Szamos, 1913. szeptember (45. évfolyam, 201-224. szám)
1913-09-05 / 204. szám
4. oidai. SZAMOS (1813. szeptember 5. 204. «ám. esztendeje tőle Tan olyan élettapasztalatokkal, amilyenhez hasonlóval kevés ember rendelkezik. Urak között élt, ismort minden embert. Tudja, hogy kezdték és hogy fejezték be számosán életüket abban a régi jó idő ben, amely nem is hasonlítható össze a mostanival. Akkor élni vágytak az emberek — most halál után sóhajtoznak, akkor a mulatók danája a jókedv hanghordozója volt, most egy néhány összeroncsolt idegzet ha- lálnyöszörgése. Akkor egészségtől duzzadó vidám emberek között ólt az öreg Sosoj, most sápadt, beesett szemű emberi vázákba ütközik éjjeli kőrútján. Mondott valamit, mikor a keserűség kiömlött belőle : — hát érdemes most élni ? I Ilván. Az up nemde szatmári? Kaland a Vonatom. Egy ismert szatmári kereskedővel történt ez a mulatságos história : Budapestről jött haza az éjszakai személyvonattal. Kalauz volt olyan barátságos, hogy kü'ön fickót nyitott neki, amelynek pamlagán jóízűen aludt Püspökladányig. Csak Püspök'adányig, mert itt két utas szé'lt be a kupéba. Két jól öltözött nyájas ur. A Kereskedőnek letűnő szeme és még kilünöbb memóriája van. Pilanat alatt ráismert a két finom urra. Egyszer, régen tanúskodott mér e1senük, am»kor e(,y sze beni gyárost loptak meg a bánffyhunyadi állomáson a szeme előtt. A kereskedőnek kissé kellemetlen volt a két jó firma közelléte anné1 is inkább, mert a tárcájában vagy öt-hat ezer korona bankót hozott, meg pzórt is, mert az é'om nagyon keringette s e'udni szeretett volna programmja szerint Szatmárig. Fé'ni éj pensőggel nem tóit, mert ha í§arra keiül a sor, amint mi ismerjük, egy két embert az öklével is könnyen lever. Mit volt mit tenni? A szivÓ3 utitá”sak leereszkedtek s beszélgetésbe bocsátkoztak vele- Szivarra gyújtott és szépen vé'aszolgatott a kérdésekre. A tárcája e'aposan kidagadt a zsebéből s nj ugtalar'totta, hogy a kedves ur egyre zsebe felé sandUott. Egy szivart szerencsésen végigszivott, aztán átsétált a szomszéd kupéba, ahol szatmári barátai sz,anyóká'tak A pénzét felosztotta köztük. Kiki tekintélyes csomó bankót gyömöszölt |a cipőjébe a talpa alá, a mi emberünk ped'g kitömte a pór ztárcá- ját újságpapírral. Aztán visszatért a fügéjébe és re benő gesta szépen végigoyujtó- zott a pamiagon és nyugodtan elf’udt. Aludt mint g/érmék az anyja ölén, zsebében a tömött bug;e"áris. Debrecen felé rohanhatott a vonat, a mikor fe’-iadt. A tárcáját éppen abban a pillanatban nyisz szántották ki a zsebéből. Az öles ember felpattant s megragadta a jómadár kezét. Aztán becsukta az ajtót. A finom u"ek reszkettek és menekültek volna. De nem lehetett. Uram, itt a tárcája — hebegte a fiatalabb toivaj — engedjen el bennünket. A kereskedő nyugodt volt és mosoly gott a bajusza alatt: — Ugye, most e'bánhatnók veletek, akasztóiéra valók, osendőrkézro adhatnálak benneteket. — Nagyságos ur, kérem . . . — Ne féljetek, nem teszem. A bu- gyelláris, az is a tietek. Megnézhetitek. Eire gadta a tárcát a zsebmetsző kezéből és szerte hullt a papiros. — No mozgás, siessetek innen. Ép pen engem tippeltetek ki ? Szamarak I Az egyik utazóbetyár az ajtóból félve szólt vissza: — Az ur, nemde szatmári ? . . . CÖi t>an a vízzel ? Nem azzal, cimbora, ami a fejedben van, — ilyen ócska viccekkel nem hozakodom elő, mert, ha már ócska, hát legyen komoly. Azzal a másik szintén sokat emlegetett vízzel, amely most a kolera riadalom révén aktuális és amely ott terpeszkedik a város kellős közepén, — különösen, ha esik az eső: — a Verbőczy, Kinizsy, Bercsényi és Kisfaludy utcák torkolatának teljes területén. Most, hogy — mondom — aktuá lis a dolog, elhatároztam, hogy végére járok a dolognak, miután látom, hogy hasztalan irogálunk, a hivatalos hata lom nem törődik a vízzel, amely az utcán folyik, hát elindultam, mindé nütt vizmentén, végig a Kisfaludy- utcán, ahol a zöldvizes árok úgy szegélyezi az utcát, miként talmudista arcát a huncutka. Mondom, mendegéltem és akár hiszik, akár nem : hosszas vándorlás után elérkeztem a Bocskay utca ke resztezésénél a vasrostélyra. Szép, nagy vasrostély, szabá lyos, négyszögletes lukakkal, amely nek az lenne a hivatása, hogy az utcákból oda gyülemlő vizet levezesse a semmibe. — Miért van hát mégis viz az utcákon, ha itt van egy igen alkal matos rostély a levezetésre ? — Azért van mégis viz az utcá kon, mert alig kezd esni az eső, az összegyülemlő viz odahordja a szemetet a rostélyra, a rostély eldugul és a viz nem megy keresztül. — Egyszerű a dolog, — mondod te, nyájas olvasó, — nagyon egy szerű: hát akkor fel kell emelni a rostélyt, hogy ne duguljon el a szeméttől. Persze, ez igy papiroson, vagy szóheszélve tényleg nagyon egyszerű, ha az a rostély nem volna egy hivatalos csavarja a város gépezetének. A rostély városi tulajdon lévén, ahhoz csak úgy uk-muk fűk hozzányúlni szigorúan tilos. Hogy lenne szabad kinyitni a csatorna ajtaját, hogy még esetleg cug legyen tőle. A rostély egyszerűnek látszó kinyitásának szabályszerű és törvényes módja ez. Az ember előterjesztést tesz a tanácsnak, hogy nem lenne e üdvös azt a rostélvt kinyitni. A tanács kiadja az ügyet a gazdasági tanácsosnak, hogy rövid utón jelentse: nem okoz e bonyodalmakat a város háztartásában, ha ki nyitódik a rostély és a nyitás zárás sál kopik. A gazdasági tanácsos figyelmét megkapja a két szó, hogy: „rövid uton,u átteszi tehát az aktát a mérnöki hivatalba, tegyen jelentést a mérnöki hivatal, hogy melyik a legrövidebb ut. A mérnöki hivatal Iái a, hogy vízügy, átteszi a viznüiga: gátéhoz, aki véleményezés előtt a dolog teljes korrektsége érdekében átír a főorvos hoz: vájjon nem lesz-e káros az egészségügyre, ha a viz a kérdéses helyen szabadon lefolyik. A főorvos magához vesz egy rendőrtisztet, kiszáll a helyszínére, megvizsgálja a dolgot, de jónak látná, ha a lecsapolandó vizet előbb megvegy vizsgálnák. Megy a dolog a vegyvizsgálóhoz, onnan . . . Onnan .... onnan ... de mit érdekel minket tovább a nrostély felnyitási lehetőségének megengedhetése tárgyában hozandó városi határozatu ! Mit bánjuk mi, hol leszünk mi már akkor, amikorra a rostély ügyben szabályszerű határozatot hozhat a város? G) Kinevezés. Az igazságügyi miniszter dr. Papp László zilahi törvényszéki jog- gyakornokot, Papp Péter szatmári gk. kán- tortaniló fiát, a sz'lágycsehi kir. járásbírósághoz jegyzővé nevezte k;. A vasárnapi kulíurestély. Az Iparos Otthonban vasárnap este 5 órakor tartandó szórakoztató kultureetélyre az előkészületek lázasan folynak. A kulturestélyre az Otthon tagjait ezúton bivja meg az elnök azzal, hogy belépődijat nem kell fizetni. Az estély énekszámait zongorán Veress Lajos kiséri. Az utcák takarítása. A mai nap folyamán megkezdték az utcák és terek nagy takarítását. Tekintettel a közel lappangó koleraveszedelemre, a lefolyó árkokat és csatornákat mindenütt bemeszelik. Quo Vádi» az Urániában. Az a szenzációs film, mely Sinkiewicz Henrik kitűnő regénye után készitre a filmtechnika remeke, iemőt visszakerült az Urániába. Csütörtök és péntek este fogják játszani az Urániában a Quo Vadist s előreláthatólag mind a négy előadás zsúfolt házat fog vonzani. Jegyek már válthatók az Uránia melletti papirkereskedésben. Útépítés a megyében. A kölese— zsarolyáni és kölese—turistvándi' törvényhatósági közutaknak házi kezelésben leendő kiépítését a kereskedelmi miniszter elrendelte. A jelzett útvonalak építését a jövő hó első felében már megkezdik. Nem nyírják a fákat! (Panaszos levél). Egy olvasónk kért fel az elábbi sorok közlésére : Nem tudom ez évben mivel vannak oly igen elfoglalva a város kertészei, de az évenként szokásos fanyirásokat, most toljesen kivették munkálataik köréből. Különösen a Zrinyi-utcáo lett ennek az elhanyagolásnak sajnos következménye. A fák ágai egészen az ablakokig kinőttek s az utca lámpáit teljesen elfedik, úgy, hogy az utcák estenként teljosen sötétek. Talán volna valami é: leime, ha a gazdasági tanácsos ur utána nézne a dolgoknak. Az előadás kezdete negyed 9 órakor. Megnyitó előadás!! SZOMBATON, 1913. évi szeptember — kő 6-án a FAPIAC-TÉREN. - • • •• •* Világvárosi műsor.
