Szamos, 1913. szeptember (45. évfolyam, 201-224. szám)

1913-09-02 / 201. szám

(1913. szeptember^) 201. ez&m. SZAMOS 8, oldal. Két ember halála a kutban. A kutgáz áldozatai. — A Szamos eredeti tudósítása — Szatmár, szept 1. Megrázó tragédia történt hétfőn dél­előtt 11 és 12 óra között a Wesselényi* utcában Kodra László bérkocsis lakásán. A tragédia két emberéletet kívánt áldozatul, két fiatal, életrevaló emberrel végzett a kegyetlen sors rövid öt perc alatt. Kodra László bérkocsis udvarán meg­tágult a szivattyús kút csöve. Kodra folbon- totta a kutat, hogy a cső vaskötésót az arra szolgáló csavarral megszorítsa. A fel­bontott kútba létrát bocsátott le é3 img ö a kút szélén egy csapófa segítségével a létrát tartotta, 12 éves László nevű fia lement a létrán, hogy a csavart meg­szorítsa. Alig hnladt azonban a gyerek nehány fokot a lépcsőn, hirtelen megszédült ős belefordult a vízbe. A kétségbeesett apa segélykiáltásaira előszaladt az udvaron dol­gozó kocsis, Petruska György 24 éves legény és lesietett a létrán, hogy a kisfiút, ki azon­nal elmerült a kút vizébeD, kimentse. Alig haladt azonban nehány fokot az életmentő legény, ő is belefordult a vizbe. Kodra László végső kétségbeesésében elengedte a létrát és segíteni próbált gyer­mekén és kocsisán. Azonban minden kísérlet eredmény­telen volt. Alig telt bele öt perc, hogy a két szerencsétlen áldozat beleesett a kút vizébe, már kiemelték őket onnan, de ekkor már egyikőjükben sem volt élet. A ^szerencsétlenség b;rér6 odasiető dr. Heller Gyula orvos már csak a beállott halált konstatálhatta. Valószínűnek látszik, hogy a rettene­tes tragédiát a kutból felszivárgó mérges ammoniák-gáz okozta, amely a két áldoza­tot elbóditotta. A szerencsétlenség színhelyén nyomban megjelentók a mentők is, akiknek azonban már nem akadt ott dolguk. Megjelent Tan- kóczi Gyula főkapitány és a csendőrség is. Kodra László és mélyen sújtott csa­ládja iránt mindenütt igán nagy részvét nyilvánul meg. A tragikusan kimúlt kis fiút ma akarták beíratni a polgári iskolába, a másik áldozat pedig, akit Kodráék évek óta mint családtagot tartottak házuknál, most jött vissza Kodráék családjához a katonaságtól. "Oalócli olasz és angol l^alapol*, nyálkendő különlegessége^, — fehérnemű újdonságod Ragályi­nál. Telefon 296. Legjobb ekék jótállás mellett raktáron kaphatók Poszvék gazd. szakiro­dája gépraktárában Attila-u. 8. I Gondos anyák harisnya szükségletüket a be­hatáshoz csakis KARDOSNÁL szerzik be a — színházzal szemben. — Kupaktanács az erdő szélén. Mese, bábszínház, aVagy ha úgy tetszik, példázat. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, szep.t 1. Néha a riport lekivánkozik a napi újság hasábjairól valami fűzött, kötött, faluteleki tervezésű, merített papirosu könyvbe. Az alábbi pár sor úgy hangzik, mint egy Móka bácsi mese sok sok tanulsággal. A túlontúl sok tanulság nem engedi le az újság hasábjairól és ugyancsak a sok ten­dencia nem engegi be a mesőskönyvek apró történetei közé. Legfeljebb, ha színdarabnak volna jó. Színdarabnak a bábszínházba, apró vónsó- gek széksorai elé. A soósi kis erdő az egyetlen felvonás d:szlete. Három öreg ember ül az erdő szélén: Gelb Efráim budapesti születésű, 54 éves, Weigelt Jáno3 godesbergi szüle­tésű, 61 éves, Éibenwürtz Lsák jablonkai születésű, 56 éves. Körbeülnek valamit. Amint az ember közelebb ér, akkor látja csak, hogy egy mappát, Szatmárvár- megye térképét ülik körül szorgos gonddal. A soósi erdőre kssan-lassan ráborul az este és az öregek felcihelődnak. Az avart csomósra rakják, a kabátot ráteritik és éppen a lefekvéshez igyekeznek. Közelebb lépek. Egy pár hidegebb szó, egy pár köz­helyes kórdós és már belemelegedtünk. A három öreg zsidó, mint megtudom, az országutak ismeretes vándorjai. Az egyik kókitőt, a másik cipőkenőc3öt árul, a harmadik meg „arany“ fülbevalót oszto­gat csont és rongy fejében. A három öreg, mint ahogyan a nagzok alig az imént a történelemben az országot, ez esetben a megyét osztogatják egymás között. A kékitős kapja Erdődöt, Szakaszt, Oláhgyürüst, a cipőkrómes Alsóhomoródot, Szinfalut, Botfalut, a rongyszedőó pedig Madarász, Oroszfalu, Réztelek, Hirip leszen. És amikor szépen, békésen megosz­toznak a kis perspektiváju földieké a, lefe- küsznek az erdő avarjába, hogy másnap újra nekilássanak uj birodalmuk meghódí­tásához. Két nap múlva, ssürköletkor újra összetalálkoznak a soósi erdő szólón, meg­mutatják egymásnak a rézkrajcárokat, szé­les mosolyra görbül a szájuk, országot cserélnek és újból kenyér után mennek. Aztán ha meghódolt batyujok silány tartalma előtt a vidék, uj vidékek leigázását tűzik ki célul a mappán. Következik Pál- falva, Ombod, Kiskolcs, Nagykolcs, jön szépen sorra a többi járás, a többi megye, az egész ország. — Három év alatt bejárjuk az egészet — mondja a kékitős. — És mit lehet keresni? — Megélünk valahogyan — legyinti szomorúan a rongyszedő. — És haza, hiszen kell, hogy valahol hazájuk legyen, mikor kerülnek? — Ünnepre hazaérünk, a nagy ün­nepre mindig hazaérünk. Kis ártatlan, szomorkás, gettho törté­nések jutr^k a* eszünkbe. Mesőskönyvek példázó tanulságok. Gyűrűs felől cséplőt vontatnál a lov°k, Erdőd fe’ől a vicinális pöfékel nagy büsz­kén, Szatmáron messze a gyárak dudálnak estét- és Lvonban most áMottak meg a dübörgő, izmo°, kérlelhetetlen masinák. Londonban devizákról vitáznak pénzembe­rek, Párisban gyarmatpolitib 'ról cikkezik egy újság, Argentiniában vonatszímra ex­portálódig a marha . . . 03 a soósi puszta rézsuttos dűlőjétől puskalövéseire, a kis erdő szóién nyugvóhelyet formál magának három itt felejtett, régi ember. A kékitő, a cipőkrém, meg a fülön­függőt árusító három kicsinyke ember. Mondom, nem riport, mondom, nem is mesekönyvbe való talán. De ide kellett jegyezni, hogy valahogyan, ón egy istenem, el ne vesszen. Ide kellett firkantani, mert ki tudja, bányán, talán százan, talán többen, lehet, hogy ezren ülnek ebben a percben az erdő szélén, a messzeségbe nézve és látják maguk előtt álmaik vágyát, a kékitő gyárat, a rongyhegyet, a cipőkrőmtornyot, az aprók, megtörtek, kisemmizettek kacsa­lábon forgó tündér várát. (h. s.) Qngol football labdáig, football kellékek, tűzijáték és juj? áruk* játékok Ragályánál. Telefon 296. Sport. SZ N Y. S. E - SZ. T.V E. Eredmény: 2:2 (1:1) Vasárnap délután tartotta a Szatmári Nyomdász Sportegylet mérkőzését a Szat rnári Torna és Vivóegylettel. A mérkőzés vezető goolját a nyom­dászok szerezték meg az első félidő 28 ik percében, melyet Petruska II lőtt a Sztve hálójába. 'Ezután a Sztve erős tempót dik­tál és sikerült is nekik a 35 ik percben egyenlíteni, melyet Rozgonyi lőtt a Nyom­dászok hálójába. A második félidő 17- ik percében érte el a Sztve egy kornerrugásból a második goolt, melyet a Nyomdászoknak sikerült a 24-ik percben, szintén Petruska II által, kiegyenlíteni és így a mérkőzés 2 : 2 el­döntetlen maradt. A Nyomdászok közül kitűnt Pongrácz bravúros kapuvá lésével és úgyszintén a többi 10 játékos is dicséretet érdemel azért, hogy a Szívével szemben megállotta helyét. Szive közül jók voltak: Rozgonyi, Vajnay, Oroszlán és Zsürgar. Az fair mérkőzést Nagy József vezette pártoskodás nélkül. Egyet nem mulaszthatunk még el fel­említeni, aztat, hogy mikor a mérkőzésnek vége volt, bennt az öltözőbe a Nyomdászok 11 embereinek egy Sztvóista minden zse­bét átnézte, mert egy Sztvéistának elveszett egy erszénye, de a Nyomdászok zsebeit hiába kutatták ki, nem találták meg az er­szényt egyiknél sem. Már megvan az uj olcsó cipő­Mértéh utáni lábbelik a leggondosabb kivitelben saját műhelyemben készülnek. Javítások gyorsan végeztetnek. — Saját készitményü hires vízmentes csizmák raktáron vannak és mérték után is készülnek. — — Szives támogatást kér üzlet a Kazinczy-utcán (6. szám. a volt kir. kath. gimnázium épüle tében, ahol kész cipők a leg­jobb és elegáns divatos kivitelben — olcsón szerezhetők be. — KflLP\AN HÖR cipész, Kazinczy utca 6. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom