Szamos, 1913. október (45. évfolyam, 225-251. szám)

1913-10-12 / 235. szám

2. tidal. (1913. ektsfosr 12.) 235. szóm. dik, ez: ha nem tetszik a magas ka­mat, tessék visszafizetni. Emlékezetes még, hogy dr. Fabó Zoltán, a szatmári ügyészség vezetője tavaly igen emberséges és szociális ér­zékre valló felhivást tett közzé, amely­ben figyelmezteti a bankokat, hogy szi­gorúan üldözni fogja a túlzott kamat- számitást és felhivja a közönséget, hogy ilyen irányú sérelmeit hozza a Mr. ügyészség tudomására. Megpróbálta a túlzott kamatszámí­tást mérsékelni Unger István is, az Osztrák-Magyar Bank szatmári fiókjának főnöke, aki értekezletre hívta össze a bankigazgatókat és három csoportba osztván a pénzintézeteket aszerint, hogy melyik milyen kamat mellett juthat visszleszámitoláshoz, mmdenik osztályra nézve megállapította a legmagasabb ka­matlábat, amelyet szedhet, 9—11 szá­zalék közt. Bármilyen jóindulatuak voltak is ezek az intenciók, csak ideig-óráig, egy­két napig lapultak tőle a bankok. A felek tartottak attól, hogy ha panaszra mennek a túlzott kamatszámí­tások miatt, visszafizettetik velük a köl- csönüket és inkább nyögték a 25 szá­zalék kamatot, mint a 100 százalék visszafizetést. A szatmári Mr. ügyészség állotta a szavát és minden esetben megindí­totta az eljárást, amikor uzsorát látott fennforogni. Tudunk olyan vádiratról, amelyben a terhelt pénzintézet azzal van vádolva közszakértói vólemonyek alapján, hogy 30 százalékot szedett ezer koronát is meghaladó kölcsönök után s mégis mi történt ? Az, hogy a vádtanács megszüntette az eljárást ellenük, szankcióval látván el igy a 30 százalékos kamatsze­dést. Soha olyan kevés, uzsorában ma­rasztaló ítéletet nem hozott még a szatmári törvényszék, mint éppen most, amikor teljében virágzik az uzsora. Nem akarunk törvényes intézke­delmeit és gazdag tapasztalatait vitte ma­gával a Kerepesi-uti diszsirhelybe le. Nyu­godtan, irigylésre méltó öntudattal hunyta le szemeit örök álomra és ébredhetett fel az örökkévalóságra, mert egy pillanatot sem mulasztott, amely munkára van ren delve, egy talentum sem veszett el, amely ő reá bízatott. Es ez a fáradhatatlan munka mind­mind az önzetlenség szülötte volt. A mai Önző, tülekedő, nyereségért, jutalomért nyüzsgő kufár világban, messze bevilágító, fényes jellemvonása volt az elköltözöttnek az a köztudom bu önzetlenség, amelylyel példát alkotott a kortársak előtt és az utó­doknak. Gróf Teleki Géza egy élő tanítás, élete egy megdönthetetlen igazság, hogy a közéletet sikeresen szolgálni csak önzet­lenséggel lehet. Valahány közcélú, kulturális, jóté­konysági, közgazdasági intézmény csak felhívta a működésre, soha sem habozott, soha sem szabadkozott, hanem saját anyagi érdekeit visszaszorítva, munkába állt a közért.Munkálkodott fáradhatatlanul, csend­ben, csak munkája hatásaiban észrevehe­tően, nem vágyva, nrm keresve elismerést, jutalmat és kitüntetést. (Folyt, köv.) SZAMOS dóseket kritizálni, de az bizonyos, hogy az ügyészség emberséges igyekezete megtörik az ítélkező bíróság indokolat lanul túlzott liberálizmusáxi. Mert azt nem állíthatja senki, hogy az utolsó esztendőben egyedül a Tar­tóiéi Népbank zsidai voltak azok, akik uzsorakamatot szedtek a 40 koronás kölcsönök 17 százalékaival, de marasz­taló Ítéletet még sem láttunk az utolsó évben, mint ezt az egyet. Amivel nem azt akarjuk sérel­mezni, hogy a tariolciakat elítélték, ha­nem inkább azt, hogy a többieket sza­badjára engedték. így aztán elérkeztünk ahhoz, hogy a méltányosság és elnézés eljuttatta a kamatlábat a 30 százalékhoz, de semmi reménység sincs arra, hogy következ­zék valamelyes olyan törvényes intéz­kedés amely valamikor is vissza tudja majd szonritani a 30 százalékot a régi, jó, becsületes nyolc percentre. Nyilatkozat. Bár ki vagyok téve annak a vesze­delemnek, hogy rövid nyilatkozatomat dr. Nagy Vincze ismét gyöngeségnek fogja minősíteni az „így felelek“ cimü bullára, mely a „Szatmári Est “-ben látott napvilágot, mégis csak igy felelek: Ma az a lényeges kérdés: be kell-e menni a képvíselöházba. vagy sem ? Erre dr. Nagy Vincze azt mondja: „persze hogy be kell menni.