Szamos, 1913. november (45. évfolyam, 252-276. szám)

1913-11-20 / 267. szám

(1913 november 20.) 267. szám. SZAMOS 3 oldal. m n Szemérmese^ a szegénye^, a mik csak az egynéhány nem szegény ember önérzete miatt nem variálok úgy, hogy csak a szegények a szemér- mesek. Különben is a raritás, vagy mondjuk: szenzáció teljes akkor is, ha rámutat az ember, hogy egyálta­lában tapasztalható a szegények sze- mérmetessége mai napság, amikor a mostoha viszonyok ha nem is teljesen szegénynyé, de megszorultakká tették az emberek legnagyobb részét és mi nimumra redukálták a megszorultak szemérmességi fényűzését. Tegnap történt azonban, a Nép­konyha megnyitásán, amely mindig valamelyes szerény kis ürnepiesség gél jár, mert meg szoktak rajta je lenni a Népkonyha jólelkü pártfogói, — a tegnapi megnyitó nyomor zsuron történt, hogy a pártfogók többen vol tak, mint a pártfogoltak. Nem ment jól a jótékonyságnak a debut alkalmából, alig volt egy asz talnyi vendége, a többi hely üresen várta az éheseit. Már pedig a jóté konyság nem érhet semmit, ha nincs kin gyakoi ölni. És méltán volt lehangolt a Nép­konyha érdemdús elnöknője, mélabus a jótékonyságban örömet kereső elnök, hogy ime a szegények távoltartják magukat a meleg kanáltól. Talán nincs szegénye ennek a városnak? Avagy minden szegénynek tele az éléskamarája? Próbáljon valaki igennel felelni erre a kérdésre. Tessék végigjárni az iskolákat, hány az olyan gyerek, aki magán- szorgalomból az iskolában marad ebédre, mert hiába tapodna haza a lucskos utcán mezítelen kis lábával, ennivaló ott úgy sem várja s legfeljebb az éhséget osztaná meg többi testvér­kéivel, akiken ezúttal csak annyit se gitene, hogy a nagy adag étlenségből amazokra kevesebb jutna. Az utcán minduntalan koldusok, csecsemő gyermekekkel érvelő ci gány asszony ok, sóskalácsra kunyoráló cigánygyerekek állják el az ember útját és ezer meg ezer adat bizonyítja ebben a szegénységben nagyranőtt városban, hogy sok az üres gyomor, sok az, éhes ember. És a Népkonyhában, ahol például tegnap is pompás gulyásleves, gusztu­sos rizskása várta az éhes embereket, mégis kevés szegény jelentkezett. Szinte impozáns lenne a szegé­nyeknek ez a szemérmetessége, ha utón-útfélen nem látná az ember a cáfolatát. Sokgyerekes családok, kenyér kereső nélkül maradt árvák, beteg szülők gyámoltalan gyermekei resz­ketnek egy kis kenyérért, egy kis meleg ételért, koplalnak, szenvednek úgy, hogy resistenciájukat nem lehet az önérzet, vagy szemérmetesség szám Iájára írni. Semmi sem bizonyítja jobban azt hogy igy áll a dolog, mint azok a je­lentkezők, akik teltételekhez kötik a Népkonyha jótékonyságának elfoga­dását. Akik hajlandók átengedni ma­gukat a jótékonyságnak, nem zárkóz nak el eme szívesség elől, de — küld jék nekik haza az ebédet, ne kelljen nekik restelkedni a többi szegény előtt. Nem mondom: érthető lenne a dolog, ha lejárt milliomosok szemér- meskednének igy. De a Népkonyha rendes kundsaftjai között nincs effajta,. Éppen ellenkező természetű az a betegség, amely elrontja a szegények étvágyát a Népkonyha kosztjától. Mert, amíg a letört vagyonosak nem akarják elárulni, hogy a Nép­konyha asztaláig jutottak, emezek azt szeretnék elhitetni a világgal, hogy ők már nem taitanak ott, hogy ke gyelemebédet kelljen enniök. Van család, amelynek nincs en ­nivalója, de a varr ólány kisasszony, masamód leány kalapot hord a fején, miedert a derekán, tánciskolába jár meg moziba, színházban körszéket vált és kereskedősegédekkel, jögá szókkal kokettál. A fene egye meg azt a rongyos kalapot, azt a becstelen derékszoritót, azokat a kitűnő összeköttetéseket, ame­lyekből hamarabb lesz gyerek, mint Házasság, — ez az a szemérmetesség, amely miatt otthon kell éhezni a csa­ládnak amely reszket egy kis meleg ételért, de mégsem mehet el a Nép konyhára, mert ez ártana a kisasszony - lánynak. Ezeknek aztán hasztalan is be­szélne az ember, hogy a szegénység nem szégyen, a Népkonyhán enni semmivel sem megbecstelenitőbb, mint a kölcsönpénz kamatjára halasztást kunyorálni, ezeknek elveszi az eszét a kalap, a mieder, a körszék meg a kapuig kisérgető jogászgyerek, ezért — azt his.dk — érdemes még köp lalni is. Szóval az ember azt hinné, hogy ma már csak a szegények a szemér­mesek, de, ha jobban megvakarja az ember, erről is kiderül, hogy bizony csak álszemérem az. =& szatmári deputáció. Meg­emlékeztünk már arról, hogy gróf Tisza István miniszterelnök e hó 25-ére adott terminust annak a küldöttségnek, amely Szatmár városának diszpoJgári oklevelét viszi tel a kormányelnöknek. A deputáció tagjait, akik mintegy har- mincan-negyvenen