Szamos, 1913. november (45. évfolyam, 252-276. szám)
1913-11-19 / 266. szám
Negyvenötödik évfolyam. Szatmár, 1913. 265. szám POLITIKAI NAPILAP A szép halottak. A szép halottak egyelőre még — hála Istennek — a legjobb egészségnek örvendenek és éppen most száz meg száz — vagy még annál is kevesebb — ki nem száradt torok élteti őket az emberi kor legvégső határáig. Szóval élnek a szép halottak, akik szépségdijat ugyan nem igen nyerhetnének a szépségükkel, de akiknél szebbek ma mégsincsenek ebben a kerek városban. Legalább ők ezt mondják, sőt korteseik is vannak rá, akik — mint az ugocsai peres fél tanúi — hajlandók erre akár az oltár előtt is megesküdni. Mindenik szép, mindenik jó, min- denik a legalkalmasabb arra, hogy a választó polgárság a vasárnap eljövendő nagy küzdelemben őrá adja le a városatya-termelő voksot. Mert róluk van szó : a városatyaválasztásoknak mindenkor viruló ibolyáiról : az önjelöltekről. Akiket nem keres a bizalom, de akik annál szivósabban kérik, presszionálják a maguk részére ezt a bizalmat, akik nem azzal jönnek a napvilág elé, hogy „én városatya szeretnék lenni,“ hanem bebeszélik a választónak, hogy „te engem szeretsz, engem akarsz és senki mást. Akik úgy elébe állanak a közbizalomnak, hogy az — szegény — nem tud kitérni a hivó szavak elől. Hogy a választóknak, a városnak mi szükségük van az ilyen túlzottan agilis emberre, azt egy rövid szóval meg tudja mondani mindenki: semmi. Sokkal tovább el lehet tűnődni azon, hogy mi szükségük van a város- atyaságra, a kierőszakolt voksokra azoknak az embereknek, akiknek a közélet terén semmiféle térismeretük nincs arra, hogy a város polgárságának érdekeit a fórumon képviseljék. Egyetlenegy reménység dagaszthatja a keblöket ezeknek a derék embereknek : hogy ha megválasztják őket, szép halott lesz belőlük. A városházára kitűzik a gyászlobogót, a koporsójukat városi hajdúk állják körül, a legközelebbi közgyűlésen a főispán meleg szavakkal parentálja el őket, akiknek közéleti szereplésüknek egyetlen közérdekű ténye : hogy meghaltak. Ez ambicionálhatja, ez sarkalhatja a nagy mértékben burjánzó önjelölteket, akiket a három évről három évre holt bizonyossággal bekövetkező kudarcok nem tudtak kipusztitani, akikkel a közderültség nem tudta megértetni, hogy kisérleteiknek létjogosultságuk nincs. A jelöléseket rendszerint a pártok intézik. Igaz, hogy a pártok nem minden- hatóak, és igaz, mi magunk mondjuk, hogy a városatya-választás nem politikai kérdés. Azonban a pártok jelölései nyilvánosak. Akit valamely kerületben a polgárok nagy tömege, vagy valamely számottevő érdekcsoport méltónak tart a városatyaságra : ennek hivei, ha igazán tekintélyes számmal vannak, a pártok jelölő gyűlésén szót emelhetnek az érdekében, sőt ha imponáló többségben vannak, föltétlenül keresztül is viszik a jelölést. Hiszen a pártok a jelölésnél nem mindig ragaszkodnak a politikához, aminthogy például Szatmáron nem is ragaszkodik egyik párt sem, hanem — igen üdvösen — azok mellett foglal állást, akiktől azt várja, hogy a város ügyeiben kellő komolysággal, élettapasztalattal fogják képviselni azok érdekeit, akik a városatyai mandátumot a kezükbe adják. De az önjelölt nem várja be azt a reá nézve reménytelen időt, amikor a választóközönség jószántából adja a voksot, hanem tülekedik, szemérmetlenül tolakodik érte és kinálja érdemtelen személyét a közbizalomnak, amely sok esetben nem tud kitérni az önjelölt szerénytelen üldözései elől, mivelhogy a legutolsó szavazóban is több az Ízlés, mint a derék önjelöltekben. Minden rátermettség, hivatottság és közéleti érdem nélkül csempészi magát a nyilvánosságra az önjelölt, aki megtévesztő burokban bukkan fel nehány komoly, a közéleti tevékenységben már tüzpróbát állott férfiú mellett, akik a város minden lakosának érdekeit külömbül képviselhetik, mint azok az önjelöltek, akikre bátran el lehet mondani, hogy minden szavazó — ha meg is van kenve — érdek nélkül szavaz reájuk: a város érdeke nélkül. Nem akarunk célzást tenni egyesekre, az általánosság keretei között * szeretnénk maradni, amikor nem ös- mertetjük azokat a hallatlanul alacsony, visszataszító trükköket, válogatatlan eszközöket. amelyekkel az önjelöltek szép halottakká akarják megválasztatni magukat. Hiszen minden egyes ilyen trükk- ről egy-egy önjelöltre ösmernének reá. Nem is csodáljuk, ha a komoly, rátermett jelöltek nem szívesen veszik fel a harcot azoknak a választási trükkjeivel, akiknek a személye ezen fogások nélkül egyébként figyelembe sem jöhetne. Remélljük azonban, hogy Szatmár választó közönségében még él a komolyság, a józan belátás, a város érdekei iránti fogékonyság. Reméljük, hogy belátják a választás fontosságát és hogy ez a városatyaválasztás nem lesz Katalin-bálja az önjelölteknek, őket nem hívja a táncba senki, és ha kinálkozá- sukkal néhány gyönge ember szavazó cédulájára sikerül ráragasztani magukat, ez csak a szavazatok összeolvasásánál ád egy kevéssel több gondot, de az esélyek mérlegét nem billenti. Aki pedig az önjelöltség bűnébe tévedt, tanulja meg, hogy a közéleti hivatottság nem ott kezdődik, amikor valaki önmagában fölfedezi, hanem ott, amikor a polgártársai veszik rajta észre. Lehet, hogy maradnak észre nem vett, föl nem karolt erők, — de ezek éppen nem azok, kiket az önjelöltek soraiban látunk. Vívják meg a pártok a maguk küzdelmét, polgárokhoz méltó komolysággal, az oda nem való hamis jelszavak és jogcímek kerülésével. A küzdelemben nem a politika lesz a döntő, hanem az, hogy melyik párt választotta meg jobban jelöltjeit, hogy melyik részen érvényesültek jobban azok a szempontok, a melyeket a polgárság helyesnek, jogosnak talál. Már pedig ezeknél a szempontoknál igazán nem lehet figyelemmel a vá_ MEMBER SZERDA Erzsébet. nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevő— közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb eipőraktára. MEGÉRKEZTEKI a őszi óa téli idényre rendelt valódi che'wreaux és boxbörből készült legújabb divatu úri, női és gyermek lábbeliek ÜT A valódi AMERIKAI KING QUELITI eipők kizárólagos raktára. «sámmk 8 «Ida*. ~~
