Szamos, 1913. november (45. évfolyam, 252-276. szám)
1913-11-21 / 268. szám
(1913 november 21.) 268. szám. SZÁMOS 3, oldal. Hal év nMn alkalmazott paragrafus. Bajok a münkásbiztositási törVéuy körül. — A Szamos tudósítójától. — Szatmár, nov. 20. Az 1907-ik évi munkásbiztositási törvény már eddig is sok munkát adott a közigazgatásnak. Újabban egy homályos paragrafus ad munkát a szatmári rendőrségnek, amelynek tárgyalása hónapokig el fog tartani. A betegsególyező dijakat ugyanis ki akarják vetni a községi alkalmazottakra is, akiket eddig nem soroztak a biztosítás kötelesek közé. Az 1907. évi törvénycikk első paragrafusának 14. pontja ugyanis igy szól: , „Állami, törvényhatósági, községi és az alapítványi vállalatoknál, va^y hivataloknál alkalmazottak, — ide nem értendő a katonai intézetekben alkalma zott katonák, — biztosítási kötelezettség alá esnek“. E paragrafus éríe’mében tehát a köz sági szolgák, éjjeli őrök, sőt a jegyző is biztositáskőteles. A paragrafust eddig nem vették olyan szigorúan, ez évben azonban értesítették az összes községi alkalmazottakat, hogy a betegsegélyző-dijat fizessék be a pénztárnak. A községi alkalmazottak — terma szetesen — meglepődéssel vették az értesítést és sehogy sem tudják megérteni, miért akarják reájuk ed az újabb adót ti vetni. A szatmári pénztár körzetébe tartozó Szatmár és Ugocsa vármegye területén most minden községi alkalmazott idézést kapott, hogy a szatmári rendőrségen je lenjenek meg tárgyaláson. A tárgyaláson meg fogják magyarázni a községi alkal mazottaknak, hogy törvény Írja elő az ő kötelező biztosításukat s kénytelenek lesz nek ennek folytán a községek e váratlanul jövő újabb terheket is a nyakukba venni. Különös érdekességet a dolognak az kölcsönöz, hogy a törvény életbeléptetése, tehát 1907. óta, csak most, hat óv múltán jöttek rá, hogy a községi alkalmazottak is biztositáskötelesek. A községi bíró hatásköre. Ho a bírót nem respektálják. — A Szamos tudósítójától. Szatmár, nov. 20 Érdekes ítélet hangzott el ma a törvényszék tárgyaló termében, amelynek nagyjelentőséget különösen az kölcsönöz, hogy megállapította, miszerint a községi bírónak jogában áll az italmérést is ellenőrizni. A műt hónap ötödikén történt Giród tótfaluban, hogy Törzs Demeter biró elkobozott egy üveg bort, amelyet Friedmann Ignác ottani kereskedőtől vásároltak. A biró azt állította, hogy Friedmann — jól lehet csak korlátolt italmórési engedélye van — a bort üzletében fogyasztatja, sőt még azt is mondotta, hogy a bor hamis. Az egyik vevőtől elkobozod bort a biró bevitte Friedmann üzletébe és kérdőre vonla, hogy mi jogon mer nyitott palackban bort árulni. Friedmann feleidül Klein He man nevű segédével kidobatta üzleté bői a bírót. A község bírója ekkor c endőrökért futott és most már velük jött vissza a kereskedőt felelősségre vonni. Friedmannt í azonban egy csepett sem háborította a ; csendőrök jelenléte, hanem ismét neki ug rótt a bírónak és dulakodni kezdett vele. A csendőrök közbelépése vetett véget a dulakodásnak. A törvényszék elé került a dolog. Friedmannt hatóság elleni erőszakért vád ali helyezték. A ma megtar ott tárgyaláson Friedmann és védője tiltakoztak az ellen, hogy a biró beleavatkozzék az itsl- mérés felügye.ésébe. Meglepődést keltett azonban a törvényszék Ítélete, amikor Friedmannt hatóság elleni erőszakért 2 napi fogházra ítélte s az indokolásban kimondotta, hogy a községi bírónak jogában áll az italmérést s általában minden tör vény és rendelet betartását ellenőrizni. Csillámok a porban. Szépségversenyeket rendez az „Érdekes Újság“, szépségversenyt a „Tolnai Világlapja“ is. Az „Érdekes Újság“ diszkréíebben, számonként c?ak egy egy „szépséget“ adva, az utóbbi ellenben, a „Tolnai Vi láglap“ ismert zsáneróben, nyolcvanszáz szépnek hitt atcot klÍ3séroztat a lapja, egyetlen oldalára. Az ember meg böngészget. Maga sem tudja miért, de megáll ezek előtt a fotográfiák előtt, hogy a saját külön Ízlésével megállapíthassa, melyik is hát a legszebb vaiamennyiök közül ? Az egyik szépségnek kiáll a po a e-ontjá, a másiknak kifejezéstelen a szeme, egy harmadiknak alacsony, törpe mongol homlokja van, ismét másiknak olyan duzzadt az ajka, mint valami afrikai szerecsen Vénusznak. Az oldal jobb sarkában egy arc, a