Szamos, 1913. szeptember (45. évfolyam, 201-224. szám)

1913-09-21 / 217. szám

2. oldal SEAMOS (1913 wptetnb« >L) »17. wém. f Helyes. A főügyész urnák elvben tel- ' jesen igaza van. Mi magunk is azt mond­juk, hogy a sajtó egy részére ráfér egy kis féadizabály. De ez, amit most a főügyész életoSttfiteteU, nem az, ami célhoz vezetne. Nein azért, mert — ime — a kulcs­lyukon át is tudomást szerestünk mindjárt az első titokról: a rendeletről. Nem azért. Mert vagyunk annyira loyslisak és udva­riasak, hogy — bár reánk nézve nem kö­telező — mégis respektáljuk a rendeletet: felé sem szagolunk az ügyészségnek, nem fogunk ott titkokra vadászni. Nincs is rá szükségünk. Mert az ügyeket eddig sem onnan tudtuk msg. Mi az ügyészséghez többnyire azért fordultunk eddig — tanunk reá a szatmári kir. ügyész­ség — hogy a már általunk ösmert ügyek­ben helyes információt kapjunk. Ez van most lehetetlenné téve a fő­ügyész rendelete által és ez sokkal kelle­metlenebb lesz a nagyközönségre, mint az eddigi uzus. És azzal az érdeklődéssel, amelylyel az ügyészséget felkerestük — erre szintén tanunk Iahet az ügyészség — alkalmat ad­tunk arra is, hogy az ügyésziég megmondja, ha valamit nem tart közölhetőnek, vagy ha valamelyik ügy közlését nem tartja kívána­tosnak. Mindig engedtünk az ilyen irányú fi­gyelmeztetésnek, sohasem éltünk vissza az­zal, hogy valamely ügyről tudtunk és — igaz lelkünkre mondjuk: — sokkal több és érdekesebb az az ügyészségen heverő szen­zációs feljelentés, amelyet elhallgattunk, mint amelyet magirtunk. Ismételjük: mi az ügyeket nem az ügyészségen szoktuk megtudni, oda már mi csak helyes információt szerezni jártunk. Hogy osak egy példát hozzunk fel: réges-régen ösmertük azt a feljelentést, amelynek révén egy nagykárolyi újság meg­hurcolta dr. Koszorús Lajost, de sem az Ízlésünk, sem a közölhető ügyek iránti ér­zékünk nem engedte, hogy közöljük. Az az újság, amelyik leközölte, nem is pz ügyész­ségen tudta meg. A debreceni főügyészség kerületébe tartozó városok randszerint kisebb városok. Szatmárnál nagyobb — Debrecent kivéve — alig van köztük. Hát kell egy olyan kis városban nekünk hírforrásnak az ügyész­ség? Hiszen itt minden esetben többet tud meg az újságíró az utcán, a kávőházban, a társaságban, mint az ügyészségen. Az ügyészségi információ csak arra való, hogy a rendszerint meghizatt szenzációt helyes és igazságos információval redukálja. Ami pedig azt illeti, hogy az ügyész­ségi bejárással megtud az újság még csak feljelentés és esetleg alaptalan feljelentés stádiumában levő dogokat és ezzel meg­hurcolhat ártatlan embereket: éppen azért jó, ha az ügyészségnek alkalma van érint­kezni a sajtóval, hogy az ö gyakorlottabb érzékével, tisztábban és higgadtabban látó iudiciumával megjelölje, hogy mely ügyeket nem tart közölhetőknek és egészen biztos, hogy az újság respektálni fogja a figyel­meztetést, mert ellenkező esetben a legkö­zelebbi alkalommal bezárják az orra előtt az ügyészség ajtaját. Ismételjük: nekünk nem hírforrás az ügyészség. Ne féltsen senki bennünket, és ne is örvendjenek a sajtó ellenségei, hogy most már nem lesznek nagyhangú szen­zációk. Lesznek. Legfeljebb a debreceni fő­ügyészség rendeletére, néha bizony túlzot­tak lesznek. És nem lesz meg a módja annak sem, hogy megírjuk, hogy egyik-másik ember elles, akiről nyilvánosságra kerül, hogy feljelentették, megírjuk: hogy as ügyészség megbzüntette ellene az eljárást. Mert erről az egyről, de csakis erről az egyről nem fogunk tudni Ezt az ügyészsógség nem fogja megmondani. És most kihasználhatnánk egy csomó közhelyet. Hogy mindenütt az országban, Budapesttől lejebb és feljebb éppen a he­lyes informálás céljából megvan a kontak­tus a sajtó és a hatóságok között. Hogy mit szól ahhoz a közerkölcs, hogy az olva­sóközönség hátrányára éppen azokat véd"'- mezik, ‘“'ók büntet'—dő cselekményeket kö­vettek el? De nem használjuk ki a Hnálkozó frázisokat. Mi csak azt a szerény nézetünk:.;, nyilvánítjuk, hogy helyes, okos és kívána­tos dolog a féktelenkedő sajtó megrendsza- bályozása, mert nem szabad — a tisztes­séges sajtó presztízse érdekében sem sza­bad — megnőni engedni azokat az újsá­gokat, amelyek direkte személyi here: hurcára, erőltetett szenzációkra utaznék. De ezt caak olyan törvénnyel lehet elérni, amely drákói szigorral bünteti a sajtó utján elkövetett rágalmazásokat, ügyéé’5 rendelettel semmi esetre ser A szigorú törvényt szivünkből óhajt­juk, a rendeletot nem bánjuk. Ezt csak a szenzációk forgatagába kerülő közönség fogja megbánni, amelynek ügyében nem juthatunk ezután megbízható információhoz, Dénes Sándor. A tudomány mai álláspontja szerint oebizonyithatóan az Odol a legjobb szer a száj — és a fogak ápolására. Ára: nagy üveg 2.