Szamos, 1913. október (45. évfolyam, 225-251. szám)
1913-10-11 / 234. szám
1 Negyvenötödik évfo yam. Szatmár, 1913. 234. szám. POLITIKAI NAPILAP MuKadban nines önöm .., Andrássy pártjának megalakulásától az ellenzék sokat remélt. Azt hitte, hogy sok hamissággal, hazudozással és még több önzéssel terhelt s épp ezért megrekedt kocsiját azonnal kirántja a kátyúból s a szekér í rövid vágtatás után a ‘ piros bársonyszékek előtt áll meg. Végső eredményében pedig annyi történt, hogy megszaporodott a 67-es alap hiveinek száma. Hogy a munkapárt ezért nem haragszik, az bizonyos, de, hogy a nagy kinok és keservek között egyesült függetlenségi párt egy cseppet sem örül — még a makói nagy beszámoló után sem, — az kétséget nem szenved. De nem szenved kétséget az sem, hogy az Andrássy-^árt ezzel a haderővel hiába küzködik az annyira áhitott győzelemért. Nem ellenzéki győzelem, nem Andrássy miniszterelnöksége kell a népnek — ó, nem ! —, hanem béke. Erre a törvényhozási ciklusra az ellenzék eljátszotta már kisded játékait. Az ország közhangulatából ítélve pedig mondhatjuk az ellenzék címére adresz- szálva nagy költőnk szavait: „Múltadban nincs öröm, jövődben nincs remény ! A munkapárt, gróf Tisza Istvánnal élén, halad a maga utján és erről az útról az ellenzék alattomos, de gyermekes gáncsvetései egyáltalában nem Mesemondó téli estén... Irta: Bodmr Gáspár. A mi falunkban — estenden — natty, hatalmas műhelybe igyekszenek az embe rek, asszonyok, leányok, ki* eddig la, c ak pletykát fontak. Licsi lotyoltak Férfi k, kik imint is korcsmát bújtak. Ordögbibliát lor- gattak. Most? Kosarat f írnak. Szatyoré ké szítenek. Sok szép házi cikkeket faragnak. Es fel-fel hangziw a dal. Az öreg, légi nóta. Szivet fogó, szívből szóló aranyos dal: A virágnak megtiltani n'm lehet, Hegy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet; Kikelet a lány, virág a zereiem, Kikeletre virítani kénytelen. * S áll a da'. E« egyszerre csak elhallgatnak. Sírbolti c tmd. Mintha szellem s-állna. Szárnyakon sz-lina láthatatlan — szellem. Mesét kezdenek. De még milyen szép, aranyos mesét mondanak. fogják eltéríteni. A munkapárt haladásának az útját a nemzet jól fölfogott érdekei, az ország közgazdasági viszonyai jelölik ki. Közgazdasági viszonyaink sivársága pedig arra tanít bennünket, hogy Magyarország még oly hangzatos jelszavak kedvéért sem hazardírozhat és nem tehet föl mindent egy tétre. A biztos fejlődés szempontjából az országnak magának van szüksége a munkapártra és ennek a pártnak józan, előrelátó és mindennel számitó munkásságára. Az Ausztriával való kereskedelmi és vámszerződósek megújításának, illetve megkötésének ideje közeledik. Hogy egy politikailag érett többségben megvan a kellő rutin, az igazi körültekintés, a közgazdasági készség ezeknek a szerződéseknek jó megkötésére, az kétséget nem szenvedhet. Csak a koalíció tette magát nevetségessé azzal, hogy e kérdésben szakértőket hivott meg, akik a politikai felelősség porondján kivül állva adták le felelőtlenül szakvélemónyöket. De a koalíció éppen politikai iskolázatlansága s közgazdasági tudatlansága miatt rá volt kényszerítve erre a komolytalan lépésre. Közgazdazági helyzetünk távolról sem olyan, hogy e kérdésben kísérletezhetnénk. Szegénységünk nem engedi, hogy Ausztriával vagy a