Szamos, 1913. szeptember (45. évfolyam, 201-224. szám)

1913-09-27 / 222. szám

4 oldal SZAMOS (1913. szeptember 27.) 222. szám. Pincérgyülés az Iparos Otthonban. Gsőd elé kergetett piíjcéregylet.- Sikkasztó ügynök. — A Szamos tudósítójától. — Szatmár, szept. 26. Ma éjjel két órára Szatmár város ősz- szes pincérei az Iparos Otthon éttermében gyűltek össze. A helybeli pincéregylet el­nöksége ugyanis sürgősen rendkívüli köz­gyűlést hivott össze, mert az egyesületet az elhanyagolt vezetés a csőd elé kergette. Tankóczi Gyula diszelnök elnökléso alatt folyt le ma éjjel a pincérek zajos gyűlése, mely egész a reggeli órákba nyúlt. Rendkívüli közgyűlést kellett össze­hívni a Szatmári Pincér Egyesületnek, mert a pénztár kiürült — mint Demkő Mihály volt pénztáros jeUntstte. A tagsági dijak beszedésével megbízott Weisz Vilmos egye­sületi ügynök — mint a pénztáros jelen­tette — a beszedett május havi tagdija- irat elsikkasztotta s most teljesen pénz nélkül maradt az egyesület, a sikkasztó ügynököt feljelentették ugyan, de • szomorú helyzeten csak úgy lehet változtatni — mondották a ma éjjeli üló>en — ha a tiszti kart teljesen újraválasztják. Zajos tetszés közepette választották meg diszelnökül újra Tankóczi Gyula rendőrfőkapitányt, elnökül Balogh Józiefet, alelnökül Demké Mihályt, pénztárosul Schneider Adolfot és titkárul Csomav Imre ügyvédjelöltet. Ezenkívül a választmányt is teljesen újraválasztották. HaDgos vitatkozással töltötték el reg­gel 5 óráig az időt az összegyűltek, tkiit erős kritikával illették az egyesületi ügy­nök munkáját. Harminc-ötven koronás tak­sákért közvetített egyesületi tagokat az egyesületi ügynök s ugyanakkor a munka adóktól is felvett tekintélyes összegű köz­vetítési dijakat. E mizériákat egyszer és mindenkorra megszüntetendő, a közgyűlés megfosztotta az egyesület ügynöki megbí­zatásától Weisz Vilmost s helyette korlátolt hatáskörrel Weisz Ignácot választotta meg azzal a kikötéssel, hogy az első szabály­talanság esetén megvonják tóle is a meg­bízást. Erős hangon tárgyalták még a volt egyesületi elnök távolmaradását, aki az utóbbi időben teljesen elhanyagolta az egyesület ügyeit. A vitás közgyűlést Tankóczi Gyula diszelnök szavai zárták be s záróbeszédé­ben annak a meleg óhajtásának adott kife­jezést, hogy a 36 éves múlttal dicsekvő Szatmári Pincéregylet végre produkáljon is va'amit s igyekezzék a pincéreknek az ed­digieknél emberibb, tisztességes pozíciót teremteni a társadalomban. A gyűlés a reggeli órákban a disz- olnök zajos éltetésével ért véget. 3 pénzről, nyájas olvasó, a pénzről van szó. A legöregebb emberek emlékeznek még rá — miként a tudósok az őskori mammutbra — bogy valamikor, reges- régen voltak forgalomban négyszög­letű, színes papírdarabok és karikára vágott fémlemezek: amelyekre az em berek pénz néven hallgattak. Ma már ezek a forgalmi cikkek csak abban az alakjukban jelentkeznek, melyikben nincsenek. Komisz, tolvaj, gyilkos volt még a lebellete is ennek a kacéran csábító lidércnek, de ezerszer tolvajabb, ezer szer gyilkosabb a messziről kékellő fénye, a távolból kísértetiesen csengő szirén hangja, amely után millió éhes, reszkető ember megtépve, kétségbe­esve vérző lábakkal fut a posványba, a szövevényes ingoványba, romlásba, pusztulásba, tömlöcbe, gyászba, halálba. Tegnap két fiatal, élnivágyó, életre, szerelemre teremtett fiatal em­berpárnak terített fekete nászágyat Debrecenben a pénz, amely nincs. Két fiatal lélek összetalálkozik, két tüzes szempár összenéz, két szerető szív összedobban, két husból-vérböl való ember örök frigyre készül és — mielőtt megtörténnék az első forró ölelkőzés, mielőtt elcsattanna az első igazi, meleg csók, — jön a pénz, amely nincs és rombadönt mindent: szerel met, jövendőt boldogságot, csókot, öle­lést. A menyasszonyi fátyolt feketére festi, a boldogságtól nevető szemeket örökre lecsukja, csókra égő ajkakat örökre r..et agy aozt, az eskető pap száján circu^jdederuntra váltja az es­kető szókat, mirtuskoszoruból sirko szőrűt varázsol és virágeső helyett szomorú, szivetrázé földdarabok dübö­rögnek a mé’yre ásott nászágyon. Két fiatal test, két élni vágyó lélek, akiknek semmi más vágyuk nem volt: Caak élni, élni, egymással, egy másért, nem törődni senkivel, semmi vei; csak szeretni, csókban, ölelésben összeforrni. Nem volt más vágyuk, csak ez. És akkor közéjük áll gáládul, lel­ketlenül ez a jellemtelen, lélektelen, minden piszkot megjárt pénz, szétta- szitja egymástól a szerető sziveket, és két életnek vége. A pénz, az istenverte pénz, min­den álom megrontőja,_ minden boldog­ság megélője, itt van, itt van ellőttem egy szennyes utálatosan csengő, öreg pénzdarab. Utálattal, elkeseredéssel nézek farkasszemet vele, ördögi talentumával, titokzatos múltjával, rejtemles jövő-' jével. Talán éppen ez volt az a pénz­darab, amelyikért erdőszélen, csillag tálán éjjen egy éhes ember leütött va­lakit, talán ott volt abban a papirbori tékban, amelyikért egy embertelen szabólegény ártatlan vért ontott. Talán ez az, amiért egy nyomorult beteg em­ber lázas betegágyán orvosság hijján gyötrődve ordít. Lehet, bogy a minap szegény ember párnáját árverezték el érte. De lehet, hogy valami gyönge ember bűnös kézzel nyúlt hozzá, rab- bilincset vett érte. Valamelyik szegény napszámos napibére lehetett, aki épü­letállványról zuhant le a halálba érte. Házat vettek érte, ékszert, ledér nő szerelmet adott érte, gyászbeszéd árában papnak adták aztán, lelketlen uzsorás összecsókolgatta, lóba ember utolsó éjszakáján cigánynak dobta, kártyások kezén gurult össze-vissza, virrasztó feleség, rongyos gyermekek jajgatva sírtak érte, tudatlan embertől elcsalták, vigyázatlantól lopták, bűn­jelként őrizték, templomi perselybe dobták, bűnös kezek elsikkasztották, rendőrök üldözték, boldogtalan asszony odaadta ura vérdijába, rászáradt vér a feketeség rajta, vagy talán ő volt az, amelyen a debreceni vőlegény a revolvert vette ... a csúnya ... a piszkos ... a jellemtelen pénz. Bűnök fertőzik, vérrel áztatták, szennyes kezek más szájától ragadták el . . . utálatosan csengő . . . viseltes . . . öreg pénzdarab. Hitvány, becstelen jószág, amit utálattal fogok két ujjaim közé és . . . kenyeret veszek rajta. Istentisztelet. Vasárnap délelőtt 10 órakor a szatmári református templomban prédikál dr. Kováts István lelkész, délután 3 órakor Bereczky József segédlelkész, — a Bzatmárnőmetii ref. templomban vasár­nap délelőtt Bélteky Lajos lelkész prédikál. Jelölés. A belügyminiszter a buda­pesti harmadik jog- és államt' ányi to­vábbképző tanfolyamra a vá o tikárból Bartba Kálmán gazdasági tanácsost és dr. Papp Zoltán tanácsjegyzőt jelölte ki. A tanfolyam folyó óv október 1-től 15-ig fog tartani. Adakozások a Hölgyek-dijára, A vasárnapi|lóver3eny Hölgyek-dijára a tegnapi napon a következő adakozások történtek : dr. Galgóczy Árpádnó 20 korona, Sepsy Károlynó 10 korona, Ujfalussy báró Uray Lsona 20 korona, Ilosvay Aladárné 20 korona. A nóegylet mulatsága. A szatmári jótékony nőegylet október 4 én nagyszabású színházi estélyt rendez, jeles műkedvelők közreműködésével. Előadás után tánc a Tár­saskörben. A színdarabokban s élőképekben szerepelnek : Bosznay Istvánné Unger Aranka Debrecenből, dr. Barna Jánosnó, Léber Nusi. Lengyel Betluska, |Thurner Elza, Markos Ilonka, Unger Ilonka. Szeles Valéria, Csomay Győző, Deák Kálmáo. Sajó József, Markos Gyula, Banner Zoltán. Az estély tiszta jö­vedelme fele részben a szatmári jótékony nöagyiet s felerészben a szatmármegyei ár­vízkárosult-k javára: fordittstik. ' Kapható villanyszerelési üzletekben, villanytelepsken és a * MAGYAR SIEMEKS-SCHUCKERT-UÖVEK-nél. Budapest. VI.. Teréz-karut 3S. Gyár-utcza 13. A legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa. » Húzott drétszáHal 75u/o árammegíakaritás. Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által Hájtájer Pál mhafestő és gőzmosó C-valmAr* = gyárában = OZ3tm9í\ V

Next

/
Oldalképek
Tartalom