mennek fel, dr. Vajay Károly kir. tan. polgármester értekez­letre hivta össze tegnap délután a vá­rosházára. A polgármester felolvasta az értekezleten a miniszterelnök táviratát, amelyben gróf Tisza István november 25-én délután egy órakor fogadja a küldöttséget a munkapárti körben, az­után pedig vendégül látja a deputáció tagjait a Hungária-szálló éttermében. A küldöttség tagjainak egyrésze hétfőn, 24- ón délután, egyrésze pedig ugyan­aznap este indul. Találkozás kedden, 25- én délelőtt 11 órakor a Pannónia kávéházban. A díszpolgári oklevél át­| nyújtása alkalmával a munkapárti kör­ben dr. Vajay Károly polgármester mondja az üdvözlő beszédet, az ebéd­nél pedig az e’ső köszöntőt Szatmár törvényhatósági bizottsága nevében Gönczy Antal esperes mondja gróf j Tisza Istvánra, a munkapárt elnökségét : dr. Keresztszeghy Lajos, a szatmári munkapárt elnöke köszönti fel, a kor­mány jelenlevő tagjait pedig dr. Schőn- pílug Jenő és dr. Lénárd István. Esküdtbiró^ági einökj dőlés A deb­receni kir, tábla elnöke a szatmárnómetii törvényszéknél működő esküdbiróság elnö­kévé az 1914. évre dr. Papolczy Gyula törvényszéki e'nököt, helyettes elnökké pedig dr. Némethy József bírót jelölte ki. A kath, kaszinó estélye. A kath. kaszinó f. hó 23-án, az az vasárnap este 6 órakor a Czeczil-egylet nagytermében Konstantin ünnepélyt rendez. Az ünnepség műsora a következő: Vineta, Seiler Jó­zseftől, énekli az ezen alkalomra szerve­zett énekkar. 2. Alkalmi beszéd, mondja Jaklovics György. 3. Hegedű szóló zon- gorakisérettel, előadják: Noéh Béla és Papp Mariska. 4. Alkalmi óda, szavalja Dunai Ilonka. 5. Engelsberg.. A. S. Anya- nyelvem, énekli a férfikar. Ünnepség után összejövetel a kath. kaszinóban. A Mozi Élet hatodik száma tegnap esti jelent meg igazán gazdag, mulatságos tartalommal. A Mozi Élet példányai ezután 4 fillérbe kerülnek minden trafikban, Mertz István, Lőwinger József, Mulady József kereskedésében, az Urániában és az utcán egyaránt. Iparosoíthon avatás Zólyomban. A nyolc év óta f. nnálló zólyomi ipartestület Hercz Samu ipartestületi jegyző buzgólko- dásr folytán annyira vitte, hogy ez idén szép esyemeleles székházat építtetett, a melyben elhelyezést kapnak az összes zó­lyomi ipari érdekű intézmények és egye­sületek. A székházat most vasárnap avat­ták fel nagy ünnep keretében, a melyen Harkányi János báró kereskedelemügyi miniszter szigeti B rthos And:r dr. ca. és kir. kamarás, min. tanácsossal képvisel­tette magát. Megjelent a felavató ünnepé­lyen Zólyom vármegyének főispánja, Kürthy Lajos báró. Az Országos Iparegye­sület Soltész Adolf dr. titkárral, az Ipar- testületek Országos Szövetsége Dóczi Sá muel dr. titkárral képviseltette magát az ünnepen. Bayer Samu ipartestületi elnök üdvözlő szavai után Rosenauer Lajos, a besztercebányai kereskedelmi kamara al- elnöke mondott ünnepi beszédet, a mely után a zólyomi evangó ikus lelkész isten áldását kérte az újonnan felavatott házra. * Útépítés S/alm miegyében. Szinér váralja, Apa, P»tóhám, Szamosberencze és Szatmárudvari községek azon kérelmét, hogy a szinérváralja—szatmári törvény- hatósági közút még a folyó évben kiépít­tessék, a keivskedelmi miniszter nem tel­jesítette, ellenben mrgigérte, hogy — ha a törvényhozás a törvényhatósági közutak folytatólagos kiépítésére megfelelő összeget bocsát rendelkezésére — már az 1914-ik évben kiépítteti a kért utat. Már most intézkedett az iránt, hogy a nagykárolyi m. kir. állsmőpitészeti hivatal a közút kiépítésére vonatkozólag megtartott hely­színi bejárásról szóló jegyzőkönyvet és a bejárás alapjául szolgált műszaki művele­tet összes mellékleteivel, vóleményes ja­vaslat kíséretében terjessze be hozzá. A hilózok ellen. A Magyarországi Vásári Iparcikk-Árusok Ipartestülete átirt Tankóczy Gyula főkapitányhoz, hogy az országos vásárokon elszaporodott úgyneve­zett „hilózok“ ellen szigorú intézkedése­ket tegyen. A hilózok a földön áruló rő- fösök, a kosárban áruló készárusok és a kékedényesek közölt szokták felütni fejü­ket mint elárusitó legények s a pénzvál­tásnál úgy szoktak manipulálni, hogy a visszaadásnál boszorkányos kézi ügyesség­gel a nagyobb értékű pénzdarabot kissebbel cserélik fel. Az átiratra a főkapitány szi­gorú ellenőrző intézkedéseket tett. Or. Kovács Gyula nőorvos rendelését f. hó 18-án, kedden kezdte meg Deák-tér 2. sz. alatt. Rendel: d. e. 8—10-ig, d. u. 2—4-ig. Tolvaj pékinas. A halmii csendőr­ség letartóz'atta Bikás Endre 17 éves halmii pékinast, aki gazdájától, Weisz Sá­mueltől nagyobb mennyiségű lisztet lopott s azt eladta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom