartani, mert tudták, hogy nem fogják megtartani, — hát ezt az elégtételt készséggel átengedjük az ellenzéknek. Jogrend és önkény. Azt mondja Apponyi, hogy a törvényhozásban nem jogrend uralkodik, hanem önkény. Ezt a merészen kivágott frázist úgy értelmezi, hogy a kormány és a több sóg minden törvényjavaslatban, minden intézkedésben önkényt gyakorol, az önkény uralmát akarja biztosimai, az ellenék pedig a jogrendet védi. A tények azonban alaposan rácáfolnak erre a fonák állításra. Hiszen e t Apponyi egy olyan ülésen kockáztatta meg, amely a bősz dós obstrukció kétségtelen jeleit vselte magán. Hát mir most a tanácskozásra szánt időt mesterségesen elnyújtod, a tárgytól messze elkalandozó beszédekkel pazarolni, amint az ellenzék teszi, ez jogrend? Ellenben önkény az, hogy a kormány ős a többség teljesen szabad folyást enged a vitánok és alkalmat nyújt az ellenzéknek magát korlátlanul kibeszó nie ? Apponyi azért f kadt ki, mert a Ház ne n szüntette be ülésezéseit arra a napra, amelyre nehány ellenzéki delegátus kérése folytán delegációs ülés volt összehiva. De vájjon jogrend-e az, hogy nyolc e lenzék delegátus, haján d fogva előráncigált ürügy alapján, bármikor összehivathassa a közös ügyes bizottság teljes ülését és megakadályozhassa a„ magyar törvényhozás munkál kodá-át ? Es önkénye az, ha a többség . az óv végén nagymennyis gí fontos és sürgős elintézni való és obstrukciós ülések közepette nem tart szünetet, hanem dol- ! gozni akar ? Apponyi a közelmúltban letárgy It j és tárgyalás alatt álló törvényjavaslatokra j és intézkedésekre is kiterjesztette vádját. ! S zerinte az önkény müve volt nz esküdt- i széknek az anyagi igazság jobb érvénye : sülöse kedvéért való megreformálá-a; el- | lenben a jogre dnek lett volna a diadala, I h.n az odd gi álLpot fenntartásával nz | esküdtek ezeulul is helyrehozhatatlanul i mentheinók föl az snyagyiikosokat 1 Sz rime önkény, reakció és erő-zak, ; hogy a kormány szabályozta a gyülek# | zési jogo es védelmébe vette a polgárok | -sza adságh, becsületét és testi épségét az j eiienveleményüek terrorjával szemben. A jogrend nemde azt kívánta volna, hogy Szárított ezukorrépa szeletet csak waggon rakományonként jutányos árban szállít a szatmári ozukorgyár r-t Jelen számunk 6 oldal.
