Szamos, 1913. november (45. évfolyam, 252-276. szám)
1913-11-26 / 272. szám
(1SM3 november 36.) 272. «bAm. SZAMOí 3 eldsi Dr. Vajay Károly polgármester beszéde forma, tartalom tekintetében messze kimagaslott azok az üdvözlő beszédek közül, amelyeket más városok küldöttségeinek szó nokai intéztek a miniszterelnökhöz. Gróf Tisza István melegen válaszolt a polgár- mester üdvözlő szavaira. A miniszterelnök beszédét lapunk holnapi számában teljes terjedelmében közölni fogjuk A miniszterelnök azután bemutat tatta magának Papp Aurél tanárt, áki a díszoklevél művészies festését és kiállítását feltűnő és előkelő Ízléssel készítette. A miniszterelnök kezet fogott Papp Auréllal, megköszönte a fáradságát és melegen gratulált neki. Délután két órakor a Hungária szállodában a miniszterelnök a deputáció tiszteletére bankettet adott. Az ebéd során dr. Kere-ztszeghy Lajos, Gönczy Antal gör. kath. esp rés és Lónárd István dr. mondottak pohárköszöntöket. Beszédeiket és Tisza István gróf válaszát a Szamos holnapi száma fogja hozni. A banketten számos képviselő vett részt, közöttük Némothy Károly belügyi államtitkár, Bethlen József gróf, Wenek heim László gróf, Vermess Zsigmond. Her- czegh Ferencz, Tagányi László dr. és Hámory László dr. Nyomorultak a tél küszöbén. Ebédkiosztás a Népkonyhában, — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, nov. 25 Déli tizenegykor nehéz köd borult a város felé. A hőmérő-numerus három fokot mutat. A telefon drótokon a téli disz, a zuzmóra és a piac járatlan közepén ott a dér. Egy kis kölyök szalad végig az utcán. Két kezét a rongyos nadrágja zsebébe sülyeszti. A hóna alatt könyvek szoronganak és a lábán nincsen is cipő. November 25. A hőmóséklet a fagypont alatt. És mezítláb? — Megállj csak, kisöcsém. Hát miért nem huzol cipőt a lábadra? Fura a kérdés és egyszerű reája a felelet. Cipője az öcskösnek nincsen és szaladnia meg kell, mert várja az ebédje a Népkonyhán. A népkonyháig sokat megtudok. Az apja kőtörő. Az anyja, ha van mit, varrni szokott. M. J. a neve (szemérmesek a szegények, nem irom ki a névüket) és a Külsősoron, a végén lakik. A testvére is vele van, neki már cipő jutott a lábára. A nővére kölcsön adta a cipőjét mára, mert csak este felé megyen majd ki az utcára. — Hát otthon nem főztök ? — mond csak fiam. — Főzni nem szokott a mama, csak vasárnap — Aztán mit eszik igjfc délre. — A bóótbu vesz kenyirt. — 1 ? I A Népkonyha nagylerme zsúfolásig. Az elnökn^, Lőwy Miksánó éppen kenyeret oszt, Krassó Edith, a napos, kis csajkákat rak a gyermekek elé. A sok sok ebédre éhes között alig egy egy felnőtt, csupa gyermek, csupa szó moru, sápadt, éhes, beteg, rongyos gyermek. Az egyiu asztal szélénél egy Gy. J. nevű cigSny leány, rajta kivül még kilen cen vannak odahaza. Amott egy megnyúlt arca, sápadt fiúcska. A szeme értelmesen ragyog és kimér ten, okosan felel H. F. a neve, lizenkétesztendős, az a húga, aki vele szemben ül. Az apja meghalt, míg élt, tollas zsidó volt. A Báthory- uteán laknak. Most az anya Llytatja a mesterséget, egész napon ált«l tollat vesz, toliért lót-fut. Van egy nagy leány test vére is, valami mesterséget tanul. — A nónéd hol ebédel ? — Áron bácsinál. — És az anyád? — Az utcán eszik ebédet. Visz mindég hazulról egy darab kenyeret. Egy bozontos szakállu öreg ül a másik sarokban. Hatvan éves, mindenkije meghalt. A várostól hat korona havi segélyt kap, abból ötöt egy ágyért fizet, ahol elhalhasson. Hat-nyolc krajcárt keres naponta viz hordással, aztán igy csak eléldegél valahogy. — De nyáron öreg, nincsen Népkonyha. — Hát instálom nyáron meg több a vizhordás. Két okos szemű és feltűnően jó iu- háju testvérrel állok szóba. Az ő itt evésük történe e Amerikába nyúlik vissza. Az apjuk két éve még hentes volt, a jó ruha abból az időből ke rüh hozzájuk. Azóta ki ment a derék I. K. Amerikába. A csontszu most végez odakint vele. Az anyjuk elmezavarodott és még otthon van egy harmadik gyerek, egy kicsi. Ezeknek sem lesz, szegényeknek, télre fűtött szobájuk. Három nagyobbacska fiú éppen elmenőben. A két nagyobbik Magyarkom játról, a harmadik Iiosvárói került Szatmárira. Idejöttek a zsidóiskolába. A cheder azonban nem veszi fel őket, mert idegenek. Öt forintért havonta azonban igen.-- Hát az apátok is itt van? — Dehogy — törik a magyart — csak mi jöttünk. Már kőt hete Szaimáron vagyunk, ha hónap sem vesznek fel, be - állunk valahova inasnak. — Van lakástok? — Nincsen. — Hát h:l háltok? — Egyszer itt, egyszer ott. Három beesett mellű, roggyant tórdü, bizonytalan nézésű 13—14 éves gyerek Beregilosváról, meg Msgyarkomjátrói! Egyszer itt, egyszer ott . . . Az ajtó mellett egy sunyi tekintetű, forradásos arcú, tipikus csavargó. Lehet úgy öt ven éves. Mohón kanalazza a levest (két napja biztosan nem evet'.) és újra kér. A protekciómra kap is. Süket. Azt hazudja: Pestről jött gyalog. Ha igaz, lakatos és gépmunkás. Már két hónapja nincsen munkája. Gallér van a nyakán és nyakkendő előtte. A fogait egytől egyig kiszedte a luesz. Ennek az embernek szeretném az óletetörtónetót tudni, ez a történet, ha'nem hazudna, mert a hazugságot a vérébe kergette a hányatottság, volna a nyomorulttá ,levós kálváriájának igaz története. És hasonló nyomorultak töltik be- a Népkonyha termét. És ez a nyomorult- tábor a város összes szegényeinek csupán egy elenyésző töredéke. Nincsen az az utca, ahol ne találhatna az ember két három olyan családot, amelynek télére betevő falatja sem leszen. Ez az általános nyomor — a gazdasági válság különös okaitól eliekintve — komplikált társadalmi nyavalyákból ered ós a szép, hosszú okos Írások pompásan megállapították e betegség patikáját, mondván: reorganizálni kell a mai társadalom átkos berendezkedettségót. És hogy mi lesz addig, miből éljen az Amerikában haldokló apa gyermeke, a beregilosvai zsidó vére, az országúti árkok kóbor lakója, arról bölcsen hallgatnak a pápánál is pápább akadémikus megállapítások. Alamizsnából éljenek ? Az alamizsna legfeljebb ha olaj a tűzre 1 (A* Csal a völegeng. Elitéit házasságszédelgő. — A Szamos tudósítójától. — Szatmár, nov. 25. Egy fiatal, 25 óveB asztalossegód állott ma a törvényszék előtt csalással vádolva azért, mert menyasszonyától több holmit és pénzt kicsalva, megugrott. Szabó Dezső halmi i asztalossegéd hosszabb időn át udvarolhatott Mészáros Annuskának, egyik tekintélyes hilmi-i gazdálkodó leányának- A szerelmes ifjú megigórte, hogy nőül veszi Mészáros Annát és jegygyűrűkre, ruhaneműre kiesalt tőle 300 koronát. Ahogy a pénzt megkapta, nyomtalanul eltűnt Halmiból. Mó szárosék várták egy darabig, majd feljelentették az ügyészségen. A törvényszék mai tárgyalásán több tanú igazolta, hogy Szabó előttük menyasszonyaként emlegette Mószároa Annát, mire a bíróság, miután a vőlegény bei«- merte, hogy pénzt «salt ki Mólzáros Annától, csalás vétségében mondta ki bűnösnek és ezért 1 havi fogházra ó» 10 korona pénzbüntetésre ítélte. Szabó felmentéséért felebbezett. Üzlet áthelyezés. Van szeren- rencsénk a mélyen tisztelt vásárló közönség szives tudomására hozni, hogy vasüzletünket e hó 'végén Deák-tér 9. sz. (volt Lengyel Márton-féle házba) helyezzük át. Kiváló tisztelettel Braun és László vaskereskedők. Telefon 310. Üzlet kiárusítás! Ugyanazon üzlet átadó. Értesitem at. közönséget, hogy Kazinczy-utca 12. sz. a. kézimunka üzletem összes áruit üzletmegszüntetés miatt félárban kiárusitom. _______--=rr Tisztelettel Moskovits Jenő. Az ol csóságairól l“7T C^| ipn A MT4I selyem-, kelme- és csipkeáruházában — előnyösen ismert 1 lOvTiLiy /\li 1AL Szatmár, a Pannónia mellett a szokásos nagy karácsonyi vásár megkezdődött. — December 31-ig bezárólag az összes raktáron levő áruk feltűnő olcsó árban lesznek elárusítva. Kész blousok 50% engedménnyel. Nagy mennyiségű különféle maradék fél árban. Ruhaselymek minden színben 1 korona. — Vótelkötelezettsóg nélkül. — Tessék meggyőződni 1
