Szamos, 1913. szeptember (45. évfolyam, 201-224. szám)
1913-09-25 / 220. szám
Negyvenötödik évfolyam. Szatmár, 1913. 220. szám. Apponyi, Lehetetlen sajnálkozás nélkül látni, hogy egy olyan sokoldalú, fényes elme, mint az Apponyió, menynyire szinvak egyetlenegy irányban az igazság iránt. Mintha bölcsőjéhez sok jótékony tündér és mellé egy gonosz boszorkány is odavetődött volna s mig amazok megáldották szónoki képességgel, a művészetek iránt fogékony és lendületes lélekkel, a közpályán való érvényesülés minden külső feltételével, emez igyen átkozta volna meg: „A politikában pedig az igazságot soha meg ne lásd, soha ne kövesd,“ Tévelygéseinek, ferditő virtuozitásának talán immár tetőpontján mutatja őt az a beszéd, melyet vasárnap tartott Jászberényben. Nyilt helyen, értelmes embereknek, becsületes magyar polgároknak azt hirdette Apponyi, hogy a mai többség közpénzen került be a képviselő- házba. Kortesbeszédet mond, meg akarja nyerni a hallgatóságot és azt vágja a szemébe a magyar nemzetnek, hogy egészében, vagy legalább túlnyomó többségében megvásárolható. Nohát ha ez igaz volna, akkor a jó hazafi ink-bb leharapná a nyelvét, semhogy e/.t a nem- zetgyalázó szót világgá kiáltsa. De minthogy ez az állítás gonosz .rágalom, képtelen magyarbecsmérlés, mivel mentheti magát mégis az, aki a szájára veszi Be van bizonyítva pozitiv, megdönthetetlen tényekkel, hogy a mai parlamenti többség a nemzet valódi akaratából jött létre. A koalíció ugyanis annyira lejárta volt magát, hogy nemcsak a nemzetben nem volt többsége, de még csak a parlamenti többséghez szükséges számú képviselőjelöltet sem tudott állítani az általános képviselőválasztásokon. Tehát ha minden ellenzéki jelölt mandátumot nyert volna, akkor is kissebbségben maradt volna az ellenzék, akkor is meglett volna a munkapárti többség. Ilyen kemény tényekkel szemben még a vaknak is lehetne legalább tapintata, hogy ne menjen neki fejjel. De Apponyi nem teljesen vak, sőt láthatja is az igazságot, csak nem képes kimondani és szolgálni. Beismeri ugyanis, hogy a koalíciót belső meghasonlás tette tönkre és akadályozta bármely nemzeti érték megszerzésében. Tehát a koalíció meghalt, mielőtt megszületett volna. Micsoda hamis vád ennélfogva, hogy a koalíciót a munkapárt ütötte agyon, — a fölbérelt nemzettel. És Apponyi miközben szent meggy őződéses függetlenségi létére melegen szorongatja a hatvanhetes alkotmánypárt jobbját, az újraéledt koalíciónak még a jövőben sem ígéri politikailag erkölcsösebb magatartását a múltbelinél, mert nyíltan kijelenti, hogy ha a negyven- nyolczasok valaha többségre jutnának, megint csak hatvanhetes alapon kísérelnék meg egyes jó dolgok kicsikarását. Köszönjük szépen, de nem kérünk többé kvótaemelést, sem százötven milliós deficitet. A hatvanhetes politikát már csak csinálják a meggyőződésbeli hatvanhetesek, ne azok, akik ezt csak a királynak vallják s a nemzetnek negyvennyolcat beszélnek. Mit szóljunk Apponyi választójogi programmjához ? Á nemes gróf érzelmes gordonkahangon hirdeti a radikális szavazati jogot, miközben az értelmi és vagyoni cenzuson alapuló ellenzéki javaslatra gondol és mögötte hallgat az a múlt, melyben Apponyi a polgári jogok kiterjesztését a sötétbe való ugrásnak nevezte. Most egységet hirdet és megtámadja a nemzet többségét. Azt ki akarja irtani, ellenben beolvadást kínál az idegen aj- kuaknak, Nem, egyáltalán nem igy beszél az, aki a nemzet közéletében alkotó munkára van hivatva. 