— k, kis üveg 1.20 k. Steckenpferd iiliomtejszappan elérhetetlen hatás szeplők eltávolítására és nélkülözhetetlen szer arc és bőrápo­lásra, mit számtalan elismerőlevéllel bi­zonyíthatunk. Gyógytárakban drogériák­ban, illatszer és fodrászüzlete^ben 80 fil­lérért kapható. Szintúgy páratlan hatású női kézápolásra a Bergmann „Manera“ liliomkréme, mely tubusokban 70 fillérért mindenütt kapható. BERGMANN & Co. TETSCHEN a. E. Még mindig a kolera. & főorvos előterjesztései. A közönség panaszai. — A Szamos tudósítójától — Szatmár, szept 20. Még mindig érkeznek hírek a kolerá­ról — bár gyérebben, mint ezelőtt — az ország minden részéből. Még mindig nsm lehet tudni, hogy a fekete rém rn^or és hol üti fal váratlanul a fejét. A város tiszti főorvosa, dr. J ó g e r Kálmán jónak látta tehát — mig a kolera- veszedelem teljesen ki nem pusztul — a még hiányzó preventív intékedósekre sürgős előterjesztéseit részben a polgármesternek, részben a városi tanácsnak megtenni. A polgármesterhez intézett főorvosi előterjesztés azt javasolja, hogy amíg ezek a kolerás idők tárténak, a kerüle*’ tisz*; orvosokat osszák be 8 naponkénti inspek- cióa szolgáltra, hogy a veszedelem kiütése idején a lehető leggyorsrbban megtehessék az orvosi intézkedéseket. Az inspekciós szolgá'atot teljesítő ke.j'et’ tiszti orvos — az előterjesztés szernt — tp uoznék jelen­teni a fősrvor ->k, ha lakásáról rövid időre is eltávoznék és ai ő részükre á"andóan készer’ótben kell tar''ni a tűzoltó laktanyán a város egjlk fogatát. A városi tanácshoz intézett felterjesz­tés szorgp’ US’- a a pöcegüdrök Számos- menti kiü l.őbidjának kijavítását, mert — úgymond — ha az a rozoga deszkákból összetákolt bid felmondja a szolgálatot, megint olyan á'iapot fog beállani, mint a tavasszal, hogv a köztisztasági vállalat sem fogja tudni teljesíteni feladatát. A tegnapi nap folyamán a tiszti főor­vos egy bizottság kíséretében megvizsgálta a katonai laktanyáit, a barakkot, a mén­telepet és a csendőrlaktanyát. Megvizsgál­ok továbbá a már sokat emlegetett Keresz­tes-féle sertőshizle'dát, amely lakóházak közé ékelve, megfertőzi a környék levegő­jét s ilyenkor — járvány idején — erősen veszélyezteti a közegészséget s erre vonat­kozólag sürgős előterjesztést tettek a városi tarácsnak. Nem hagyhatjuk err'ités né!kül nehány szatmári lakos panaszát, akik szerkesztő­ségünkben bennünket felkeresve, olyan ázsiai állapotokat ismertettek, amilyenek létezhetése csak melegágyai lehetnek a kolerának. Már megírtuk, hogy a Hóstánc- ban nyílt árkok szenrytöltött posványái állandó rettegésben tartják a lakosságot. Eddig az árkok betöltését illetőleg semmi­nemű intézkedés nein történt. Ä Hajnal-utcáról is mondtak el ne­künk egyet-mást, amit itt szóról-szóra közlünk: A Hajnal-utcát többszöri kérés dacára sem köveztette ki a város, úgy, hogy ott állandóan egy pocsolyatenger éktelenkedik. Újabban igyekeznek ezeket a bűzt terjesztő pocsolyákat szeméttel és tárgyával feltölteni, készítik a melegágyat a kolerának. Egyik debreczeni lapban olvassuk az alábbi hirt: ,A fenyegető koleravesztdelemr# tekintettel a rendőrség csaknem naponta tart a tiszti orvosokkal meglepő piac­vizsgálatot. Tegnap a Csapó-utcai piacon egy vidéki ember óriási, csaknem 10 métermázsát kitevő paradicsom-szállit­Már megvan az uj olcsó cipő­Mérték utáni lábbelik a leggondosabb kivitelben saját műhelyemben készülnek. Javítások gyorsan végeztetnek. — Saját kószitményü hires vízmentes csizmák raktáron vannak és mérték után is készülnek. — — Szives támogatást kér üzlet a Kazinczy-utcán (6. szám) a volt kir. kath. gimnázium épüle­tében, ahol kész cipők a leg­jobb és elegáns divatos kivitelben — olcsón szerezhetők be. — KrtmőN nóR cipész, Kazinczy utca 6. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom