Szamos, 1913. október (45. évfolyam, 225-251. szám)

1913-10-01 / 225. szám

2 oid»i. 8 >: A M 0 S (1913. október 1. 225 «ám. elmúlt ülés jegyzőkönyvét olvasta fel a testületi jegyző. Dr. S h i k Elemér ipartestületi ügyész ismertette ezután az épitőiparosok azon óhajtását, hogy a város kezelje maga a középületek építését ez évben, miután közel 400 épitőmunkás néz kétségbeeséssel a tél nyomorai elé. Az építőiparosok — mint annak idején megírtuk — megkeresték egy kérvénynyel ez irányban a város tanácsát, sőt a közgyűlésen is tárgyaltak az épitő­iparosok kérelmét és visszautasították azzal, hogy a nehéz gazdasági viszonyok nem engedik egy nagyobb, költséges építkezés megkezdését ez évben. így került azutáu az épitőiparosok ügye ez ipartestületbe. Az ipartestület magáévá tette az épitő­iparosok kívánságát s elhatározta, hogy a következő kérvénynyel járul a belügyminisz­terhez : Nagyméltóságu Belügyminiszter Ur! Kegyelmes Urunk! Szatmár-Németi szab. kir. városban az évek óta tartó gazdasági válság telje­sen a tönk szélére juttatta a város mint egy 400 építőiparosát, úgy hogy a reájuk nehezedő közteher részint az iparos fog lalkozás felhagyására, részint a kivándor­lásra készteti a számban és tehetségben erős szatmárnőmetii épilőiparosságot. Hogy a nevezett szakmát űző ipa­rosokat a végveszélytől megmentsük, a városi hatósághoz folyamodtunk, mint a szab. kir. város első közgazdasági szer­vezetéhez, hogy amennyiben, mint pénz­ügyi hatóság, erős kézzel követeli a köz­terhek viselését az építőiparos lakosságtól, viszont nyújtson alkalmat azoknak arra, hogy a közterheket megfelelő jövedelem­ből fedezhessék, mivógből félretéve a városok krajcáros számvetését, magasabb szempontokból tekintve a sérelmes hely­zetet, most éppen ezekben az időkben fogjon hozzá a középitkezósei félbenha- gyott emeléséhez, hiszen ma Szalmár- Németiben egy kunyhót sem emelnek, miből éljen tehát 400 építőiparos? A város tanácsa Nagyméltóságodra hivatkozva, elintézte a kérelmünket azzal, hogy ma oly sivár a pénzügyi helyzet, hogy éppen a belügyi m. kir. Minisz­térium rendelte el a felesleges kiadások beszüntetését, minélfogva az idő nem alkalmas középületek emelésére. Mély alázattal jelentjük ki, bogy szomorú tudomásunk van az idők viszon­tagságairól, mégis nem elégedhetünk meg ennek városi hatósági megerősítésével, főkép, hogy építőiparos osztályunk teljes anyagi romlásáról van szó. Mély tisztelettel terjesztjük tehát elő alázatos kérelmünket most már Nagy- méltóságod előtt: Kegyeskedjék a szatmárnémetii 400 építőiparos nyomasztó sorsára gondolva, ne közlekedjenek, országos vásárokat ne tartsanak elődeink teljesen iguorálták; a miért aztán a Szepesi kamara szigorúan rájok parancsolt, báró Salzer katonai fő- parancsnok pedig 40 napig elzárta minden közlekedéstől és a tilalom ellen vétők elret­tentésére akasztófákat állíttatott fel. Ez aztán használt is, úgy hogy a kolera városunkat kikerülte. Egy pár évtized múltán, vagyis 1739-ben ismét megjelent országunk némely helyein ez a tolakodó vendég, de csak szórványosan. A helytartó tanács Pozsonyban 1739. junius 19-én kelt szigorú rendeletével igyekezett el­fojtani; ugyanis