Szamos, 1913. november (45. évfolyam, 252-276. szám)

1913-11-21 / 268. szám

Negyvenötödik évfolyam. Szatmár, 1913. 268 szám POLITIKAI NAPILAP Az esküdtszék költői igazságszolgáltatása. Irta : Dénes Sándor. Mióta az esküdtszék intézménye fennáll, minden magyar jogász és a lehetetlen — nem egy­szer felháboritó — ver­diktekről olvasó laikus publikum el volt telve az esküdtszék elleni elégedetlenséggel. Nem akadt védelme­zője sohasem a szabad polgárok belátástalan, judicium nélküli ítélkezésének, mikor egy-egy gyilkost a pillanatnyi hangulat hatása alatt felmen­tettek s akinek az apa vére száradt a kezén meg a lelkén, azt nagylelkűen „visszaadták a társadalomnak.“ Mióta azonban politikai tőke lett az esküdtszék védelméből, azóta mindezok a védők, akik sok ügyvédi „sikert* köszönhetnek a polgárbirák jogi érzé­ketlenségének, hálából felcsaptak az esküdtszék védőinek és a jogrend ér­dekeinek mellőzésével egyes jogesetek érdekében a haza sorsának döntő kér­désévé teszik az ésküdtszék negativ „Justizmord“-jainak megszüntetését. Szerencséje azonban a jogrendnek, hogy a nagyhangú, lelkes negotiorum gestorok ellen minduntalan hathatós érveket szolgáltat — maga az esküdt­szék. NOVEMBER I PÉNTEK B. A. bem. A legutóbbi napokban az ország legintelligensebbnek tartott polgáraiból alakult esküdtbiróság — a budapesti — vágott ki egy ilyen erős érvet az esküdtszék ellen. Az esetet minden újságolvasó ösmeri­Beitgruber Jánosné, egy részeges, durva, dologtalan kocsis felesége párat­lan kegyetlenséggel megölte az urát. Láttam, hogy férjem hanyatt fék szik és a gégéje szabadon van, — így j adta elő a rémes tényállást a vádlott. — Kivettem zsebemből a beretvát, fehér házi cérnával a beretva pengéjét, a tok ban lévő végét a tok vegéhez köiöttem, körülcsavartam s többször megpróbáltam, hogy az vágás közben ne csukódjék hátra. Azután csendesen odalopództam férjemhez s miután újra meggyőződtem, hogy alszik, a nehéz tengelyvasat, amelyet már egy hete erre a célra a szobába vittem, csendesen odavonszol tam a férjem lábához. Majd kiegye esi tettem az egyik lábát s a két alsó bb­szára közé helyeztem a nehéz tengely­vasat, amelynek közepére előzőleg vas­tag cukorspárgávol dupla hurkot vetet­tem olyképpen, hogy a hosszú zsineg­nek mind a két vége szabidon lógott. A tengelyvasra kötött zsinegnek meg­felelően, sejtve azt, hogy a férjem a hi­deg vastól való érintkezésre fe'ébredhet s még meghiusithatja a tervemet, egy fej kendőt helyeztem a két lábszára közé s a szabadon lelógó egyik zsineggel a jobb, a másikkal a ballábszárát kötöttem a tengelyvashoz A két kezét, amelyek a mellére voltak téve, a csuklóknál egy hurokkal összekötöztem s a spárgát két szer körülcsavartam, hogy fölébredés esetén ne tudjon ellenszegülni. Gyorsan a beretva után nyúltam s oda'opództam a férjem fejéhez, kigomboltam az ing nyakán lévő córnagombot s állát még jobban hátr<itoltam. Azután megtapo gattam a magam gégéjét, hol esnék biztosan a halálthozó metszés, majd a férjem gégéjét tapogattam meg és úgy találtam, hogy közvetlenül az álla alatt lesz jó elvágni a torkát. Ba kezemmel állának a bőrét kifeszitve meghúz* am és jobb kezemben szilárdan tartott beretva élével elvágtam férjemnek az álla alatt a nyakát. Az első vágásra nem Lttam vért serkenni s ugyanazon a helyen még egyszer belévágtam á nyakába A má sodik metszés