vonások arányosak ; de unintelligens, a másik intelligens, de eláll a füle, széles az orra. Engem az egész szépségversenyben csak az nem hagy nyughatni, hogy vaj jón mit gondolnak a pályázó Venu3ok, melyikőjük fogja a szépségverseny pálmáját elvihetni ? A kiálló pofacsontu, n pisze orrú a bárgyú szemű, avagy ta Ián a hegyes állu ? A legtöbbje még ráadásul — uram bocsáss 1 — mosolyog. Mosolyog szegényke fotografumsan, retusirozottan, a száját kinyújtja, a szeme rémülten me red a gép lencséjére, a hájas nyaka védőén borul a vállára. Ahány csúfság ebben a széles ha zában szépnek hiszi magát mind ott kuksol a Tolnai Világlapja „szép3Ógvor- senyónek* tömeglapján. Még csak éppen Zsákos Eszti hiányzik közülük és egy lelkes heccbarát, aki ötszáz szavazó lappal neki juttassa a szépség dicsőséges pálmáját. * Roóz Ezekiel főbíró, 1847 szeptember 9-én szép beszédet mondott István, császári és királyi főhe cég és magyarországi királyi helytartó ^ felsége előtt a s atmármegyei zsidók nevében Nagykárolyban. A Fuchs Adolf féle nyomda, itt Szatmáron, ólomba szedte és s íig a minapában tévedt elibém a kis füzet. Egy füzet, amelyben egyes egye dűl a feltétlea hódolat hangja hallszik. Egészen elszokott a fülünk ettől a hangtól. Parlameotális életünk m gho nositotta a csipkedő kritikát minden ló ren és az igazán loyalis, a mindig tér- dethajlitó, a szemével feltekinteni soha ! sem merő alázatos hangot legfeljebb ha egy-egy ilyen ósdi írásban feltalálhatni. Némi kis fájdalommal, valamelyes visszavágyással olvasom a sorokat, mint mikor a hazug pólyába pakolt Xerxes nagysága előtt hajlít térdet az ókori történelem. Ma már nincsenek Xerxesek, ismeretlenek a Julius Caesarok és Nérók emberfölöttivé nagyított alakjai, sehol sem találni egy hatalmas Szolimán*, mert kipusztultak a Roóz Ezekielek, akik minden lelkiismeret furdalás nélkül tudtak agyonüdvözölni holmi István nádorokat. Hiszen jól van, jól van, helyes, hogy kipusztultak; de mégis. Valami határozottan felemelő érzés fogta el az embert a hajdani hajbókoló üdvözlések, szolgai alázatossággal egekig emelő frázis bókok, dicsőítések alkalmával. Hihettünk benne, hogy mégis van ezen a világon legalább egyetlenegy olyan ember, aki, mint a Roóz Ezekiel István nádorja az ünnepeltetést talán- íalán meg is érdemli. * Az a cukros bolt, ott a városi bérpalota mellől eltűnt. Egy szép napon — mint a gyermekek mondani szokták — elvitte a cica. A felnőtt ellenben kiváncsi és fürkésző: hova vitte a cica azt a cukrosboltot? — kérdik. Hát kérem erre már nem is olyan könnyű a f lelet Ezelőtt mintegy tíz nappal a Batíhyány-utca sarkán elkezdtek ásni, betonozni, cementezni. Úgy jártunk vele, mint azokkal a veres hurkákkal a Deák téren. „Csatornázás, vízvezeték“ — suttogtuk. Szó sincs róla. Kisült e^fy kettőre, hogy a városi bérpalota mellőli cukros bódé kerül felébe. Dolgoztak is rajta serényen és amikor készen volt az alap, egy este tiz munkás széjjel szedte a régi bódét, — Helyes, helyes — mondogattuk — legalább a cukroszsidó bácsi egy napot sem fog veszíteni. Reggelre az uj alapra felállítják biztosan a bódéját. És — ne ciffrázzuk — még a mai napig sem állították fel. Egy pár kérdést gyorsan. Miért kellett hit akkor az uj alap munkálataival sietni? Miért kellett a régi bódé széjjel szedésével sietni? Hova vitték a régi bódé darabjait? Miért álli tolták az uj alapra csupán a bódé közepét ? Miért nem tömik be sürgősen a régi bódé alapját? És végül miért városi adminisztrábó a városi adminisztráció? És legeslegvégül: hova is vitte hát az a csúnya cica azt a bódét ? (D’or.) Kinevezés. Az igazságügyminiszter Székely Sándor szatmárnómetii lakost a bácsalmási kir. járásbírósághoz végrehajtóvá nevezte ki. A dohánybeváitás. A pénzügyminiszter most közölte a vármegye törvényhatóságával, hogy Szatmáron a dohánybeváltás 1914 január 2 tői február 14-ig fog eszközöltetni. A keresk kamara elnökének kitüntetése. Fővárosi tudósítónk feltétlenül megbízható forrásból jelenti, hogy a király Szent-Királyi Tivadarnak, a debreczeni kereskedelmi és iparkamara elnökének a közélet terén szerzett érdemei elismeréséül a vaskorenarend harmadik osztályát adományozta. A kitüntetésről szóló királyi kéziratot u hivatalos lap egyik legközelebbi száma közli.