'PáVirat, telefon. Tisza Skerieoz bárónál. Bpest, szept. 24. Gróf Tisza István ma délelőtt J1 órakor meglátogatta báró Skerlecz Ivan királyi biztost a Vöröske észt kórházban. A két államfórii aktuális horvát kérdésről tanácskozott. A horvát bán elutazott. Bpest, szept. 24. Fővárosi tudósitónk jelenti, hogy báró Rnuch Pál horvát bán ma reggel Zágrábba utazott. SzeptenjbBP CSÜTÖRTÖK Klcofás Képek Hám János ©létéből» Irta: Bodnar Gáspár. I. A reánk következő vasárnap reggel 9 órakor a múltak emlékezetét felkeltő és egy nagy püspök szent vágyait betöltő ü. nép lesz a sz. Ferencrendiek nómeti-i templomában. A kolostort és templomot, illetőleg az uj plébániát adja át megfelelő aktusok köz a megyéspüspök a Ferencrendi atyáknak. Naponkint sokan érdeklődnek e kolostor s általán az egész intézmény iránt. Ezen érdeklődés során tapasztalom, bogy az uj nemzedék, a mai Szatmár itt jár a nagy Hám alkotásai előtt és között. A Hám utcán keresztül is. A megizmosodott, a rohamosan fejlődött Szatmsr terein: «-s oly kevéssé ismeri a múltat. A jelen lázas, ideges korban alig tud olykor-olykor vissza is nézni — a múltba. A közeli idökb -, melyeknek apáink, ó»ő öt ebeink iw tnbg szemtanú» voítek O y k* réssé ismeri azo kát a n*py, »-őt t-it*n löatő hatásokat, amikkel például Hámnak püspöksége megvetette eonek a városnak jövendőjét. Ka lönösen p dig kulturális, nagy, átfogó területeinek határoszlopaií tette le Pedig történeti ténynyel áiiunk szemben. Minden müveit, elfogulatlan embernek el kell ismernie a tények erejét és logikáját. De hát m-»» nagyon B a jelennek élünk. Apró, kérész életű események köúk 18 érdeklődésünket és hírlapjaink has bjsit. A riporter világban vagyunk. Az bizonyos Azt gondolom mégis, hogy nem lesz érdektelen ereknek a képeknek közlése most, fidott alkalommal. Hiszen a múlt annyira sajátunk, a visszaemlekozr a lelkűnknek oly jól eső öröme még most is, a lá-.as ész mindent lefoglaló jelenben ! Az Sve^ebbeimofs;, kik közt vannak niég élő tanuk szinte mogfü* rödnek a visszaemlékezés meleg sugaraiban. A íiatal ssemsedek pedig látni fogja, hogy mi a gyümölcse a na~y, önzetlen tetteknek éppen az utókor számára. £* felvilágosítást iiyer oly dolgokban, mikben t«lán az elfő gultság, a tényeknek ismeretlen volta v*á- ruár* eddig nem hozhatott koiiő világosságot. * A nagy Hámot egy Ferenc rendi szerzet»», páter Lovsusy emelte ki a gyöngyösi egyszerű polgár, iparos házból. Lovassy atya a gyöngyösi kolostornak volt tagja. Hitoktató. Mint ilyen, hamar felismerte a szolid, rendkívüli csöndes fiúcskát, aki elvégezvén az elemi iskolát, úgyszólván eltűnt szemei elöl. Hanem egyszer Lovassy atya váratlanul betoppan Hámékhoz. M glepő kép tárul eléje. A műhelyben szorgalmasan dolgoznak apa, legények. És a dolgozók közt ül bőr surcával a völgyeit háromlábú széken — J<no?ka is. A ki3 Hám fiú. — Hogyan, m»js*’tram! Kérdezi meglepetésében Lovasay atya. Jánoska már inas ? No, r% nincs rendjén — Hát bizony igy. Busán válaszolja az ap*. Nincs módom. Mas városba kellene vinni. Nem telik. Nem birom. Lovas»y pillanadg gondo'kodik. Aztán . . . mintha átvillanna tisztes fején valami. Emigyen beszól: — Nem, ezt nőm engedhetem. A fiúnak tanumia kell tovább. És tanulni fog. Mi tagadás, az apának szive e pillanatban még jobban elfogódott. Hiszen ő is igy goodolta. így akarná. De mit tegyen ? ssámnsk 6 oldal.