külfölddel vámháboruba keveredjünk. A nemzet érdeke a legfőbb érdek, ha még oly türelmetlenül várja is az ellenzék a munkapárt összeomlását. Már pedig a munkapárt nem fog összeoinlani, mert az ország közgazda- sági szükségleteinek talajába eresztette Hallga1 esakl Most kezdődik éppen, Mesemondó, lomha, lusta téli e-tén, milyen mesét mondanak: * . . . Egyszer volt, hol nem volt. Nem is olyan régen v >lt — egy kis leány. Szép volt, olyan volt a lelkem; mint a szempillantáskor csattanó bimbó. Az e ciberék csudájába jártak. Csak liliomnak nő úgy a dereka. Nefelejtsnek mosolyog a szén.e. Es ez a gyönyörűséges szép kis leány . . . egy-zer, mikor h fehér ruhát kapott s.öleitől. Most kellett, ám megnézni Hej, nem is anyától lett ő. Fehér rózsafáról tszed lék őt. Ha em aztán . . . — Ml történt? — Hát aztán? . . . kíváncsiskodtak a fiatalok. . . . Hát az történ', hoay a leánykát egyszer, mikor akkor bevitték a városba. Vásárt látni. Mézes bábot venni. És mi történt? Az történt, hogy a hófehér ruha egy kicsike kis foltot kapott . . . Kicsi, alig Iá ható foltot. De a leányka észrevette. Észrevette és úgy sirt, zokogott. gyökereit. Csak ábrándozók bíznak abban, hogy a nemzet ismét belebocsátkozik egy koalíciós kalandba, mely a tönk szélére juttatja az országot, csupán csak azért, mert ők vám-szakértőkkel akarták megmenteni az országot, melyben azonban volt annyi életerő, annyi életösztön, hogy megszabadította magát a koalíciótól, melynek számára nincs többé fídtámadás, ha még úgy fo- gadkoznak is a hataloméhes munkakerülők ! T’aVirat, telefon. Minist asteríanács. Budapest, okt. 10. Ma este 6 órakor a miniszterelnöki palotában minisztertanács volt gróf Tisza István miniszterelnök elnöklete alatt. Az összes miniszterek jelen voltak és kormányzati ügyeket intéztek el. szerb % epeskedelmi szerződé®. Bécs, október 10. Fontos ülése lesz a jövő héten az osztrák ós magyar vám- és kereskedelmi értekezletnek. Ezen az ülésen állapítják meg a két ko-miny végleges álláspontját a szerb kereskedelmi szerződés ügyében, mert ebben a hónapban már megkezdődnek a formális tanácskozások is a szerb kormány képvi-előív 1. A vám- és keivsk. konferencia ez ügyben már több ülést tartott, a legközelebbi ülés már a moAlig bírtuk vele. Aztán mégis lecsendese- dett. Újra felvette hát a hófehér ruhát. És tudjátok e, hogy megest mi történt? — Mi történt ? — Mondja, hogy történt? . . . Hát a/, történt, úgy történt, hogy most má- ő,maga akart a városba menni. A vásárba. És szedte k virágot. Ablakából * muskátlis virágot. Rozmaringot — virágot. Kosarába. Kötényébe. Éi ment egyedül. Ment, - ment sietett a városba. A vásárra. Virágot árulni. És a fehér ruha me: sest foltot kapott. Nagyobbat, mint előbb. Láthatót. A szemében. Az arcán is borongott. Mondották is neki. Mutatták is n-ki. De a leány mar fel sem vette. Nem sirt. Nem zokogot érte . . . . . . He nem egyszer, mikor-akkor, mege-t virágot vitt a vásárra. Es a vásárról nem jött vissza . . . Nem jött, hiába várták vissza. — Miért? — Miér‘? Az r‘ mer* nem gyütt visz- sza. A virággal ő maga is — elkelt. És mer1 sok-sok pénze lett . . . pénze bizony, pénze lett. Hat egy élő babát vett . . . E« most már fel se vatt”. Babája se kellett. . . I OKTÓBER í j SZOMBAT Piacidia sz' Jóién s&ájs&uzkk 8 ele!a!.