“ Engem pedig most azért üt az ellenzéki lapok egy- rósze, mert én is ezt mondom. Tudom, hogy az egységes taktika a leghelyesebb, de csak akkor, ha ez a taktika jó. Azt is tudom, hogy a vezér­ka r“ azt a napiparancsot adta ki, hogy nem szabad bemenni. De én Mvül állok a pártkeretekon és nem lehet tőlem kívánni azt a bálványimádást, hogy vakon kövessem a „kinyilatkoztatáso­kat.“ Én remélem, hogy az ón felfogá­somnak is lesz valamelyes hóditó ereje és ez többet fog használni az ellenzék ügyének, mintha továbbra is arra az állás­pontra helyezkedünk, hogy a sövény mellől kurjongatunk a Házba. Higyje meg Nagy Vincze dr. hogy a „vezér­kar“ is szívesen kievickélne már a maga taktikájának hínárjából, ha megtalálná d módját annak, hogy be is menjen a Házba és meg is mentse a következetes­ségnek — látszatát. Minden egyéb, amit az „így felelek“ önérzetes szerzője mond, múlt évi ma- gamtartására vonatkozik. Megmondtam őszintén, hogy abban a nézeteltérésben, amelyben az ellenzék­kel annak taktikája miatt kerültem, azt találtam a leghelyesebbnek, hogy idő­legesen fólreáUva, átengedjem a teret az annyit emlegetett vezérkarnak és taktikájának. És mindenki elhiheti, hogy ha a sópanama kiderülóse idején tilta­kozó nópgyülést tartok, éppen a Nagy Vincék lettek volna az elsők, akik meg­állapították volna, hogy az ellenzékre kedvező szelek járván, most már én is tengerre bocsátom vitorlásomat. De mert igazságot kerestem és nem olcsó népszerűséget, tartózkodó álláspontom­ból csak akkor léptem ki, hirdetve a parlamenti harc szükségességét, amikor a küzdelem eddigi módjának sikertelen­sége mindenki előtt nyilvánvaló lett és az uj képviselőházi cyklus beálltával mégis a régi taktikát akarják folytatni. Nem szándókszom Nagy Vince dr.-t kioktatni arról, hogy amit ma Andrássy és az ellenzék követel, az többé nem in integrum restitucio, hanem reparáció. Arra azonban tisztelettel kérem, hogy puskaporát az általános, titkos választó­jog védelmére ne velem szemben tar­togassa. Apponyi Albert gróf Makón csak becsületes választójogról beszólt, ez pedig a demokratikus szónál jóval kevesebb, mert a legkonzervatívabb vá­lasztójog is lehet becsületes. Nagy Vince dr. azonban nem háborodott fel ezen. Amikor a függetlenségi pártkörből ki­léptem, az általános és titkos választó­jogot jelöltem meg annak az ütköző pontnak, amelyért való harcban a kóp- viselóházban találkoznunk kell, — és amikor a választójog törvényjavaslatát az országgyűlésnek beterjesztették, én is, boldogemlékü Várady Zsigmond is, felhívtuk az ellenzéket, jöjjön a Házba és vegyük fel ott a küzdelmet az álta­lános és titkos választójogért. De a vezérkar csak népgyülésen akart „küz­deni“ és ezt elégtelennek tartóitam, te­hát helytelenítettem. Ezekben feleltem dr. Nagy Vince urnák „sűrített kérdéseire“, mint ő magát kifejezi. Hogy azokra, amiket nem látott szükségesnek „sűríteni“, ho­lott azokra ez a művelet alaposan rá fért volna, — nem felelek: az valószí­nűleg megint olyan taktika, amelyben a „Szatmári Est“ vezérkarával aligha va­gyok egy nézeten. Kelemen Samu. Aki mindennap következetesen hasz­nálja az Odolt, az mai ismereteink szerint az elképzelhető legjobb száj - és fogápolást gyakorolja. Ára: nagy üveg 2.— k, kis üveg 1.20 k. IDadászaíi cityvel*, l*ész tölténye^, fegyvere^, vadász mellénye^, vad* Hívóig, sapkák Ragályinál. Szalon és robbanó tűzi­játékok nagy választékban kaphatók SZABÓ GÉZÁNÁL.

Next

/
Oldalképek
Tartalom