Szamos, 1913. július (45. évfolyam, 149-175. szám)
1913-07-20 / 166. szám
4 oldal. SZAMOS (1913. julius 20.) 166. szám. A Dehenna élete. Piku bácsi, az öreg ponty! és a többiek. Két esztendővel ezelőtt láttam egy 1776.-ból való folyóiratot, az »Anzeige aus dem sämmtlichen k. k. Erbländer* cimüt, ahol ia a következő latin sorok állottak: ,1763. november hó 6 án egy Szathmár- Nómetiből jött Pap István keresett fel". Ez a Pap István volt az első, e levél szerint, aki a cigányok indus eredetét az összehasoniitó nyelvtudomány alapján kimutatta. Egy esztendeje, hogy az .Élet“ egyik avult számában olvasom, hogy Hám János szatmári püspök 1857.-ben cigányiskolát alapított. Tegnap végre a Dehennát is szerencsém volt megismerni, hogy megérthettem a szathmáiiiémetii Pap István fejtegetéseit és Hám János püspök cigány-iskoláját. A Dehenna, amely névnek régi tradícióját a .József kir. herceg utca" címzés szeretné elpolgárositani, szűk és görbe sikátoraiban a kapuk előtt ül a nép. Fél hét óra tájban népesül az utcájuk. Ilyenkor indul meg az élet, ilyenkor színe sedik meg a fekete bennlakó érdekes élete. Aranka néni az első, akit sikerült megszólítanom. Hegedű órákat szeretnék venni —• mondom — ajánljon egy jó prímást. Es .Aranka néni" utasít. Egy ökölnyi primás kerül elém. Most bujt ki, alig egy pár perce az ágyból. Nagy, értelmes szemét reám emeli és kétkedőn csóválja a fejét, mikor meghallja, hogy voltaképpen én lennék a tanítvány. Bogdán Gézának hívják a fiút. Bandája van. öt tagú a b-nda és 3 benne a prímások száma. A szobájukban rend és tisztaság. A kis, alacsony lakás sivárságában rikító és bántó a fekete sacco, amibe most búvik bele a leendő Rigó Jancsi, hogy idejére a „Nemzetibe“ lehessen, ahol 2—3 koronát keresve egész éjszakán át, valami hatalmas párisi étterem dobogójáról álmodozhasson. Most ez az álmodozó, buja, kele!i faj felette önhitt és beképzelt. Különösen az asszonyok verik büszkén a mellüket. Az anyak egytől-egyik a legjobb muzsikusnak hiszik a fiukat. — Lelkem, egy urfi — mondja egy szép arcú öreg anyóka — van itt annyi cigány, amennyit csak parancsol, muzsikus ez mind, osztán, hogy játszik a sok lelkem, csak hallgatni tetszeue egyszer. Rákontráznak a dicséretben jobbról is, balról Í3. Hirtelen valami uj C3uda purdóra kerül a szó. A kis krajzleráj ajtajaba ülő asszonyok egyre másra esnek neki az égig magasztalésnak. A tarka-asszonyi sereg azt hiszi, hogy okvetlenül legalább is Londonba viszem rögtön a fiút, ba a csillagokig fel dicsérik. — Négy részt kap a bandán, lelkem egy urfi. — Mán mit. is beszelsz — vágja közbe egy másik — Feri bácsi kap négy részt egyedül Szatmáron. — Befoghatnád a szádat. Te nyavalyás . . . Tovább nem bírja a toll. Irtózatos esete pate kerekedik és mint a végén kisüL, azért, mert egy mái családból való asszony ócsárolni akarta a — mint mondják — .mienket“. Az egyik utca sarkon Hiripi Jenő faierezik egy cimborájával. — Nem szégyeled magad — mondom — eredj inkább muzsikálni. — Csak a fogán tud — feleli a tarsa. És Hiripi Jenő se volt rest, kisziszegi a fogán keresztül a hires hacacárét. Meséli egy ott lakó ismerősöm, hogy a cigánytánc még mindig nem ment ki a divatból, igaz, hogy modern alapra van fektetve. A serdülő leánykákat a Hacacáréra tanítják ezidőszerint, persze a táncukból nem hiányozhat az ősi cigány motérum. Ezelőtt a „neki megyek, nem megyek“, épületes dallamára ropták. — Táncolj egyet — biztatok egy kék- szemű cigány leánykát. — Tessék krajcárt adni előbb. Ingyen nem szabad. Nem akarta bevallani a kicsi, hogy a kritibától fél inkább. Borzasztó szigorral szapulják egymást. Éjjel, ha a bandának vége, megállanak az egyik utca sarkon és ott beszélik meg a móllok és alurok különbözőségét, össze is vesznek olykor és csak hajnalban, ha a boltos kinyit, pálinkaszó mellett békűlnek meg újra. Ez persze csak a másod, harmadrendű muzsikusokra áll. Irtózatos nyomorúságban szenvednek ezek a szegények. A gazdasági válság és devalváció itt érződik csak egyszer a maga mivoltában. — Zálogba csaptunk már mindent, tekintetes ur lelkem, nem kell mostanában a muzsikaszó senkinek — mondja egy öreg néni, kinek a házába betévedtem — tetszik tudni, „bezárták a bankokat“, nincsen póuz, nincsen semmi, enüi se fogunk, rongyot se tudunk a testünkre venni. Két rajkója a szoba közepén kockázik Az egyik fia most készül a Major egyik korcsmájába, bandába. A legyek a teknő szólón hemzsegnek. Rettenetes a bűz, a piszok. Az ágyukban csak a szalmazsák van még benne. A párna zálogban, az arany- nemű zálogban. — A prémes kabátot ia zálogba tettük, a Rudi órája is oda került, az ón ün aepiő ruhámért is adlak 2 koronát, tessék egy cigarettát adni, szép urfi, nem szittam, van vagy két het6. Az öreg Horváth Lajossal találkozom. Hatvannégy esztendő nyomja a vállát. Egy kis csupor van a kezében, zsírt visz benne a házi asszonyának. A balkeze béna, ép pen a bal, hogy sohase tudjon többé hegedűt a kezébe venni. Fát vág, udvart takarít a haziasszo nyának — szállásért kéregét itt is, ott is. Sok helyre vizet hord. Egy krajcár egy kanna. Egy kis segélyt járnék ki neki, arra kér. Hiszen a vén Manosi is kap. Pe dig nagybőgős a fia Pesten, ; ztán az se gólyzi. Mégis kap 3 forintot havonta. Nem irigységből mondja, de hát mégis kap. Hát miért nem kap ő is ? Tényleg, miért nem kap ő is ? Egy nagy rakás fát hoz a kötényében Oláh Lászlónó. Az asztma fulLsztja, alig tud beszólni. A karján esontíalyog. Kezelték sokáig a tudós doktorok. Be is gyógyult, de megint folyik. Most „Mari néni" gyógyítja. Mari néni, akivel a templom előtt együtt koldul. Az öreg Pontyi Antalt, a világtalant Piku vezeti kéznél. Nyolc forint a Pontyi segélye, aztán sok az unokája. Innen is csurran, onnan is oseppen. Az okos szemű Pikuval nagy disputában állok. Erősen állítja, hogy 3 felesége volt, én 4 ről tudok. Azt is erősiti, bogy 28 gyereke volt, nekem meg 25-ről beszéltek az imént. — 81 esztendős vagyok, tekintetes urfi, nem fogok tán’ hazudni. 28 vöt, 3 van belőlük. — Hát aztán miből ól, Pikn bácsi ? — Itt is kapok, ott is ! — Látjs, látja, már megint füllent. Hiszen falapátot készít. — A csuda áldja az urfit — vakarja az üstökét az öreg — hát azt is tetszik tudni ? Megkapja Piku bácsi az ötkrajcárját, de előbb becsületszavára megígéri, hogy csak kettőt iszik meg belőle. — Becsületszavára? — A boldogságomra esküszöm, lelkem urfi. — Becsületszavára ? — Hátba muszáj, legyen I Becsületszavamra. Es ahogy az öreg tova cammog, lassan borul az este a DebennárB. Szmokin gos muzsikusok sietnek a városba, bandába. Sok álmodozás, sok ravaszság, apró csalafintaság, ezernyi babona, tudákos kár- tyavelós, furfangos ráolvasások hatása tombol a íelkükben, hogy egyszer, majd sokára lehiggadva, ne maradjon belőlük egyéb muzsikus talentumuknál. Olyan ez a nép, mint lehetett Indiában. Meleg, fogékony, izgult idegü, buja. Csak soha ide ne hasonuljon, soha a környezetéhez ne törődjön, ne legyen a De- hennából József kir. berceg u!ca, meit kilobban az utolsó, pislogó fénye a halódó romantikának. Még, még felcsillan, kihangzik egy egy alakból a dal, a buja melódiája, a mi füleinknek érthetetlen dal, de ki tudja, vájjon meddig? Ternechaz me nani szóm, To mange hin máj dur drom, The hrobosz »via mange, Trebujav me but csiszma. (h. 8.) &ri és női divatos gummi l^abá» tolt — garantált vízhatlan, — Ragályinál. Kiadó helyiség. Deák-tér 7. számú házamnál a kapu alatt a jobboldali helyiség kiadó. Értekezni Fógel Károlynál. Jégszekrények műkőlap és horgany lemez burkolattal, szab. ruhamángorló gépek» horganylemezből készült fürdökádaK, terrasz és kerti bútorok, nikkel, aluminium és róz- abroncsos konyhaedények és mindennemű konyhafelszerelési cikkek nagy választókban kaphatók MELCHNER TESTVÉREK vaskereskedésében Szatmár, Deák-tér dr. Lehótzky- ház. — Telefon 162.
