Szamos, 1913. november (45. évfolyam, 252-276. szám)
1913-11-22 / 269. szám
(1918 «•veaaber 22.) 269. szám. SZAMOS 3 «Idai Értekezlet a záróra- szabályrendelet ügyében. Szőnyegen a Vasárnapi munkaszünet kérdése. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, nov. 21. Ismeretes az olvasóközönség előtt az a felfogás, amelynek a városhoz beadott felterjesztés keretében Szatmár különböző kereskedelmi egyesületei a záróra és a vasárnapi munkaszünet ügyében kifejezést adtak. A „Szamos“ annak idojin megírta, hogy a Kereskedelmi Társulat és a Kereskedő Ifjak Körének együttes felterjesztése az alkotandó szabályrendeletben a hét órai zárórát kívánná szabályul felállítani, amely szabály alól egyedül a nyári hónapok és az egyes kiváltságos üzletek kó peznének kivételt Úgyszintén a két egye sülét együttes felterjesztése a kereskedők vasárnapi teljes munkaszünetónek hívéül vallotta magát. Az ügy referense, Ferencit Ágoston városi tanácsos, miután a deb eceni Kereskedelmi és Iparkamara útmutatását kikérte, az aktacsomót áttette a napokban Tan Itóczi Gyula főkapitányhoz azzal, hogy folytasson, mint elsőfokú iparhatóság, megbeszélést úgy a kereskedőkkel, mint azoknak alkalmazottjaival a zárórát és vasárnapi te'jes munkaszünetet rendező szabályrendelet alapelveinek megállapítása tárgyában. A főkapitány dr. Nagy József rendőr- fogalmazónak osztotta ki az ügyet, aki f. hó 24 éré, hétfőn délután 3 órára egy tisztán kereskedőkből álló értekezletet hivott egybe, akiknek meghallgatása után a közel mpokban az alkalmazottak vezetői vei fog tanácskozást tartani. A tanácskozás eredményéhez képest a főkapitányi hivatal mihamarább el fogja készíteni a záróráról a kereskedők teljes vasárnapi munksszünetéről szóló szabályrendelet tervezetét. A mi felfogásunk szerint a záróra ügye a lehető legjobban áll, mert nem hihetjük, hogy a munkaadók, a kereskedők, kicsinyes egyéni érdekekért szembehelyezkednének az alkalmazottak ó;dekei vei. Áll ez a vasárnapi teljes munkaszünetre nézve is. A két reform megvalósu'ása különben is nemosak az alkalmazottaknak, de az önálló kereskedőknek is közös érdekük. Az ellenvéleményt vallóknak meggyőzé sül csak ismételhetjük dr. Szende Pálnak, az OMKE. főtitkárának a „Szamos“ számára tett szeptemberi nyi atkozatát: Az OMKE. úgy a záróra, mint a vasárnapi munkaszünet kérdésénél az alkalmazottak érdekének teljes méltán? lása mellett állandóan azt tartja szem előtt, hogy ezek a törvények a kereskedőknek éppen úgy érdekében állanak, mint az alkalmazottaknak, mert hisz a kereskedőnek szüksége van a napi munka után . a pihe nésre és felfrissülésre. Épp azért, mintahogy ann k idején a z róra kór désóbsn igyekeztünk létrehozni az egyet értést a ke eskedők és a balmazottak között, ami teljes mértékben sikerült is. és a záróratörvény ezen megegyezés alapján készült, hasonlóképpen a vasárnapi munkaszünet kérdésében is ugyan ilyen szellemben óhajtunk eljárni. Amint értesülünk, a Kereskedő Ifjak Körének elnöksége szombat este fél kilenc órára értekez etet hivott egybe, amelyen precizirozni akarja a szabályrendelet- tervezetet megelőző tanácskozáson elfoglalandó álláspontját. fi Kereskedelmi és Iparkamara és az Ipartestetek Országos Szövetsége az iparopok mellett. 2^ Városatya Választások alkalmából. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, nov. 21. Az Ipartestületek Országos Szövetsége nsgy arányú akciót inditott r.z egész országban az irán', hogy az iparosság törekedjen az idei válasz'ások alkalmával úgy a községi képviselőtestületekbe, valamint a városi törvényhatósági bizottságokba a maga jelöltjeit bejuttatni A debreceni Kereskedelmi és Ipar kamam az Ipartestületek Országos Szövetségének akciójával egyotériv?, körlevélben fordult a kerületébe tartozó ipartestületek hez és iparos egyesületekhez, így a Szat mári Iparteslülethez is, amely körle fél arra buzdítja az iparosságot, hogy kövessen el mindent jelöltjeninek érdekében, hogy azok a városuk törvényhatósági bizottságába bekerüljenek. Sőt megígéri a kamara, hogy olyan esetekben, amikor a községi képviselőtestületekben ipari keres kedel ni érdekű ügyek tárgyaltainak, azok tekiníetéb n a szükséges és célszerű állásfoglalás iránt, a kamara készséggel lesz a hozzáforduló iparosságnak beható tájékoztatással és tanáccsal segítségükre. A szatmári Ipartestület az Országos Ipartestület é« a debreceni Kereskedelmi és Iparkamara felhívása folytán allitott is a jelenlegi városatya-választásokra jelölteket. Az Ipar testület jelöltjei az I. kerület ben Ingük József és Szabó Balázs, (az utóbbi ugyan a maga egyedüli aláírásával az ipartestület egyedüli jelöltjének adva ki magát, jelenleg körleveleket intéz válasz tóihoz, támogatást kérve), a II. kerületben dr. Shik Elemér, id. Litteczky Endre és Bölönyi László, a III. kerületben Bottyán István, a IV. kerületben Vasa András és Bakk István. » • • ♦ • ♦ • ♦♦♦*♦ ♦ • -4 Tűzifa eladás! Belsőpostakert 5. szám alatt I. osztályú bükk- és I. osztályú cserhasábfa kapható. friedmann és Simsovits épület- és tűzifa kereskedők. Telefon: 219. Mórán János műbútorasztalos Diáktér 5. Gindl udvar. Elvállal teljes lakásberendezéseket, fényezéseket és javításokat Négy év után megkerült tolvaj, HeVes géla irodaszolgája. — A Szamos tudósítójától. Szatmár, nov. 21 Heves Béla színigazgatónál, mint irodaszolga volt alkalmazásban 1910 ben Brics János 22 éves legény. Egy estén Heves Béla átadott az irodaszolgának 303 koronát azzal, hogy azt adja föl a postán. Brics Jánor az átadott pénzzel nem ment a postára, hanem nyomtalanul eltűnt a városból. A színigazgató feljelentette irodaszolgáját a C8endörségen, de a legónyaek hős zas keresés után sem tudtak nyomára ak dni s igy Heves Bélának bele kellett nyugodni a változhatatlanba, a 303 koronája elveszett. Tegnap délutá r Brics János beállított a csendőrsógre és elmondotta, hogy az ellopott pénzt rlkártyázt r s azután beállt napszámosnak. A leíkiismerete furdalta és azért jelentkezik, hogy büntessék mag. Va!ószinübb azonban, hogy Brics Jánosban nem a lelkiismeret ébredt fel ily későn, hanem — közeledvén a téli időszak — a fogház meleg le vég je után vágyott. Heves Béla tolvaj szolgáját már ma átkisértók az ügyészség fogházába. £t gróf ugrott és Dugonics Titusz rekord-ugrása óta nem volt ekkora szenzációja a magyar közéletnek. A gróf ugyanis — a Károlyi Mihály gróf — a vonatról ug rótt, a lassan bár, de mégis robogó vonatról. A „Hivatalnok uraku cimü színdarab Krausz bácsija — amint bizonyára tetszenek emlékezni — leugrott az emeletről és szörnyet balt, — mire egy másik szereplő megjegyzi, bogy : persze, ezek a zsidók mindig ugrálnak. Most ezt az ugrálási szenvedélyt a nemes gróf okkupálta. A minap már beleugrott a demokrata körbe. Nyilván csúffá akarta tenni e. családot. Más célja alig lehetett vele, hiszen azt csak nem hiszi el senki, hogy a bon- boldogító grófok között most már kiütött a demokrácia ? Nem addig, amíg Apponyi gróf szintén bele nem ugrik a szociáldemokrata pártba, nem addig, amig Vázsonyi bele nem ußrik . . . azaz nem . . . amig a Nemzeti Kaszinó bele nem ugrik, hogy Vázsonyit tagjai közzé iktassa. Nagyszerű dolog azért, hogy ha egy ilyen fiatal gróf ugrik. Az ember el sem hinné, ha nem olvasná a mai lapokban, hogy mit jelent egy ilyen ugrás a haza sorsába. Abban az ugrásban van égő honfiúi szerelem, főúri snájdigság, van önfeláldozó hősiesség, van iz, van kellem, van illat, van demokrácia is. Ez főként van.l Hiszen
