Szamos, 1913. október (45. évfolyam, 225-251. szám)

1913-10-25 / 246. szám

I Negyvenötödik évfolyam. yn............. ...................... B BS BBBOBBBBOn Szatmár, 1913. POLITIKAI NAPILAP mpiB0B«ai»flttaiiRHBiaiiBBiii8iii 246. szám* A szatmári patronázs gyűlése. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, október 24 Ma délután négy órakor tartotta meg értekezletét a Szatmárnémetii Pa­tronázs Egyesület az esküdszék tárgyaló ter­mében, azt az értekez­letet, amelyet dr. Pa- polczy Gyula kir. tör­vényszéki elnök, Bél- teky Lajos ref. lelkész és dr. Vajay Károly kir. tan., polgármester hivott össze ab­ból a célból, hogy a fiatalkorúak bíró­ságára vonatkozó 1913. évi VII. t.-c. közeli életbelépése alkalmából szervez­zék a társadalmat a patronázs érdeké­ben, hogy ez a szervezet segítségére lehessen úgy a közel jövőben működni kezdő gyermekbiróságnak, mint a fiatal­korúak megmentésével foglalkozó min­den intézménynek. A hölgyek sorában ott voltak : Jékey Károlynó, Morvay Jánosné, özv. Éless Lajosné, dr. Papolczy Gyulán ó, ifj. dr. Papolczy Gyuláné, Bene Já­nosné, Roóz Samuné, Demjén Sán- dornó, Poszvék Irén, Lővy Miksáné, Bakcsy Domokosnó és Deák Kál­mánná úrnők. A vármegye részéről Csaba Ador­ján főispán, a város részéről Vajay Károly kir. tan., polgármester, Kőrös- mezey Antal főjegyző, dr. Boromisza Tibor püspök képviseletében Benkő József apátplébános, Bodnár György kir. tanfelügyelő, Ratkovszky Pál fő­igazgató, Bakcsy Gergely igazgató, a tanintézetek vezetői és a bíróság tagjai nagy számmal. Bélteky Lajos elnök megnyitván az ülést, melegen üdvözli a megjelent hölgyeket és urakat. Jelenti, hogy az elhagyott gyermekek helybeli telepbi­zottságának megbízásából széleskörű és alapos tájékozódást szerzett abban az irányban, hogy a helybeli telepbizottság terjessze ki működését az általános pá­ti onázsra is. Jelenti, hogy a Patronázs-Egyesü- letek Országos Szövetsége leküldötte a a mai értekezletre titkárát, dr. Horváth Dániel igazságügyminiszteri segédtitkárt, a debreceni patronázs és a fiatalkorúak felügyelő hatósága szintén titkárát, Fodor Emilt küldte ki. Bélteky Lajos fölkéri Horváth Dánielt, hogy a patronázs egyesületek munkássá­gát ismertesse. Horváth Dániel: Visszatekintve a bün­tetőjog történetének fejlődésére, vázolja, hogy sem az elrettentés! elmélet szörnyű kegyetlenségei, sem a XVIII. század utolsó évtizedétől kezdve a francia forr . dalom hatásaként a Code Penál utján egész Európában megindult büntetőjogi reform, amely már a szabadságvesztés-büntetést általános büntetéssé teszi és a javítás cél­ját beviszi a büntetés végrehajtásába, nem tudta a kriminálitás emelkedését megaka- dá'yozni. A múlt század 80-as éveiben indult meg. egy tudomát.yos mozgalom, amely rámutat a bűncselekmények távo­labbi tényezőire, kimutatja, hogy ha a bűntettesek számát csökkenteni akarjuk, akkor egyrészről fokozottabb védelemben kell részesíteni a társadalmat a közveszé lyes bűntettesekkel szemben, másrészről azokkal szemben, akik menthető emberi tévedések következtében követnek el bűn­cselekményeket, a megtorlás helyett a megmentés szempontjait kell érvényre emelni. A bűntetteseknek ebbe az utóbbi csoportjába tartoznak a gyermekek és a fiatalkorúak, akiknek mentése érdeké­ben a hatóságok mellé a nagy nemzet mentő feladatra a társadalmat szervezni kell, mert a bűn útjára tévedt fiatalkorú egymagában azon lejtőn, amelyre lépett, megállani nem tud. Nem állíthatja meg azon a hatóság sem egymagában és múl­hatatlanul szükséges az intézkedésre hiva­tott összes hatóságok együttműködése mel­lett a társadalom szeretetteljes közremü- dése is. Vázolta továbbá, hogy a társadalom­nak közreműködése három törvényünk nagy céljának megvalósítása érdekében szükséges. A gyermekvédelemről szóló 1901. évi Vili. és XXI. t.