után a vér nagy csomó ban bugybo*ékolt a férjem nyakából s_ ő fö'ébredve, rám kiáltott: Megállj! Én ijedtemben az ajtóhoz ugorva, menekülni akartam. Eközben visszafordultam s lát tam, hogy férjem fölemelte a fejét s rám tekint. Attól való félelmemben, hogy megtámad, a takaréktüzhely alól előkap tam a házibaltát s azzal két zer rásuj- tottam férjem fejtre A-s első csapást a tarkójára mértem, a másodikat a feje tetejére. Hátborzongató és rémes még ol­vasni is azt a páratlanul végrehajtott gyilkosságot, amelyet ez az asszony el­követett. Felháboritó még akkor is, ha olyan sok körülmény enyhíti a tettet, mint eb­ben az esetben, hogy a férj iszákos volt, durva, dologtalan, verte az asz- szonyt, a gyerekeit és még az életü­ket is veszedelemmel fenyegette. A budapesti esküdtbiróság azon- ban, amely a többi polgári igazmondók­kal együtt a reális igazság ellen a- költői igazságszolgáltatás javára dol­gozik, felmentette a gyilkos asszonyt, aki ezzel kivitte az életbe minden bol­dogtalan házasságban szenvedő asszony­nak a jogi oktatást : hogy a dologtalan, verekedő, részeges férjnek büntetlenül lehet leborotválni a fejét a nyakáról. Ősrégi jogi elv, hogy senki saját ügyének bírája nem lehet Még a jogi tartozást sem lehet olyanmódon köve­telni az adóstól, hogy ezzel az adós „önézete sérelmet szenvedjen. Aki hír­lapikig kéri a követelését, — azt zsa­rolásért büntetik meg, aki maga viszi el az adós házából a fedezetet, — az magánlakot sért, zsarol, személyes sza­badságot sért, szóval megbüntetik. A pesti kocsisné, aki — mint a gyilkosság végrehajtása mutatja —- ugyancsak önhatalmúlag végzett a sa­ját ügyében. Kiszabta, végrehajtotta a halálos ítéletet az ura ellen, aki bűnös volt ugyan, de ha a bűnével bí­róság elé kerül, bizonyára nem ítélik érte halálra. Az esküdtszék pedig szankcionálta, hogy az asszony jogosan ítélte halálra a férjet, akit ugyanazon bűnért a bíró­ság sokkal enyhébben sújtott volna. Ezzel szemben azt látjuk — láttuk nemrégen Szatmáron, mikor a rabló- gyilkos szabólegéuy borzalmas bűnügyét tárgyalták — hogy a bíróság milyen alaposan megfontolja, mig valakit ha­lálra ítél. A szakbirák valósággal kere­sik az enyhítő körülményeket és ha van rá törvényes lehetőség, megmentik a legelvetemedettebb gyilkost a kötéltől. Amig a bíróság a gyilkosokkal szemben is a humanizmus álláspontjára helyezkedik ós a halálbüntetés ellenes irányzatot kultiválja, addig a józan pol­gárok nyakra-főre szankcionálják azt az elvet, hogy az ítélkezési joggal nem biró érdekeltek büntetlenül megölhetik azt, akitől szabadulni akarnak. Ezzel aztán átalakítják az igazságszol­gáltatást érdekfeszitő bűnügyi regónynyé, amelynek befejezésében a gonosz el­esik, az elnyomott pedig diadalmaskodik. Az igazságszolgáltatás azonban nem lehet berendezve költői hangulatokra s ha az esküdtszék igy gyilkolja az igaz­ságot, akkor neki is el kell vennie méltó büntetését. 'pá Vicát, telefon. A hadügyi expozé. Bécs, nov. 20. Lovag Krobatin hadügyminiszter ma mondotta el hadügyi expozéját. Krobatin röviden vázolta a múlt óv végi ós ez évi hadügyi intézkedéseket ós szükségesnek mondotta mindezekért a beruházásokat és intézkedéseket, amelyeket a hadügyi kor­Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által Hájtájer Pál ruhafestő és gőzmosó = gyárában = Szatmár. 6 ml&*L

Next

/
Oldalképek
Tartalom