elrendelte, hogy akik, e nya valyában szenvedő betegeiket eltitkolják, minden hosszabb vizsgálat nélkül statária- liter halállal büntettessenek. De ezt csak puszta ijjesztésnek vették még 1742-ben is, a mikor rettenetes vehementiával lépett fel. Sőt még akkor is, amikor gr. Károlyi Sán­dor királyi biztos azon rendeletére, hogy a pestises házakat zárják el s azokat strázsál­Szatmár-Németi sz. kir. város hatóságá­nak módot nyújtani ahhoz, hogy az egyéb­ként is igen sürgős kórház, közvágóhíd, kereskedelmi iskola, vagy más középület emelése által, ha némi részben is, segít­sen tönbrejutott adófizető lakossága zö­mén. Hisz ami áldozatot hoz a pénz- drágaság folytán, visszatőrül az elhagya­tott polgárság fe.lsegélyezésóben. Élénk helyesléssel fogadták el a kér­vényezési indítványt, amiután az ülés másik fontos tárgya került szőnyegre: a munkás- biztositó revíziója. Megirtuk annak idején, hogy az ipar­testület a székesfehérvári ipartestület fel­szólítására csatlakozik ahhoz a küldöttség­hez, amely még ez év folyamán járul a miniszterelnök elé a munkásbiztositásó pénztár államosítása érdekében. Mig tobo­rozzák egyrészről a küldöttség tagjait, ugyanakkor agilis tagokat jelöl az ipartes­tület az ötödiki munkásbiztositó pénztári igazgatósági választásra, mert nagyon meg- sokallották — mint az ülésen hangoztatták — azokat a mizériákat, amelyek most a betegsegélyzőnél uralkodnak. Tárgyalták még az ipartestületi tag­dijak befizetése körül keletkezett zavarokat, amelyeket úgy kívánnak megszüntetni, hogy az iparigszolványobat ezután csak akkor adják ki, ha a tagdíj befizetéséről szóló nyugtát felmutatják. Az iparostanonc-iskola látogatását szorgalmazta továbbá az elöljáróság és néhány átirat ismertetése után az ülés véget ért. E kolerás időben minden háznál nélkülözhetetlen a • •• ff 1 P F •• 1 P vízszűrő Készülék úgy az iváshoz, mint a főzéshez. Ennél fogva ajánlatos beszerezni a Rosenberg Sámuel-féle, ezüstérem­mel kitüntetett vízszűrőt, Attila- — utca 1. szám alatt. — Értesítés. A nagyérdemű kö­zönség szives tudomására hozom, hogy éttermemet Oktober 2-dn, azaz csü­törtökön az Sparos-Ottlion fyelpiségébe keltezem át. Továbbra is becses párt­fogást kér Demkö JKihálp, a „Viktoria“ szálloda éttermének bérlője. iiimumiraiiiaBM—BB—g^aaBgBaasg^.-oiiasa ják; a betegeket kórházba vigyék; orvoso­kat fogadjauak fel; s halottaikat pedig csak a kivitelre felfogadott emberek által vittes- sék ki, azzal repiikáztak, hogy házaikat nem strázsálják, mert dolog idő van; betegeiket kórházba nem bocsájtják; orvost fogadjon, a kinek tetszik, de azt nem engedik meg, hogy ezt a közpóuztárból fizessék; végre azt nem tűrhetik el, hogy kedves halottaikat idegenek vigyék a sírba, azért magok fogják elte metni. E makacsságukat rettenetesen fizették meg; mert 1742. julius 22-től 1743. január 16-ig 1798 an haltak el. 16 család teljesen kipusztult, a kiknek vagyona aztán a városra szállott. (L. Bartók tört. 273 és Szatmár város monográfia 244. old. ) 1798 ban Gallicia felől fenyegetett ben­nünket a veszély ; de ez szerencsésen elmúlt minden baj nélkül. (Folyt, böv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom