Szamos, 1913. szeptember (45. évfolyam, 201-224. szám)
1913-09-19 / 215. szám
Bizalom a kormánynak. A vármegye törvényhatósága egyhangú bizalommal üdvözli a kormányt. — A Szamos eredeti tudósítás* — Nagykároly, szept. 18. Szatmár vármegye törvényhatósága ma egyhangú, hatalmas lelkesedéssel megnyilatkozott gróf Tisza István miniszterelnök és kormánya mellett. Nem először vagyunk tanúi annak, hogy a vármegye ősitradiciói megnyilatkoznak valamelyik kormány mellett, de az az őszinte és meleg lelkesedés, aminővel a Tisza- kormány iránti bizalmát fejezte ki ma a vármegye közgyűlése, messze túlhaladja a sablonos, szokásos üdvözlések változó melegségét. A ma megnyilvánult lelkesedés úgyszólván elseperte az ellenzéknek azt a külömben is elernyedt, kedvtelen ellenállási kísérletéi, amelyet az ujjainkon összeszámlálható ellenzéki korifeusokon, exponált vezetőkön, megüresedni nem készülő pozíciók aspiránsain kívül alig támogatott valaki. És az ellenállásnak ez a jelentéktelen volta nemcsak a saját nyomatékos tényével emeli a bizalom megnyilvánulásának értékét, de bizonyítja azt is, hogy a közgyűlés ragaszkodásának megnyilvánulása spontán és őszinte volt, nem az ellenzés dacra hivó erőszakoskodása váltotta ki. Ami egyszersmind az ellenzék csúfos vereségét, elkedvetlenedését, ereinek fogytát is egyaránt jellemzi. Jellemzi azt, hogy az embereknél nem az ellenzék akciójának reakciója az, hogy a törvényhatóság a kormányt lelkesedéssel ünnepli,. hanem a legtisztább, legőszintébb politikai meggyőződés, amely mindannyiszor megnyilvánul, valahányszor a kormány működéséről, Tisza István személyéről van szó. A törvényhatóság közgyűlési termében szabad tere van minden politikai meggyüződésnek a megnyilvánulásra. Különösen szabad tere van azóta, mióta annak elnöki székében Csaba Adorján főispán ül, aki politikai kérdésekben éppen olyan puritán és toleráns, mint a fóispáni hatáskör minden nü- ánszában, akinek végtelen türelmét éppen a mai közgyűlésen élvezték ki alaposan az ellenzék szónokai. Szóval az „elnyomott“ ellenzéknek szabad tere van a közgyűlési teremben, beszállíthatja híveit — ha vannak, elmondhatja érveit — ha vannak, kapacitálhat, meggyőzhet, agitálhat, érvényesülhet. Itt nincs presszió, a törvényhatósági szavazatokat nem szokás pénzen vásárolni, ott megnyilatkozhatik az őszinte meggyőződés terror, kapacitálás, presszió nélkül. És ma megnyilatkozott. Titkos értekezletek, bizalmas körlevelek, vidéki agitációk nem előzték meg a mai közgyűlést. Alkalma volt a két pártnak bandázs nélkül összemérni az erejét, sőt az ellenzék egyik szónoka, állandó vezérszónoka még a szúrás jogát is igénybe vette, megszurkált mindenkit, aki közelében volt, de az erőpróbában az ellenzék végképpen alulmaradt. • Ami legfényesebb bizonyítéka annak, hogy a vármegye polgársága — minden más megye polgárságával együtt — megunta már a parlamentben a vásári sípolok, pékfütyölők, automobiltülkök által űzött honboldogitó politikát, megunta a kávéházban tartott ellenparlamenteket, a pártkörben hozott ellentörvényeket, amelyeknek az az óriási hibájuk, hogy nincsen sem ellenország, sem ellennép, amelynek a hátán lehetne hajtani őket.' Az ország végre rendet akar, azt akarja, hogy a parlament parlament legyen és nem országos vásár vagy fapiaci, illetve talpfapiaci zsivaj, hogy helyreálljon a képviselőház megcsufolt presztízse és az ellenzék ne negativ dolgozzék, hanem komoly, becsületes munkával segítse jobbra fordítani ennek az agyonnyomoritott országnak a sorsát. A munkapárt egyetlen szónoka Szuhányi Ferenc, a csengeri kerület országgyűlési képviselője volt. Beszédje, amelyet alább közlünk, higgadt, tartalmas, logikás volt. Szenvedély és személyeskedés nélkül, tárgyilagosan adta elő érveit, amelyek oda- konkludáltak, hogy gróf Tisza István kormánya nemcsak udvariassági tényként, de minden magyar ember őszinte meggyőződéseként is megérdemli az ország minden becsületes polgárának bizalmát. Annyira higgadt és tárgyilagos volt Szuhányi beszéde, amelyet a munkapárt állandó, lelkes és hosszantartó éljenzésekkel, tapsokkal szakított meg, hogy az ellenzéknek utánnakövetkezó szónoka : dr. F a 1 u s s y Árpád mindjárt beszéde bevezető részében utalt arra, hogy „Szuhányi kulánsul, higgadtan, tárgyilagosan adta elő indokait“ s nyomban hozzátette, hogy igy akarja ő is. Nyomban ezután élesen megvágta a törvényhatóságnak egyik tiszteletreméltó, nálánál jóval idősebb, munkapárti tagját, egy félmondattal odébb pedig dr. Schőnpflug Richárd vm. tiszti főügyészt, amiből — mint arról lapunk más helyén beszámolunk — lovagias affér is keletkezett. Nem lehet rossz néven venni dr. Falussy Árpádtól, különösen nem az ő izig-vérig ellenzéki, agresszív természetétől, ami neki inkább gyengéje, mint erőssége, ha felhevült állapotában átsiklott a személyes térre. Ő lelkiismeretesen, becsülettel meg akarta állani a helyét, megkísérelt mindent. Nem ő tehet róla, ha az ellenzék politikája nem produkál elegendő komoly érvet. Hiszen nem ő csinálja az érveket, ő már készen kapja. Bizományba. És meg kell adni, hogy megkísérelt mindent: felsorolta a hatalmi erőszakot, illetéktelen befolyást, inkorrekt pénzeket, Désy vér- tanuságát (!), felcitált mindent, ami az ellenzéki lapok vezércikkeiből már ös- meretes sőt a legmélyebb meggyőződés hangján azzal is próbálta felvillanyozni az ellenzéknek körülötte nagy lehau- goltságban gunnyasztó híveit, hogy „előbb levágják keziinket-lábunkat, azután beleviszik — kéz- és láb nélkül — a nemzetet a Reichsrathba. Csak mikor látta, hogy ezt már ő maga sem hiszi, akkor, végső elkeseredésében ruccant át a személyes térre. Egy kétségtelen. Ezt magának a munkapártnak is lovagias kötelessége őszintén elösmerni, sőt megköszönni: ha arra — önhibáján kívül — nem is Babaiunk 6 oldal. Szepíenjber PÉNTEK Január vt. »