-c. mondotta ki azt a nagy elvet, hogy az elhagyott gyermek­nek vagyis annak, akit a törvény szerint a tartásra kötelesek eltartani nem tudnak, igénye, joga van állami eltartásra. Kiegé­szítette a 60,000—1907. B. M. sz. rendelet, amely az állami gyermekvédelem körét a környezetében az erkölcsi romlás veszélyé­nek kitett vagy züllésnek indult gyerme­kek megmentésére is kiterjeszti. Ma közel 70,000 gyermek tartozik az állami gyer­mek-védelem kötelékébe, ami az államnak több, mint évi 10 millió koronába kerül. A patronázs-egyesület munkásságá­nak első ága: segítségére sietni az állami gyermekvédelemnek, hogy ezek a gyer­mekek necsak a fizikai létnek, de az er­kölcsi életnek is mentessenek meg. A patronázs-egyesület három irány­ban támogatja a gyermekvédelmet: 1. minden gyermek, akinek igénye van állami eltartásra, oda felvétessék, 2. ellenőrizni a nevelőszülőket, a visszaélésekről jelentést tenni a hatóság­nak, kiszemelni a megfelelő nevelőszülőket, 3. gondoskodni arról, hogy amikor a gyermek életének 15-ik évében az állami gondozás véget ér, a társadalom ne vonja el a gyermektől támogatását, mert ez a maga lábán még megállani nem tud. A második ága a patronázs-egyesület munkásságának az 1913. évi VII. t.-c.-ben megalkotott fiatal korúak bírósága mellett ellátni dzokat a pártfogói tennivalókat, amelyek nélkül a fiatalkorúak bírósága hivatását be nem töltheti. Vázolta itt az 1908. évi XXXVI. t.-c. rendelkezéseit, azt a nagy jogkört, ame­lyet e törvény 18. §-ában a fiatalkorúak birájának kezébe ad, amely csak egy irányitó elvet jelöl meg a fiatalkorúval szemben alkalmazandó intézkedés megvá­lasztásánál: dorgálás, próbárabocsátás, ja­vító nevelés, fogház a súlyosabb esetek ben 10 és 15 évig is terjedhet és állam­fogház, nevezetesen azt, hogy a fiatalkorú egyéni, családi ős társadalmi körülményeit és az eset többi körülményeit s a fiatal­korú értelmi és erkölcsi fejlettségi fokát íigyolembevévo oly intézkedést alkalmaz­zon, amely a fiatalkorú jövő magaviseleté és erkölcsi megmentése érdekében a leg- megmegfelelőbbnek mutatkozik. E csoportban hivatása a patronázs egyesületnek, hogy a fiatalkorú egyéni, családi és társ dalmi körülményeiről, az u. n. környezettanulmány utján a fiatal­korúak biráját tájékoztassa és ha a bíró­ság a fiatalkorút pr bára bocsátja, a párt fogói tennivalókat ellássa. A harmadik csoportja a patronázs egyesület munkásságának a fogházmisszió. Kiemelte itt, hogy a letartóztatási in­tézetek nemcsak megrögzött bűntettesek tanyái, hanem igen sok, az élet nehéz viszontagságai között megbotlott szeren­csétlen embernek utolsó menedékhelye is. Pártfogásba venni a letartóztatottak ártatlan csaladját és az arra érdemes sza­badunkat nemcsak nemes emberbaráti kö­telességünk, de egyúttal a legbölcsebb ön­védelem is. Az ily egyesületeknek a munkássága nemcsak kriminálpolitikailag, de szociál­politikailag is igen jelentős. Azzal végezte előadását, hogy az a meggyőződése, hogy amennyiben a társa­dalmat sikerül, ebbe az életet, lelket és vele együtt gazdasági er őt mentő munkába sorompóba állítani, akkor majd hazánk kriminalitása is apadni fog. Ezután Fodor Emil vázolta a fiatal­korúak felügyeleti hatóságának szerve­zetét és működését. A közgyűlés határozatilag kimon­dotta, hogy a patronázs megalakulását Minden ruha uj lesz LlAjf A|or tisztítás és festés által ndJluJvJI i Öl jBBBIfflMIIWnUHMMtf yiMBBBBBMMEBHMMMMBHHB HI IIIIIH Will'll— ruhafestő és gőzmosó = gyárában — Szatmár. JoIazi wattmnnk 6 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom