Szamos, 1913. november (45. évfolyam, 252-276. szám)
1913-11-25 / 271. szám
Negyvenötödik évfolyam. Szatmár, 1913. i POLITIKAI NAPILAP fjabemüs . . . (d s.) Régi és jogos panasz — Ádám apánk óta sok helyes tiltakozás hangzott el ellene szóban és Írásban — hogy senki az ő atyját szabadon és kedve szerint meg nem választhatja. Az atyák ráoktroyálják magukat a gyermekre, aki igy egy egész életen át kénytelen törni a rosszul, illetve nem általa választott férfiú atyaságát. Eddigeló a városok igen helyesen kivételt képeztek eme törvény alól, meg lóvén nekik adva a lehetősége és joga annak, hogy — amit az egyes ember nem tehet meg — szabadon választhatta az ó atyáit aszerint, hogy kit, illetve kiket tart arra érdemeseknek, hogy bölcs atyai belátással, szeretettel, sok élettapasztalattal, higgadt komolysággal atyáskodjanak a város örök időkre berendezett háztartásában, életbevágó kérdéseiben, milliós pénzügyeiben, sokezer ember létérdekére vonatkozó közdolgokban. És a városok, közöttük Szatmár városa is, helyes körültekintéssel használták fel eddig ezt a jogukat. Gondosan ügyeltek arra, hogy olyan ember kerüljön be a törvényhatóságba, aki már kiállotta annak a próbáját, hogy odavaló, aki vagy bennt a törvényhatóságban bizonyította már, hogy megállja ott a helyét vagy pedig — ha eddig ott ott nem volt erre alkalma — a köztér más helyein, de mindenesetre legalább a saját életének berendezésében bizonyságát adta annak, hogy külömb a többinél s megérdemli a közbizalmat. Olyan emberek, akiknek még sem idejük, sem alkalmuk nem volt legalább a saját életük berendezésében nagyobb koncepciókat elárulni, eddig meg sem kísérelhették, hogy a közbizalmat maguk felé terelgessék. A vasárnapi nap, Szatmár nevezetes napja, amelyen a törvényhatósági bizottság tagjai kerültek választás alá, amikor a városnak gyakorolnia kellett volna ezt a kiváltságos jogát : a városatya választást, szomorú bizonyságot szolgáltatott arról, hogy szakított a régi hagyományokkal, a komolysággal, a bölcs belátással és nem ő maga osztogatta a bizalmat azoknak, akik arra érdemesek, hanem hagyta fosztogatni ezt a bizalmat azok által, akik — hogy nagyon enyhén szóljunk : — ügyesebbek. Nomina sunt odiosa. A megválasztottakról vagy jót vagy semmit. Annyival is inkább, mert kétségtelen, hogy az uj emberek közt is találunk nem egy érdemes nevet. Hogy nyert-e a város azokkal, akiket városatyául választott, azt majd eldönti a következő hat esztendő. Jóslásokba nem bocsátkozunk, mert az hálátlan és bizonytalan mesterség. Nem akarunk személyeket sem megmarni, mert ez még hálátlanabb, egyszersmind csúnya mesterség is. De igaz szomorúság fog el bennünket, a választók komolyságába vetett hitünk rendül meg akkor, amikor végigtekintünk azoknak a névsorán, akik ezen a választáson kimaradtak ennek a városnak törvényhatósági bizottságából. Egy sereg tekintélyes, munkás, érdemes ember, akik éveken át becsületesen, szorgalmasai, c’fogulatlanul, komoly érettséggel szolgálták a város érdekeit, akiknek a neve a közgyűlések tárgysorozatának minden fontosabb pontjánál komoly hozzászólások, megfontolt, bölcs érvelések, önzetlen állásfoglalások kapcsán van megörökítve a jegyzőkönyvekben, a város életében. Akiknek élettapasztalataira, széleskörű tudására, higgadtságára szüksége volt a városnak, akik nem a titulusért, a saját hiúságuk kedvéért lettek városatyák, hanem a város érdekében ültek a közgyűlés termében éveken át. Nem kell itt neveket említeni, köztudomású a névsor, amely kimaradt a vasárnapi választáson — mint a választás lefolyásának szemtanúi mondják : — azért, mert nem „dolgoztak“ eléggé Nem „dolgoztak eléggé ! Éveken át dolgoztak ezek az emberek becsülettel, szorgalmasan a város érdekében, de az ízlésük nem vette fel a versenyt azzai a „dolog“ gal, amelyet mások, a kevésbbé finnyásak — tisztelet a kivételeknek — hat évi vagy még több pihenés után a választási kampány tartama alatt kifejtettek, tehát ezek a kevéssé agilis, „dolgozni“ nem tudó emberek nem valók a törvényhatóságba. Hogy hogyan folyt le a választás, arról jobb nem beszólni. Hogy miképpen huzgálták a gyanútlan szavazót hatféle még az urna előtt is, hogy tépték ki a kezéből, a zsebéből a szavazócédulát, micsoda Ígéretek, fenyegetések, presz- sziók előzték meg, áruig a választó „szabad akarata“ az urna előtt megnyilvánult, annak a felsorolása addig tartana, hogy közben lejárna a megválasztott városatyák mandátuma. A választás eredményének hatása magán viseli a lehangoltság bélyegét. Emlegetnek petíciót, sőt hire jár egy impozánsabb demonstrációnak is, amely nem a kimaradtak, hanem éppen a megválasztottak részéről van készülőben. Ezekről azonban ma még korai dolog beszólni. Egyelőre beszámolunk a nagy nap eredményéről, amely a következő : A» első kerületben lejárt öt bizottsági tag mandátuma. A lelépő t gok névsora a következő: Teitel- baúm Herman, Ungor István, dr. Kölcsey Ferenc, Losonczy József, dr. Tanódy Márton. A választást, amely a ref. gimnázium tornacsarnok .ban folyt le, dr. Le hotzky János bankigazgató mint elnök és Wallon Lajos h elnök vezették. A kerület 604 választója közül 1 szavazott 487. Ebből kapott *) : dr. Südy Tibor (uj) 247 szavazatot Unger István 245 „ dr. Tanódy Márton 210 „ Losonc vy József 197 „ Franki Mihály (uj) 191 „ Ezeken kívül dr. Dénes Viktor kapott 189, dr. Kölcsey Ferencz 176, Inglik József 158, dr. Rác Endre 158, dr. Jordán Sándor 109, dr. Borgida Lajos 96, Szabó Balázs 59 szavazatot. A régi jelöltek közül nem lépett fel Teitelbaum Herman, kimaradt dr. Kölcsey Ferenc Ebben a kerületben volt talán legizgalmasabb a választás. Itt dolgoztak legerősebben a kortesek és a szavazatok ösz- szeadásánál tetőpontjára hágott az izga lom, ameiyet a Franki Miháiy és dr. Dénes Viktor közötti erős küzdelem váltott ki. A második kerületben nem kevésbbé volt erős a küzdelem. A megüresedett öt bízót sági helyért tizenkét jelölt küzdött. Itt az utolsó pillanatig kiszámíthatatlanok voltak az esélyek. Ezt a választást, amely a ka holikus elemi iskolában folyt le, Jankovits János elnök és dr. Haraszthy Béla h. elnök vezették. *) A vastagabb b-tűvel szedett nevek a megválasztott városatyák. Szárított czukorrépa szeletet csak waggon rakományonként jutányos árban szállít a szatmári czukorgyár r-t. Jelen számunk 6 oldal.
